Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 191í Julius 10-én, pénteken. 177 elmulasztotta ezt a kötelességét teljesíteni, annál fokozottabb mérvben kötelessége a t. előadó urnak, hogy ne olyan pár soros bevezetéssel ajánljon egy törvényjavaslatot, amely az országnak óriási megterheltetését jelenti, amely, mint a törvény­javaslat indokolása és az ő előadása is kijelenti, nem azokon az alapelveken épült fel, amelyeket ő és az indokolás is helyesnek tartana. Amikor, mondom, az ellenzék ilyen békóba van verve a tárgyalási módszernél fogva, amelyet behoztak, legyen a t. előadó úrban annyi komoly­ság és annyi kötelességérzet nemcsak a kisebb­séggel, nemcsak a t. házzal szemben, hanem az állampolgárok azon nagy seregével szemben, akik bizalommal — még bizalommal ! — fordulnak ezen képviselőházhoz, kérvényeket adnak be, amelyek a napirendre ki vannak tűzve kapcsola­tosan ezen törvényjavaslatnak a tárgyalásával, amely kérvényeket fel sem olvastak, s egy szóval meg sem emiitett a t. előadó ur, amely kérvé­nyeket homály fed és amely kérvények felett a t. ház többsége dönteni fog anélkül, hogy ezen kérvényeket ismerné. Ábrahám Dezső: Ezek az ország naivái, ezek a polgárok ! Szmrecsányi György: Mintha itt sem volna az a kérvény! Rakovszky István : T. ház ! Senki sem fog en­gem megvádolni azzal hogy én merkantilista va­gyok. De annyira elfogult még sem vagyok hogy amidőn látom hogy ilyen tekintélyes testületek­nek, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és a Budapesti Kereskedelmi Testület kérvényei f eküsz­nek a ház asztalán, azokkal foglalkozni ne kivánjak. Ha a t. többség sorából, akik pedig számarányuk­nál fogva is több idővel rendelkeznek, mint az ellenzék, nem akad valaki, aki felkel, és ezeket vagy hathatós pártfogásába veszi vagy kifejti az indo­kokat, hogy miért nem teheti magáévá — én mint képviselő magamra nézve fennállónak tartom a kötelességet, hogy az ilyenféle kérvényeket átolvas­sam, véleményt mondjak és azt a mulasztást, amelyet a t. előadó ur is elkövetett, jóvátegyem. (Halljuk ! Halljuk l) T. ház ! Ennek az egész tárgyalási módszernek az a legjellegzetesebb tünete, hogy ezen kérvénye­ket, nyugodt lélekkel mondhatom, önök közül senki sem olvasta, egyetlenegy ember sem vette magának azt a fáradságot, hogy legalább a fel­zetet megnézze, az ellenzék fériiainak kellett jönni, hogy észrevegyék és pótolják ezt a mulasztást. (ügy van ! ügy van ! bal felől.) Én az Országos Magyar Kereskedelmi Egye­sülés kérvényéből — ne méltóztassék azt hinni majd, hogy időnyujtás czéljából teszem, mert nem fogom untatni az urakat — csak a bevezetést olva­som fel, mert ez is fényt vet az önök ténykedésére, egy súlyos vádat foglal magában, amelyet nem ez az ellenzék emel, nem egy olyan testület, amely valamikor nagyon kitett magáért ellenzékieskedé­sével, hanem egy olyan testület, amelyből az önök KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. választóinak zöme kerül ki. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésnek, gondolom, Sándor Pál az elnöke. (Felkiáltások jobb felől: Ellenzéki ! Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Ellenzéki, hanem, őszintén mondva, ellenzéki működésének az ellenzék eddig nagyon kevés hasz­nát vette, azt konstatálom. Eddig nem volt sze­rencsénk sorainkban, mint küzdőt, tisztelhetni. T. képviselőház ! Az Országos magyar keres­kedelmi egyesülés kérvényének bevezetése ekként szól (olvassa) : »T. képviselőház ! A törvénykezési illetékekről szóló javaslat immár a képviselőház előtt fekszik és tárgyalásra vár. A javaslat terve­zetét — sajnos — nem volt módunkban meg­ismerni és annak tartalma csak akkor jutott tudo­másunkra, amidőn már a képviselőház elé került. Ez a magyarázata annak, hogy állásfoglalásunkat a javaslattal szemben csak most az utolsó órában juttatjuk kifejezésre. Minthogy ebben a javaslat­ban oly érdekekről van szó, amelyek legfőképen a kereskedők osztályát érintik, kötelességünknek ismerjük, hogy a javaslattal szemben fennforgó aggályainkat és kívánságainkat az ügy bármilyen előrehaladott stádiumában is teljes nyíltsággal kifejezésre juttassuk, remélve, hogy a képviselő­ház a kereskedelemnek ezen kívánságait kegyes figyelmére fogja méltatni és módot fog találni arra, hogy a törvényjavaslatban a kereskedő-világ kü­lönös szempontjai méltányoltassanak«. Szmrecsányi György: Ez világos beszéd! Rakovszky István : T. képviselőház ! Ez a kér­vény konstatálja, hogy a legjobban érdekelt körö­ket meg se kérdezték. Ezeknek nem is adták ki véleményezésre a törvényjavaslatot. Nem is hall­gatták meg őket, ami pedig a legelemibb dolog. Hiszen nem kell az ő kérésüket horonálni, de kérem, a legutolsó halálraítéltnek is megvan az a joga, hogy meghallgassák. Mondom, meg se hallgatták őket és most, amikor a kérvény itt van, amikor ez a törvényj avaslat tárgyaltatik, látunk olyan j elensé­geket, hogy mikor e teljesen előkészületlenül, az érdekelt körök által kritika tárgyává nem tett — mert nem is volt kritika tárgyává tehető — tör­vényjavaslatot itt az ellenzék méltatja: akkor látjuk, hogy az ellenzék ellenőrzési kötelesség­teljesítését már ebben a mértékben is sokalják és ugy találják, hogy máris túlsókat beszélt az ellen­zék, túlsókat ítélte meg és túlsókat méltatta ezt a törvényjavaslatot. Jellegzetes tünete ez ennek a korszaknak : elfojtani minden szabad szót, szabad­ságot, alkotmánybiztositékot és még az anyagi jólétet is megrontani, (ügy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) T. képviselőház! A pénzügyi politika terén általában el nem döntött kérdés, hogy a bélyegek és illetékek, az állam fennállásának etikai szem­pontjából megítélve, helyénvalók-e, mert az állam, amikor állampolgáraira kiveti az adót, bizonyos kötelezettségeket vállal el adófizető polgáraival szemben, amely kötelezettségek állami fenható­ságából kifolyólag nehezednek rá s ez nemcsak jog, hanem kötelesség is. De ha már, mondom, 28

Next

/
Thumbnails
Contents