Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

176 553. országos ülés 19lh Julius iü-én, pénteken. az adós nem fizet, per lesz a dologból, melyben ítéletet hoznak, az Ítélet után 3200 korona illetéket kell leróni, de ha csak 4000 korona folyik be, ebből először a kincstár vonj a le magának a 3200 koronát. Per analógiám a csődügyekre hivatkozom, amikor generális exekuczióról van szó, amikor tehát mindenkinek aránylagosan kell kielégítést nyernie. Ezzel szemben a javaslat értelmében a kincstár kivonja magát az általános szabály alól és első sorban behajtja a maga teljes illetékkövetelését. Ezt nem tartom méltányosnak és igazságosnak. A törvényjavaslat helytelen és sérelmes intézkedéseit majd a részletes tárgyalás alkalmával leszek bátor bírálat tárgyává tenni, most csak nagy vonásokban akarok egyes sérelmes intézkedésekre rámutatni. Fölhívom a t. ház figyelmét a 23. §., utolsó bekezdésére, amely

t tulaj donképen ellentétben van a 61. §-szal. A 61. §. ugyanis azt mondja, hogy (olvassa) : »Határozati illeték visszatérítésének akkor van helye, ha a bíróság azt a határozatot, amely után az illetéket lerótták, nem hozta meg.<< A polgári perrendtartás vonatkozó szakaszai értelmében a bíróságnak bizonyos esetekben joga van az önmaga által hozott végzést félretenni. Mondjuk, a bíróság sérelmes végzést hoz ; felfolyamodásomra ezt egyszerűen félreteheti. A 23. §. utolsó bekezdésében azonban ki van mondva, hogy : »az a körülmény, hogy a felfolyamodást esetleg az a bíróság intézi el, amely a megtámadott végzést hozta, — amely esetben természetesen nem lehet felebbezésről — jogorvoslatról — szó,—a felfolyamodás illetékének itt megszabott mértékére befolyással nincsen és visszatérítésre jogot nem ad.<< Ezt az intézkedést, amely tulaj donképen a 61. §-szal van összefüggésben, nagyon sérelmesnek tartom a jogkereső közönségre nézve. (TJgy van! balfelől.) Ilyen módon nem lehet és nem szabad egy törvényjavaslatot általános tárgyalásra kitűzni. A törvényjavaslatra vonatkozó egyéb észrevételeimet és előterjesztésemet a részletes tárgyalás alkalmával fogom megtenni. Ezt a törvényjavaslatot még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szepesházy Imre jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Én nem fegom ismételni mindazokat a szemrehányásokat, amelyeket t. képviselőtársaim az ellenzéki oldalról hangoztattak és amelyek egyértelműen konstatálták azt, hogy már önmagában véve az a tény, hogy ilyen időben tűzték ki tárgyalásra a törvényjavaslatot, a legnagyobb aggodalomra ad okot, (TJgy van! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert alapot ad annak a gyanúnak, hogy ezt a törvényjavaslatot azért tűzték ki ebben az alkalmatlan időpontban tárgyalásra, hogy azokat az óriási megterheltetéseket, melyek e törvényjavaslat elfogadása esetén az országra hárulnak, minden ellenmondás nélkül megszavaztassák. (TJgy van! balfelől.) Nem fogom ismételni ezt a szemrehányást; ugy, ahogy a dolgok vannak, levonom a konzekveneziát; konstatálom azt, hogy a többségnek jogában állott a parlament munkarendjét ugy beosztani, amint neki tetszett, minden méltányosságot félretéve ; a mi jogunk és kötelességünk pedig azt mondani : állunk elébe és megfogjuk tenni kötelességünket ! (Elénk helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Megtámadom azt a tárgyalási módszert, amelyet egy ilyen fontos törvényjavaslatnál a t. kormány és a többség jónak lát itt követni. Napok óta folyik egy vita, amelyről nem lehet mondani, hogy üres szalmát cséplünk. (TJgy van! balfelől.) Magam, mint laikus ember, konstatálom, hogy ezen száraz témát élvezette] hallgattam s hálával és köszönettel tartozom ügyvéd képviselőtársaimnak, akik ezt a törvényjavaslatot megvilágították. Én a parlament feladatát abban látom —és ennek most meg is felelt — hogy felvilágositólag hasson a közönségre és tájékoztassa a tájékozatlanokat. El kell azonban ismernem, hogy ez a tájékoztatás egyoldalú. A kormánynak kötelessége a parlament tárgyalására befolyást gyakorolni, kötelessége annak irányt szabni, az ellenzék kritikájával szemben ellenkritikával élni. Az előbbi kormányok alatt mindig is igy volt ez, csak a t. pénzügyminister ur hallgat, nem hiszem, hogy ezt is pénzszerzés, sikeres pénzszerzés czéljából tenné, azt gondolván, hogy: hallgatni arany. (Derültség a baloldalon.) Igen helyesen mondta itten Ábrahám t. képviselőtársam : a t. minister ur talán az egyetlen ember a túloldalon, aki képes minket meggyőzni arról, hogy az ellenzék kritikája nem helytálló vagy aki ezen állitások egy részét honorálhatja, miáltal a tárgyalás mindenesetre megrövidíttetnék és nagy lépés történnék ezen ügyben a kölcsönös megértés felé. A t. minister ur somolyog, mosolyog, fejét rázza, (Derültség a baloldalon.) de egy élő szót lehetetlen volt eddig belőle kicsikarni. Ez a tárgyalás szempontjából méltánytalan, különösen ha tekintetbe veszszük még az önök u. n. házszabályát, amel}- minekünk ellenzékieknek nem adja meg a módot arra, hogy ha a vitát egyszer berekesztették, bármilyen formában reflektálhassunk azokra, amiket a t. minister ur itt a mi érveinkkel szemben felhozott. Ha már a t. minister ur nem kívánja teljesíteni ezt a kötelességét, megkövetelhetnők a t. túloldalnak különösen jogász és ügyvéd tagjaitól, hogy felszólaljanak és vagy védjék meg a javaslatot, vagy jelentsék ki, hogy nem fogadják el. Ez a kényelmes hallgatás nem mutat egyebet, mint hogy itt, amit mi különben százszor és százszor felemlítettünk, minden kapaczitálásnak, minden parlamenti működésnek ezen áldatlan politikai viszonyoknál fogva vége szakadt. (TJgy van! a baloldalon.) Ha a minister ur nem teljesiti kötelességét, ha a többség nem teljesiti ezt a parlamentarizmus lényegéből fakadó kötelességét, utóvégre mi erre rákényszeríteni nem tudjuk. De ha ez a két faktor