Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
218 553. országos ülés 1914 Julius 10-én, pénteken. és sérelme tulajdonkéj>en pendant-ja annak a másik sérelemnek, amely a perlekedő feleket egyaránt sújtja, hogy a felperes és aljieres az ítéleti illetékért és egyáltalában az illetékekért jóformán egyetemlegesen felelősek. Az alperes is támaszthat viszontkeresetet, vagy akármelyik fél terjeszthet elő kérelmet, az illetékeket nem rój ja le és akkor a másik fel köteles azt leróni helyette akkor is, ha ő az illeték viselésére kötelezve nem volt. Az ilyen anomáliák teljesen ellentétben állanak azzal a szellemmel, azzal a felfogással, amelynek a törvényhozást egy ilyen törvény megalkotásánál vezérelnie kell. Ha a kereskedelmi és iparkamara kérelmével szemben én, mint az ellenzék egyik tagja és az ügyvédi kamarának is egyik tagja ilyen méltányos álláspontra helyezkedem, annál jobban fájlalom, hogy a kereskedelmi és iparkamara a maga beadványában egy mellékvágással az ügyvédi kamara felé sújtott és azt mondta, hogy ezen javaslat csak e jy osztály érdekeit mozdítja elő és ez az ügyvédi kar. Sághy Gyula: Ép az ellenkezője igaz! Benedek János: Volt szerencsém a javaslat egy-két paragrafusában (Halljuk! Halljuk! balfelölj rámutatni azon sérelmekre, amelyek épen az ügyvédi kart sújtják ezen javaslatból kifolyólag. A kereskedelmi és iparkamarának ez a megjegyzése talán czélzás akar lenni egy, a kormány részéről az ügyvédi karral szemben kilátásba helyezett bizonyos adományra. Nekem erről hivatalos tudomásom nincs, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl) tehát ereszben véleményt nem mondhatok, de legyen nyugodt a kereskedelmi és iparkamara, hogy az ügyvédi kar nem örvend annak az adománynak, mert az ügyvédi karnak nem adományra van szüksége, hanem a maga nagy hivatásbeli ténykedésének teljes kifejtésére, (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) működési körének teljesen szabad biztosítására, arra, hogy az ügyvéd a jogterületeknek, a közigazgatási, birói, végrehajtóhatalmi közfunkezióknak minden ágában a maga védelmével, a maga hivatásának betöltése végett megjelenhessék. Megjelenhessek tehát az ország bármely bírósága előtt, megjelenhessék mindenütt a világon, még a magyar országgyűlés képviselőházának bírósági jogot gyakorló bizottságában is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha az ügyvédi kar a maga közszabadságában biztosítva van; ha az ügyvédi karnak meg van adva a lehetőség arra, hogy azon területeken, amelyek eddig el voltak előle zárva, a maga hivatását betölthesse, jogot vigyen be olyan helyekre, ahol eddig a jogi képviselet és az ügyvédi hivatás el volt előle zárva: meg fogja találni, daczára nagy számának, sőt egyre gyarapodó nagy számának a maga hivatásának méltó ellenszolgáltatását. Az ügyvédi diploma az egyik ember kezében koldusszabadalom, a másik ember kezében zsiványszabadalom, aki csak az alkalmak kihasználására törekszik, aki perköltséget perköltségre halmoz, aki a perrendtartásban meg a végrehajtási törvényben számára megnyíló minden alkalmat kihasznál, hogy a pert annál drágábbá, annál költségesebbé tegye, hogy szaporodjék a perköltség; ezt az ügyvédet tessék megkülönböztetni attól az ügyvédtől, aki a maga hivatását egy magasabb szempontból, I Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) ethikai felfogásoktól körülsánczolva^ és azoktól vezéreltetve akarja teljesíteni. (Élénk helyeslés, tetszég és taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) Mi, a hivatásunkat szabadon teljesíteni akaró ügyvédi kar tagjai, nem kívánunk sem borravalót, sem udvari tanácsosságot; (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) ezeket adják azoknak, akik rászolgálnak, de mi mindent el fogunk követni a jövendőben is, hogy erre rá ne szolgáljunk. (Taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) Ezek voltak általánosságban megjegyzéseim. Sajnos, az idő előrehaladt voltánál fogva minden szempontra nem lehettem kellő figyelemmel, Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloläalon. Halljuk! jobbfelöl.) azonban fentartom magamnak, hogy a részletes tárgyalás folyamán (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) még egyik-másik rendelkezésre vonatkozó megjegyzéseimet megtegyem. Azonban már most meg kell jegyeznem, t. ház, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál, semmiféle egyoldalú osztályszemjjont nem vezetett, amint ezt, ugy hiszem, beszédem folyamán be is bizonyítottam. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Semmiféle elfogultság -nem vezetett és teljes tárgyilagossággal és azzal a megbecsüléssel és tisztelettel kívántam szólni a javaslathoz, amelyet én soha, politikai ellenfeleimmel szemben sem tévesztettem szem elől (Helyeslés jobb felöl.) másfél évtizedes képviselői pályámnak egyetlen pillanatában sem. (Helyeslés jobbfelöl.) Én elmondtam tiszteletteljes megjegyzéseimet s leszek bátor esetleg a részletes tárgyalás folyamán is rámutatni egyes hiányokra. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Ez már nem helyes!) Ne az illetékekből méltóztassék jövedelmet, bevételeket kaparintani az államkincstár számára, mert nem bevételi, nem jövedelmi forrás az igazságszolgáltatás, hanem egy magas kötelezettség, (Úgy van! a szélsöbaloläalon.) amelyet az állami feladatok magasabb, etikai mérlegelése szempontjából kell teljesiteniök az állam közfunkezionáriusainak és nem azt kell nézni, hogy az jövedelmező legyen, hanem azt, hogy jó, megbízható, szabad, befolyásolhatatlan és független legyen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloläalon.) Ez az igazságszolgáltatás rendeltetése, nem pedig az, hogy azt jövedelemforrássá tegyük. Szegény ország az, amely a maga állami feladatai teljesítéséért már ennyire megsarczolja a
