Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-550
550. ORSZÁGOS ÜLÉS 1914 Julius hó 7-én, kedden, Beöthy Pál, Simontsits Elemér és Szász Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A török beviteli értékvámok felemeléséről; a pozsega—velikai helyi érdekű vasút engedélyezéséről; a debreczen—nyírbátori és a kőrös-belovár—verőcze—barcsi h. é. vasút vonalaira vonatkozó egységes engedélyokirat kiadásáról; a nem állami tanárok, felsőbb nép- és polgári iskolai, valamint gyógypedadogiai tanitók és azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról; továbbá a törvénykezési illetékről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. — Vojnits Sándor indítványa az ülések idejének megváltoztatása iránt. — Az indítvány- és az interpelláeziós könyv felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Sándor János, Teleszky János, Balogh Jenő, b. Harkányi János, Jankovich Béla, Ghillámj Imre, gr. Pejacsevich Tivadar. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 35 perczkor.) Beöthy Pál elnök : T. ház ! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hoványi Géza jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szász Pál, a javaslatok ellen felszólalókat Almássy László jegyző ur. Bemutatom a t. háznak a magyarországi iparos tanoncziskoláknál rendszeresített állásban működő igazgató, tanárok és tanítóknak Horváth Mihály országgyűlési képviselő ur által ellenjegyzett kérvényét a nem állami tanárok, — felső nép- és polgári iskolai, valamint gyógypaedagógiai tanitók — s azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Minthogy ezen törvényjavaslat a mai ülés napirendjére tüzetett ki, javaslom, hogy ezen kérvény tétessék le a ház asztalára a törvényjavaslattal leendő együttes tárgyalás és elintézés céljából. A ház az elnök javaslata érteimébon határoz. Következik a napirend és pedig a török beviteli értékvámok felemeléséhez való hozzájárulásról a kereskedelemügyi miniszter ur törvényjavaslata (írom. 1075, 1086). Az előadó ur kivan szólani. Pál Alfréd előadó : T. képviselőház ! Ugy hiszem, a t. ház minden egyes tagjának élénk emlékezetében van még az 1903. évi mürzstegi egyezmény, amelynek legfőbb célja az volt, hogy mélyreható reformoknak Macedóniában való behozatala KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. által Törökország európai birtokállományát biztosítsa és a Balkán békéjét megóvja. Ennek a messzemenő akcziónak sikerét annak idején igen megnehezítette Törökország kétségbeejtő pénzügyi helyzete. Alighanem ennek felismerése vezette a nagyhatalmakat s köztük hazánkat, amikor 1907-ben a török császári kormány megkeresésére hozzájárultak ahhoz, hogy a Törökországba behozatalra kerülő áruk után szedhető értékvámok az eddigi 8% helyett 11%-ra emeltessenek fel 7 év tartamára, aminek ellenében csak azt kötötték ki, hogy a vámemelésből eredő jövedelemtöbblet kizárólag az akkori macedóniai reform-akczió költségeinek fedezésére fog fordittatni. Ezen emeléshez való hozzájárulás annak idején indokolt volt, mert a török kormány akkor kilátásba helyezte a vámszolgálat és kezelés reformját, továbbá, hogy némely, a mi külkereskedelmünkre sérelmes törvényt és szabályrendeletet revízió alá vesz. Első pillanatra ugy látszik, hogy ma, amikor Törökország Maczedóniát elvesztette, teljesen tárgytalanná és indokolatlanná vált ez a hozzájárulás, közelebbi vizsgálatnál mégis meg kell győződnünk, hogy számos nyomós politikai és közgazdasági ok szól ma is a felemeléshez való hozzájárulás megadása mellett. Törökország ma sem képes a vámfelemelésből eredő jövedelemtöbbletet nélkülözni és a külkereskedelemnek, különösen a magyar külkereskedelemnek lényeges érdekei fűződnek ahhoz, hogy Törökországban minél előbb teljesen konszolidált gazdasági viszonyok jöjjenek létre. Mellette szól a javaslat elfogadásának az is, hogy a lefolyt hét év alatt meggyőződtünk arról, hogy a vámemelés terhe elsősorban a törökországi népességre nehezedik, nem pedig a mi külkeres3
