Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés Í9U nem szerezte be, azt hiszem, az ellenzék szívesen hozzájárul ahhoz, hogy halaszszuk el ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását (TJgy van! Ugy van! Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) addig, amig kötelességszerüleg és a dolog természetéből kifolyólag az igen t. pénzügyminister urnak lesz alkalma, módja és ideje ezeket a statisztikai adatokat beszerezni. (Ugy van ! Helyeslés balfelol.) Nem nyugodhatunk bele egykönnyen ennek a törvényjavaslatnak jogfosztó és amellett pénzfosztó rendelkezéseibe. Mikor minden iratot megterhelnek illetékkel, mikor megterhelik az ítéletet, sőt az ítélethez hasonló közbenszóló ítéleteket is illetékkel és az egész vonalon mindenütt csak óriási emelkedést látunk: hogyan legyen bármi megnyugvásunk is abban, hogy fog végződni az a határ, ahol a t. kormánynak az ezen illetékemelés folytán beálló jövedelme fog mutatkozni. Azt mondja, hogy ez még előre nem látható; négy—öt millióra tervezi. Nem foglalkozom jóslással, de azt mégis előre merem állítani s e tekintetben szinte jótállást mernék vállalni, hogyha ez a törvényjavaslat csakugyan törvényerőre emelkedik és az életbe átmegy, akkor az a többlet, amelyet a t. pénzügyminister ur és a t. előadó ur 4—5 milliónak mondott, nem 4—5 millió lesz, hanem ennek jóval többszöröse. Miért kell ilyen abnormis mértékben emelni az illetéket? Mi teszi ezt ennyire szükségessé, mivel indokolhatják ezt? Mert igazán sem a ministeri indokolás, sem az előadó ur javaslata, sem az igazságügyi, sem a pénzügyi bizottság jelentése e tekintetben nekünk megnyugvást nem nyújthat. T. képviselőház! Rámutattam, hogy sérelmes az emelés minden vonalon. Sérelmes az illeték alanyának meghatározási módja, (Igaz! Ugy van! balfelol.) de sérelmes az illeték lerovási módja is. Csak ismételhetem kiindulási pontomat, hogy én feltétlenül az átalányrendszer hive vagyok. Atalányrendszer mellett nem fordulhatna elő az, hogy az illeték beszolgáltatása oly sok visszaélésre ad alkalmat. Akár a bíróság, akár a pénzügyi hatóság maga meghatározhatná előre vagy esetleg utólag, azt a mértéket, amelyet beszolgáltatni kell: a felek nem volnának kitéve szekatúrának és annak az illetéktöbbletnek, amely a leletezéssel jár. Az illeték lerovása terén sem látom tehát azt a módot, amely a kezelést könnyűvé tenné. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy nemcsak azoknak áll érdekében az illeték lerovásának helyes módja, akik az illetéket beszolgáltatni kötelesek, hanem magának a kincstárnak is. Mennyi felesleges munkától, zaklatástól, felebbezéstől, panasztól mentesítené a hivatalokat, ha a lerovásnak helyes módját eltalálnák. Az nj állapot azonban semmivel sem jobb a réginél, sőt ujabb és ujabb nehézségeket látunk, amelyekkel a közönséget molesztálják s amelyek az ügyvédi karnak ós a jogkereső közönségnek július 10-én, pénteken. 215 ujabb méltatlan megterhelését jelentik. Maga az a körülmény, liogy az illetéket azonnal le kell róni a jegyzőkönyvbefoglaláskor, mindjárt olyan megterheltetés, amelyet igazán nem lehet kívánni. (Igaz! Ugy van! balfelol. Halljulc! Hall juh!) Az eddigi eljárás mégis nyújtott bizonyos latitüdőt az illeték lerovására. Ha valaki nem rótta le azonnal a tárgyalási bélyeget, ^nég pótolhatta a másik nap folyamán. Most azonnal a jegyzőkönyv berekesztésekor fel kell ragasztani a bélyeget, holott esetleg vitás lehet, hogy jár-e bélyegilleték. Hiszen ha közvetlenül és előre rovandó le a bélyegilleték, ez a kincstár szempontjából helyes. Sokszor azonban vita merülhet fel a tekintetben, hogy p. o. olyan perbeli előterjesztéseknél, amelyek nemcsak egy, hanem több olyan bírói ténykedést akarnak igénybe venni, amelyek mindegyikét illetékkötelesnek mondja Id a mostani törvény, kétszeres, négyszeres vagy tizenkétszeres bélyegilleték alá esik-e az ilyen kérelmek előterjesztése. Pl. valalamelyik fél kéri a tárgyalás elnapolását, ugyanabban a szóbeli kérelemben kéri egy uj tanúnak a megidézését és kéri továbbá a bíróságot, hogy egy másik bíróságot vagy közhatóságot keressen meg hivatalból; szóval, három rendbeli olyan előterjesztést intéz a tárgyaló birósághoz, amelyek ha ezeket különkülön írásban terjesztené elő, mind külön-külön illetékkötelesek lennének. Mi most a teendő? Mondjuk, lerójja legalább az egyiket. Jön utána a lelet, mert nem rótta le külön a tanúkihallgatás után, a megkeresésre vonatkozó kérelem után, a tárgyalás elhalasztását czélzó kérelem ntán a köteles és pedig a törvényjavaslat 2. §-a szerint köteles kétszeres illetéket. íme, eme három kórelem előterjesztése után itt hatszoros bélyegilletéket kell lerónia, mert ezekben a dolgokban mind birói közbenszóló határozat jön létre, ami kétszeres illeték alá esik. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) ]STem helyesebb dolog volna a közönség, az ügykezelés, a bíróság, maga a pénzügyi hatóság, a felek megkímélése szempontjából, ha a biróság a jegyzőkönyv után utólag róná ki az illetéket és utólag szolgáltatná be azt a fél ? Azért mondom, nemhogy könnyítést látnánk, hanem ugyancsak erős megterheltetést és a feleknek, különösen az ügyvédi karnak, olyan zaklatását, amely sok káros következménynyel fog járni. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Az illeték fizetésére kötelezetteknek a megállapításánál szintén sérelmes intézkedést látunk ebben a törvényjavaslatban, ami szintén annak az alaj>hibának a kifolyása. Helyes dolog az, hogy az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott egyes beadványok bélyegét lerójja az ügyvéd; ezt nem tartom méltánytalan dolognak,