Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 191í Julius 10-én, pénteken. 175 ezt a tételt különösen a törvényjavaslat 13. §-a ; (Halljuk a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor, amikor a polgári perrendtartás 644. §-a értelmében a második bekezdés alapján a királyi ügyészségnek van joga a házasság megsemmisítését kérni, amikor hivatalból jár el, ezt illetékkel megterhelni, pláne most 30 K illetékkel megterhelni, lehetetlen. De közjogi vonatkozású perek, a kiskorúság meghoszszabbitása, a meghosszabbítás megszüntetése, gondnokság alá helyezés, gondnokság megszüntetése, atyai hatalom megszüntetése, ezek mind egészen uj dolgok, csak be lesznek csuszszantva a törvényjavaslatba, csak azért, hogy a pénzügyi érdeket szolgálják; ezeket a közjogi vonatkozású pereket illetékkel megterhelni nem szabad, nem lehet. De nem lehet a bűnügyeket sem, mert azt is igen igazságtalannak és méltánytalannak tartom, ahol arról van intézkedés, hogy a bűnügyekben kiállított meghatalmazások 1 korona 50 fillér bélyeggel láttassanak el. Nem az u. n. kofaperekről beszélek, hanem arról, mikor a büntető perrendtartást illető szakaszai értelmében hivatalból rendelnek védőt, mikor a bűnvádi eljárás hivatalból indul meg valaki ellen. Eminens joga annak a félnek, hogy azt tisztelje meg bizalmával és azt az ügyvédet bizza meg védelmével, kiben ő bizik. Én ahhoz az orvoshoz megyek, akihez személyes bizalom is füz. így van a jogkereső közönség is, mikor ilyen közjogi perekben, ilyen hivatalból üldözendő bűncselekményeknél magának védőt választ. Mikor a törvény maga előirja azt, hogy hivatalból védő rendelendő, mért kerüljön jobb helyzetbe ez, ki tulaj donkép a kamara részéről kapott meghatalmazást, vagy esetleg maga jelentkezett ? A fiatalkorúaknál pláne előfordul, hogy a kamara részéről rendelnek ki védőt. Méltánytalannak tartom tehát, hogy megfosztatik a vádlott attól a jogától, hogy ahhoz menjen és azt az ügyvédet válassza, akit kivan, mert hiszen akkor már illeték alá esik és bélyeget kell tennie a meghatalmazásra, mikor ő választja a védőjét. Járásbirósági eljárásnál is előfordul ez igen gyakran, hivatalból indult bűnvádi eljárás esetén, és akkor is 1 korona 50 fillérrel lássa el a fél a meghatalmazást ? Ezt nem tartom igazságosnak, jogosnak és méltányosnak (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) és bátor leszek majd itt egy módositást is benyújtani. (Helyeslés bálfélől) Álláspontom ugyanis az, hogy olyan ügyekben, hol hivatalból üldözendő cselekményekről van szó, nem. lehet és nem szabad illetéket követelni. Ez alkalmazandó ugy a járásbirósági, mint a törvényszéki eljárásban. A kisebb becsületsértési perekről nem szólok, mert itt némely tekintetben tényleg túltengés van. Az az indok, —hogy itt tovább fűzzem eszmemenetemet — hogy az alaptalan perlekedőktől megmeneküljünk, miként a törvényjavaslat mondja és az előadó ur is volt szives ugy beállitani, hogy a törvényjavaslat tulajdonképen védelem a nagyszámú pereskedés ellen . . . Hantos Elemér előadó: Egy szóval sem mondtam ! Narancsik József:... — az indokolás mondja — ez nem lehet érdek és nem lehet egy ilyen kódex, ilyen mély kihatású törvény megalkotásánál irányadó szempont. Ha valaki alaptalanul perel, viseli ennek konzekvencziáit. így az igényperekben még pénzbüntetés is van, de megvannak a perrendtartásban is a következményei, igy elsősorban a költségviselés tekintetében. Már pedig azzal szemben, hogy nekem tetszik az én jogomat érvényesiteni és ha azt gondolom, hogy abban az ügyben igazam van, ezt a vélt igazamat a biróság előtt is érvényesiteni, arra törekedni, hogy ezen illetékek felemelése majd a perek kevesbedését fogja előidézni : ez szerény meggyőződésem szerint lehetetlenség, mert az illeték felemelése nem fogja eredményezni a perek kevesbedését. Történt erről gondoskodás a perrendtartásban és nekünk itt csak egy ellen kell védekeznünk, a szegényjogon perlekedők konok perlekedése ellen. Ezek tehetnek kárt az állampolgároknak, mert sohasem tudhatják, mikor akasztanak nyakukba alaptalan és rosszhiszemű pert a szegényjog alapján. Erről azonban a polgári perrendtartásnak gondolom 112. §-ában történik intézkedés, mert a szakasz értelmében a biróságnak joga van a szegényjog megvonására, ha meggyőződik róla, hogy a per alap nélküli. Nekünk nem védenünk kell konok a perlekedőket ; ez nem lehet szempont akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. Itt egész másról van szó, itt arról van szó, hogy burkolt adóemeléssel állunk szemben, amelyhez mi nem járulhatunk hozzá, amely ellen tiltakozó szavunkat kell felemelnünk. (Helyeslés balfelől.) Sérelmesnek tartom és még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el a javaslatot, mert nem látom benne a közérdek védelmét, csak mindenütt a kincstári érdek érvényesülését. A közérdek azt kivánja, hogy az illetékeket ne emeljük, mért az emelés nemcsak a jogkereső közönségnek, hanem az egész ügyvédségnek is sérelme, hiszen nem lehet az ügyvédséget exisztencziájában támadni meg ilyen javaslatokkal, mikor tudjuk, hogy az ügyvéd rója le elsősorban a bélyegilletéket. Hivatkoznom kell a törvényjavaslat 55. §-ára. Ez is igen szép szakasz. Kitűnik belőle, hogy nem a közérdekről, hanem tisztán csak a kincstár érdekéről van szó és arról, hogy mentől többet sajtolj anak ki a j ogkereső publikumból. Ez a szakasz ugyanis azt a nóvumot hozza be, hogy abban az esetben, ha a követelés be nem hajtható s ez igazoltatik, a megfizetett illeték visszaadatik ugyan, azonban a bélyegekben leróttakat nem adják vissza. Ez olyan sérelem, amely igy nem maradhat. Egy további intézkedése a most nehezményezett szakasznak, hogy abban az esetben, ha a per lefolytatása után olyan összeg folyik be, amelyből az illeték kikerül, elsősorban az illetéket vonja le magának a kincstár. Ha van pl. 200.000 koronás követelésem,