Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

230 554. országos ülés 1914 Julius 14~én, kedden. azt a számitást, amely ezen a módon azt hiszi, hogy mindent siraán keresztül vihet . . . (Zaj.) Csuha István (közbeszól). Elnök: Csuha István képviselő urat rendreutasitom. (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: . . . áthúzzuk és tönkretegyük. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szepesházy Imre jegyző: Sághy Gyula ! Sághy Gyula: T. képviselőház! Én a szőnyegen levő törvényjavaslathoz, amely a törvénykezési illetékről szól, csak egész általánosságban (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) és lehető rövidséggel kívánok hozzászólni, csak néhány megjegyzést szándékozom tenni. Mielőtt azonban a törvényjavaslatra iátérnék, szükségét érzem előbb egy személyes dolog tisztázásának. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Nem akartam anratt kétszer felszólalni, azért bevezetőleg kérem a t. ház engedelmét, hogy e személyes dolgot tisztába hozhassam. A folyó hó 10-én, pénteken délután tartott ülés elején, az ülés megnyitása után átszóltam a túloldalhoz, hogy még csak egy órai déli ebédszünetet sem adnak, azt is félórára redukálják . , . Elnök : Kérdem a t. házat, megadja-e a képviselő urnak az engedélyt, hogy a tárgytól eltérhessen ? (Igen!) A ház az engedélyt megadja. Méltóztassék folytatni. Sághy Gyula : . . . akkor, mondom, a túloldal felé fordulva azt mondtam, hogy még az egy órai ebédidőt is megrövidítik, pedig minden munkásembernek — és igen helyes, hogy ez igy van — kijár és kell, hogy kijárjon az egy órai szünet, annál inkább méltányos ez a kívánság, hogy mikor a képviselőház reggeltől estig ülést tart, hogy étkezését mindenki rendesen végezhesse. Hogy pedig nem végezheti rendesen, azt mutatta, hogy mikor az elnöklő alelnök ur felült az elnöki székbe, ott folytatta az evést, amelyet előbb nem fejezhetett be. Azt mondtam továbbá, hogy épen az urak, akik ezt az időt is megrövidítik, nem jelennek meg az ülés elején, hanem kint maradnak. Erre a ministerelnök ur azt kiáltotta közbe; rendre ! Én mindjárt kértem volna személyes megtámadtatás cimén a szót, ha a zajban ezt megértettem volna. Azonban csak utólag, a napló és az újságok révén, jutott ez tudomásomra. Akkor, mikor ezt mondottam, az elnöklő alelnök ur azt mondotta •— hozzám intézve szavait — »ne tessék közbeszólnk. Erre én azt mondtam, hogy csak a tényállás valóságának konstatálása végett szóltam, hiszen még a következő szónok meg sem kezdte beszédét; tehát lehetetlen volt közbeszólnom s igy nem is szóltam közbe. Erre a t. elnök ur rendreutasított. Erre semmi szavam sincsen; nem akarok összeütközésbe jutni az elnökségggel, de még csak vitatkozni sem. Elnök : Itt már félbe kell szakitanom a t. képviselő urat. A házszabályok 251. §-a értelmében az elnök eljárását vita, felszólalás vagy megjegyzés tárgyává tenni nem lehet. Ezt tehát méltóztassék kikapcsolni. A ház engedélye nem arra szól, hogy a képviselő ur a ház elnökének eljárását ily irányban kritika tárgyává tehesse. (Helyeslés a a jobboldalon.) Sághy Gyula : Épen azt mondtam, hogy erre nincs megjegyzésem, hogy nem akarom kritika tárgyává tenni. Elnök : De azt teszi a képviselő ur. Sághy Gyula: De van megjegyzésem arra az eljárásra, amelyet a ministerelnök ur részéről tapasztaltam. Mert a ministerelnök ur nem arrogálhat magának, amint arrogált, rendreutasitási jogot. Tisztán az elnöknek van joga rendreutasítani. Ez ellen kötelességem felszólalni és tiltakozni, mert ez a ház szuverenitását s a képviselői immunitást is sérti. A képviselő felett csak az elnök gyakorolhat ily megintő vagy figyelmeztető eljárást. Annál inkább kell ezen adott eset alkalmából az ellen tiltakozni, mert az, hogy közvetlenül azután következett az én rendreutasitásom, — nem mondom a világért sem, hogy az elnök urnak ez volt a szándéka — hanem azt a szint adja a dolognak, hogy onnan kiinduló utasításra történt a rendreutasitás. Már pedig arra nincs joga a ministerelnök urnak, hogy az elnököt befolyásolja és neki utasításokat adjon. Ennek még a látszata ellen is óvást kell emelnünk erről a helyről. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Evvel a kérdés személyes oldalát elintéztem és már most áttérek magára a törvényjavaslatra. Mielőtt általános megjegyzéseimet megtenném, — ámbár már gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársam reflektált az igazságügyminíster ur felszólalására — én is indíttatva érzem magamat az ő felszólalását néhány megjegyzéssel kisérni. A t. igazságügyminister urnak arra az állítására, mintha az ellenzék elvi álláspontját elhagyta volna, már gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam megadta a választ, tehát erre tovább nem térek ki, hanem csak azokra, amelyekre tisztelt képviselőtársam nem reflektált. Különösen kiemelte az igazságügyminister ur, hogy mi a bizottságok munkájában nem veszünk részt és főleg a polgári törvénykönyv javaslatának tárgyalására kiküldött bizottságból való távolmaradásunkat tette szóvá. Elismerem, hogy a képviselőháznak talán egyik legfontosabb bizottsága az, amelyik ezzel a javaslattal foglalkozik és bizonyára el fogja azt mindenki hinni, hogy az ellenzéknek nagyon nehezére esik, hogy ilyen fontos törvényjavaslat tárgyalásában részt nem vesz. De ezt a t. minister ur nagyon könnyen elkerülhette volna. Nem akarom azt a kifejezést használni, arnit a lapok használnak az ő gyors törvényjavaslatkészitési tevékenységére, de a polgári törvénykönyvnek az előterjesztése is ezen szempont alá tartozik. Az ilyen törvénykönyvek nem is évtizedekre, esetleg századokra szólnak és szánvák; a Code Napóleon, az osztrák polgári törvénykönyv több I mint száz éve vannak már hatályban. Hogy lehet