Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

184 553. országos ülés 191k Julius 10-én, pénteken. mutatkozott rettenetes visszaeséseket illetőleg, csak végiggondolok a mi parlamenti életünkön és megállapítom, hogy ez alatt a négy év alatt egyet­len javaslatot sem terjesztett ide a kormány, amelynek inteneziója vagy eredménye az lett volna, hogy csak egy fillérrel is gazdagodjanak a polgárok, (Taps a baloldalon.) hogy csak egy szemernyivel is megkönnyebbüljön ezen nehéz viszonyok között a polgárok helyzete, exiszten­cziája. Egyetlen javaslattal, intézkedéssel, eszmével nem találkozunk abban az rányban, hogy akár a felső, akár a közép-, de különösen az alsóbb rétegek rettenetes szerencsétlen gazdasági helyzete vala­miképen megjavittassék. (ügy van ! ügy van! balfelöl.) Es amikor már mindent megcsináltunk, és amikor minden tekintetben megtörténtek a tör­vényes intézkedések arra nézve, hogy ebben az or­szágban, ahol a munkanélküliség rettenetes, minél nehezebb legyen a kispolgárnak exisztencziáj a, akkor végre most, amikor már vége felé járunk a parlamenti szessziónak, a törvénykezési illeték­ről méltóztatnak törvényjavaslatot benyújtani, amelyre, azt hiszem, még fognak következni a többi javaslatok is. Erről szintén nem állithatja senki, hogy ez a nagyközönség érdekét szolgálná és nem tagadhatja senki, hogy ez ismét a nagy­közönség megterhelését, adózásának súlyosbítását jelenti. Miután kétségtelen, hogy passzióból nem per­lekedik senki, nem áll be senki passzióból felperes­nek vagy alperesnek, nyilvánvaló, hogy ez az adó, a melyet igen szerény mértékkel évi 10 millió K-át meghaladó összegre értékeltek előttem szóló t. kép­viselőtársaim, megint azt a réteget fogja sújtani, amelynek legkevésbbé van módja a fokozott adó­terheket viselni; sújtani fogja azt a réteget, amely­ről más országokban épen ellenkezőleg, gondos­kodni szoktak, amelynek hóna alá nyúlnak és amelynek exisztencziáj át más országokban tör­vényes és mesterséges eszközökkel is elősegitik. (Vgy van ! ügy van ! balfelől.) Volt idő, amikor talán bizonyos népszerűség is járt avval, hogy a bélyegeket és illetékeket emelni szokták. Volt idő, amikor pervitelek és a perlekedés dolgában ez az ország igen rossz reno­méban állott és mindenki elmondhatta azt, hogy ez egy perlekedő ország, ahol mindenki pereskedni szeret, ahol az emberek nem fizetnek. Hiszen ismeretesek azok az adomák, amelyek e téren jelentkeztek, hogy egy ügyvéd egy perből egész életén át megélt és még a fiának is örök­ségül hagyta a pert, amelyből az meg fog élni; ismerjük a magyar históriából, hogy akárhány család elpusztult, vagy meggazdagodott a perek­ből. Volt idő, amikor bizonyos népszerűség is jár­hatott azzal, hogy megnehezítik azt a perlekedési kedvet, amely az országban létezik, azzal, hogy megdrágítják a pereket. Ma azonban ezen már rég tul vagyunk; ma passzióból nem perlekedik senki, nem lehet daczból pereket vinni és nyújtani, ennek ellenáll bíróságaink modern felfogása is és a perrendtartás rendelkezése is. Ma csak az megy a bírósághoz perelni, aki máskép a maga követe­léséhez nem juthat, azon követeléshez, amely vagyonának egy részét képezi. Manapság nem perelteti magát senkisem, — a per drága is, — mint csak az, aki képtelen kötelezettségének ele­get tenni. Az egész igazságszolgáltatásnak egy rette­netes falsuma van, amelynek előnyeit — meg­engedem — az ügyvéd is viseli, hogy t. i., ha valaki szegény ember és megakad a fizetésében, nem tudja azt a 400, 200, 100 K-át lefizetni, ugy e modern morális felfogással ennek minden lehet a következménye, csak az nem, hogy azért, mert szegény ember, azért, mert koldus ember, azért, mert nem tudja megfizetni a 200 K-át, fizessen rá még ügyvédi költséget és felemelt bélyegille­téket is. (ügy van a baloldalon.) Hol van ebben a morál ? Azt hiszem, ha ebből a szempontból ítéljük meg a törvényjavaslatot, akkor rette­netesen igazságtalannak kell találnunk minden olyan intézkedését, melynek czélzata a pervitel megdrágítása. Azonkívül méltóztassék megen­gedni azon megjegyzésemet is, hogy ha drágul az igazságszolgáltatás közegeinek fentartása, ámbár azt hiszem, ezen álláspontban nagy igaz­ságtalanság rejlik, mert ugy tudom, hogy az igaz­ságügyi budget talán 60 vagy 70 milliót tesz ki, nincsenek előttem az adatok papiroson, tehát nem tudok biztos számadatot mondani. .. Szmrecsányi György: Nyolczvanöt millió ! Pető Sándor: Az igazságügyi budget, mint hallom, 85 milliót tesz ki, a bélyegben és készpénz­ben lerótt illeték pedig kitesz körülbelül 200 mil­liót ... Szmrecsányi György: 180 milliót! Pető Sándor: Tehát az egész igazságszolgál­tatási budget kitesz 85 millió koronát, a bélyeg­jegyekben és készpénzben lerótt illetékbevételek kitesznek 180 millió koronát. Méltóztatnak tehát látni, hogy elég szép kamatoztatás mellett szol­gáltatják Magyarországon lassan és nem nagyon jól az igazságot. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha a budget egyéb tételeinél is ilyen aktívumot talál­nánk, akkor azt hiszem, egészen más volna a magyar államháztartás képe. Tehát ebből a szempontból is nagy az igazságtalanság és igen csodálom, hogy •az igazságügyminister ur nem foglalt álláspontot ezen javaslat ellen, mert elvégre fiskalitással még sem lehet az igazságszolgáltatást irányítani, ve­zetni. Amikor ilyen a mérlege ennek a tételnek. . . Szmrecsányi György: Ö csak kodifikál! Pető Sándor: . . . akkor az igazságszolgáltatás terén jelentkező hiányokat, bajokat orvosolni, birák fizetését felemelni, számukat szaporítani a budgetből is egészen szépen lehetne. Mert bocsá­natot kérek, épen ugy, amint tul vagyunk azon, hogy a kultúrát megfizessük, vagyis hogy a taní­tásért pénzt adjunk, miután már pár évvel ezelőtt behoztuk a kötelező ingyenes népoktatást, és épen ugy, amint a tendenczia az, hogy a kultúra

Next

/
Thumbnails
Contents