Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 191h Julius 10-én, pénteken. 209 kiküszöbölni. De" ha már privilégiumot adnak a párosviaskodásnak, a párosviaskodást legalább is oly eljárás alá kellene vonni, mint a becsületsértések miatt indított pereket. Igaz, Hogy ezek nem kofaperek, bár sok piaczi kofálkodás szokta megelőzni a lovagias ügyeket, de az is bizonyos, hogy ezek is a felek önkényétől függenek és itt sem forog fenn nagyobb igazságszolgáltatási érdek. Én tehát azt ajánlom, hogy ha már a mólyen t. mimster ur áttért a polgári perek mezejéről a büntetőperek mezejére, méltóztassék a párviadalról szóló törvénykezési eljárást is megilletékezni. Megemlítem még, hogy nem ugyan lovagias formák között, de nem egyszer igen keserves viaskodás folyik a házasfelek között is. Ezeket az Ítéleteket — amelyeknél a per értéke nem határozható ugyan meg pénzügyileg, mert egyik embernek sokat, másiknak keveset ér, hogy megszabadul rossz házastársától — szintén illeték alá vonnám. Ne maradjunk meg tehát csupán a kofapereknél és az ügyvédi meghatalmazásoknál. A becsületsértés! perek dolgában egyébként méltóztatott említeni, hogy egy évben több mint 200.000 ilyen per folyt le Magyarországon. Tehát .az 1 K 50 f-ben megállapított meghatalmazási bélyeg ereszben 300.000 K-val fogja gyarapítani a kincstárt. A kofapereket tehát ne méltóztassék lekicsinyelni. A legtöbb esetben ugyan megérdemlik ezt a nevet, azonban az is bizonyos, hogy a becsület megvédelmezése legtöbb esetben felér bizonyos anyagi érdekért folytatott perrel, mert nagyon helyesen mondja az üzleti reputácziójára sokat adó kereskedő, hogy »Geld verloren, nichts verloren, Ebre verloren, alles verloren«. A-becsület nem egyszer üzleti befektetés is, sőt nagyobb az anyagi érdeknél is, mert jaj volna, ha az emberek lelkéből a becsület iránti féltékenység érzése kiveszne. Es most ezt a nagy eszményi vagyont megadóztatja a t. j)énzügyminister ur akkor, midőn a becsület megvédelmezése terén folyó másik eljárásban a törvényen kivül — mert legtöbb ember nem a bíróság előtt keresi a becsületét, hanem a páros viaskodások színhelyén — ott teljes illetékmentesség uralkodik. Hát ha a becsületesség, mint nagy erkölcsi jav érdekében lefolytatott törvénykezési eljárás után legalább meghatalmazási illetéket vesz a t. kormányzat, akkor az általam felemiitett másik becsületvédelmező intézménynek — hibás intézménynek ugyan, de amig fennáll, tényleg létező intézménynek — a megilletékezése szintén nem volna helytelen és igazságtalan. És itt érvényesülhetne bizonyos tekintetben a progresszivitás elve is, mert hogyha az előadó ur ezeket kofapereknek kicsinyíti le, akkor ezekkel szemben ott lennének a nagyobbaknak, az előkelőbbeknek, tehetősebbeknek a pörei, amelyeket magasabb illeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. ték alá lehetne vonni. Ajánlom ezt a t. pénzügyminister ur figyelmébe. Ábrahám Dezső: Majd módosítást nyújtunk be ez irányban. Benedek János: Ez az egypár soványabb dolog az, ahol méltóztatik az igen t. jíénzügyminister urnak több illetékért folyamodni és nagyon örvend neki a t. pénzügyminister ur, hogy ime az illetékezés terén nem lesz /

kisebb a bevétel, nem lesz illetékcsökkenés. Én azt tartom t. képviselőház, hogy nem annak kell örülni, ha az illetékek növekednek és ha a bevétel nagyobb lesz ezen a téren. Mert a menynyivel nagyobb lesz a kincstár bevétele a törvénykezési illeték terén, annyival fog apadni azoknak az embereknek a fizetőképessége, a teherviselő képessege, akik a törvénykezés segédkezését, az igazságszolgáltatás munkáját lesznek kénytelenek a jövőre igénybe venni. Nem ennek kellene örülni t. képviselőház : kereseti alkalmat kellene teremteni, olyan közgazdasági politikát kellene inaugurálni ebben az országban, amely az adó- és illetékjövedelmeket mintegy önmagától fokozná. Nem ilyen mesterséges, erőszakos utón kellene azok jövedelmét fokozni, hanem azokat a kereseti alkalmakat, azokat a gyümölcsöző intézményeket, alkotásokat kellene fokozni ebben az országban, amelyek a gazdasági jólétet, a kereskedelmi, ipari jólétet mozdítanák elő, amelyek egyszersmind önként hoznák meg az állam számára is a maguk gyümölcsét, amely gyümölcs áldásthozó volna az államra nézve és boldoggá tenné azokat is, akik gyümölcsük feleslegéből áldozhatnának az állam szükségleteinek oltárán. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezt, t. képviselőház, nagyon erőltetett, nagyon siralmas eljárásnak tartom. Helytelenitem az egész uj eljárást abból a szempontból, mert olyan emelkedést mutat fel, amely teljesen aránytalan azzal a munkával szemben, amit az igazságszolgáltatás teljesít. Tökéletesen elegendő, t. képviselőház, csak egy pillantást vetnünk erre a törvényjavaslatra. Elég csak az 1. §-t végigolvasni és pedig abban a javított szövegben is, amint azt az igen t. igazságügyi és pénzügyi bizottság együttesen módosították. Még ebben a javított szövegben is elég csak ezt az 1. §-t szemügyre venni, hogy az egész javaslat czéljairól, intenczióiról, horderejéről kellőképen tájékozva legyünk. Aki ezt az 1. §-t beveszi, megeszi, az már a többi paragrafusokat egész nyugodtan nyelheti le, mert ebben a paragrafusban nyer kifejezést az egész törvényjavaslat intencziója. Eddig, t. képviselőház, két értékhatárt ismertünk a beadványoknál, jegyzőkönyveknél, mérlegeknél és a felzeteknél. Ez volt a 100 K-án aluli és a 100 K-án felüli értékhatár. Az emelkedés az ítéleti illetéknél fokozódott különösebben, de a perlekedésnek két első fokozatában, I t. i. a per előkészítés és a bizonyítás stádiumá27