Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
553. országos ülés 191í Julius 10-én, pénteken. 183 ahol a nemzet terhei könnyítéséről, vagy azoknak némi enyihtéséről van szó, ott ezt-a nemzeti munkát mi teljesítjük az önök közreműködése nélkül. (Ugy van ! balról.) Farkas Pál: Tizenöten vannak ! Sághy Gyula: Még a szakminister sem szólalt fel! Bakonyi Samu: Még ő sem tudja védeni a javaslatot ! Eitner Zsigmond: Én is épen azt akartam a t. pénzügyminister úrtól kérdezni, hogy ha annyi vádat hozunk fel e javaslat ellen, ha annyira bíráljuk és széjjelszedjük, nem találja-e időszerűnek azt, hogy erre válaszoljon és felvilágosításokat adjon ? A ministernek joga van akármikor beszélni és akárhányszor beszélni, de ugy látszik, hogy ő majd csak akkor fog felállani, csak akkor fog beszélni, amikor az ellenzék az ő beszédére a választ nem adhatja már meg. Minthogy én ennek a kérvénynek az igazságát látom, amelyet a budapesti kereskedelmi kamara beadott és abban a meggyőződésben vagyok, hogy a mi szónokaink teljes száraz igazságában feltárták a helyzetet s hogy ennek alapján a törvényjavaslat jó nem lehet, különösen nem lehet jó szoc z i a ji s szempontból, mindezeknél fogva én azt még a z általános tárgyalás alajjjául sem fogadom el é s annak megszavazásához hozzá nem járulok. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Almássy László jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor; T. ház ! Az illeték természete általánosságban az, hogy ha az államnak valamely külön szolgáltatását igénybe veszem, ennek ellenében specziális ellenszolgáltatást kell teljesítenem. A törvénykezési illeték indoka tehát az, hogy az igazságot kereső fél igénybe veszi a bíróságokat és ezen állami szolgáltatás ellenében ellenszolgálatot köteles nyújtani, az állam részére fizetni tartozik valamit, akár készpénzben, akár bélyeg jegyekben. Ha ebből a szempontból indulunk ki, akkor a törvénykezési illetékről szóló törvényjavaslat legelső intézkedése is már megtagadja a teóriát. Mert meg lehet azt érteni, ha nagy értékű felemelt illetéket kérünk a féltől, akkor, amikor az állam által kinevezett birák tevékenységét igénybe veszik. De itt azon a ponton kezdik mindj árt az illeték felemelését, ahol az állami szolgáltatást még egyáltalán nem veszik igénybe és felemelik az illetéket a beadványoknál is, amikor pedig a birói tevékenység kétségtelenül csak a tárgyalással és az ítélethozatallal kezdődik, (ügy van ! a baloldalon.) Hiszen az állam által kinevezett birák tevékenységének lényege tulaj donképen az ítélethozatal és csak ott lehet szó illetékről és illetékfelemelésről. (Ugy van ! bal felől.) A törvényjavaslat mindenekelőtt ebben a kardinális hibában szenved. De szenved még egy lényeges, kardinális hibában is, amennyiben a javaslat különböző intézkedéseivel és rendelkezéseivel, amikor pl. a nyugtabélyeget szabja meg, felemeli és fokozatosan állapítja meg ezeknek összegét, vagy amikor pl. arról intézkedik, hogy a bírósághoz intézett beadványok után ivenkint milyen bélyegeket kelljen lefizetni, illetőleg milyen illetékeket kelljen leróni, oly területre téved és egyáltalában az illetékekről szóló szabályok és rendelkezések is oly területre tévednek, amely területen már nem áll az a szabály, hogy az illetéket csak attól az embertől lehet követelni, akinek valamely szolgálatot teljesített az igazságszolgáltatás. (Igazi ügy van ! balfelol.) így tulajdonképen a törvénykezési illetékről szóló törvényjavalatban nemcsak a bíróságoktól nyert szolgáltatások ellenében kapott ellenszolgáltatások vannak szabályozva, hanem ebben valóságos adótörvények és adóintézkedések vannak. Pl. a nyugtabélyegek lerovását, amelyeket pénzfelvétel esetén bélyegekben kell leróni az adóhivataloknál, a pénztáraknál, semmiféle igazságszolgáltatási funkeziónak nevezni nem lehet ; ez nem egyéb, mint forgalmi adó. Annak sincs semmi rácziója, hogy ha valaki az ő kérelmét, indokait, (Halljuk ! Halljuk ! balfelol.) perbeli álláspontját nem egy, hanem több ivre irja le, ezért fokozott illetéket kelljen fizetnie, mert hiszen az a szolgáltatás, amit én az államtól, az állam kinevezett birói közegétől kapok, teljesen egyértékü és egyforma, akár több ivén leirt beadvány, kérelem vagy előadás, akár egy ivén leirt beadvány vagy kérelem alapján ítélkezik is az a biró, tehát annak, hogy több ivből áll-e az a beadvány vagy kevesebből, semmi köze sincs az illetékhez és igazán nem lehet azt a körülményt, hogy több ivet tartalmazó beadvány esetén több a bélyeg, egyébnek, mint papirfogyasztási adónak nevezni. (Ugy van! balfelol.) így tehát álezimek alatt is vannak tételek e törvényjavaslatban. Amikor a törvénykezési illetékről szóló törvényjavaslatot bírálom és ezzel szemben álláspontot kívánok elfoglalni, méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden visszapillantást vessek arra a működésre, amely a mi parlamenti szessziónkat jellemzi és amely a mi parlamenti szessziónk rövid története. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) En igazán nem tartozom azok közé az emberek közé, akik az állami szükségleteket megtagadnák. Én jól tudom, hogy a mai komplikált államban, a mai háborús világban, a mai politikai helyzetben az államnak igen nagy szükségletei vannak, az államháztartás rettenetes mértékben megduzzadt és igy nagyon természetes, hogy ezt a polgárok jövedelméből, vagyonából és adójából közvetve vagy közvetlenül, fedezni kell. Viszont azonban el kell ismernie mindenkinek, hogy egy parlament működése, pláne egy úgynevezett népképviselet működése nem kerülhet ki ebben. Méltóztassanak csak visszatekinteni az elmúlt négy esztendőre, amikor ebben a parlamentben semmi olyan intézkedés nem történt, semmi olyan javaslatot itt nem tárgyaltunk, amivel nem akarok rekriminálni a parlamenti élet terén
