Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-552
5ö2. országos ülés lMh Julius 9-én, csütörtökön. 163 leletet vett fel és ezek az egyszerű, szegény emberek nem kérelmüknek kedvező elintézését, hanem egy súlyos leletet kaptak. (TJgy van! a baloldalon.) A leletezésre szükség van, az kétségtelen dolog, de a leletezés mérvénél mindenesetre különbséget kell tenni a között a fél között, aki teljesen törvényismeret nélkül, egyszerű ember létére ad be kérvényt valamely hatósághoz, vagy valamely bírósághoz és a között a fél között, akiről fel lehet tételezni, hogy ismeri a bélyegtörvényt, annak ezerféle csinjátbinját és rejtekeit és különbséget kell tenni aközött, hogy szándékos, öntudatos-e a bélyeg fel nem ragasztása, vagy pedig nem szándékosságról, hanem csak jóhiszemű tévedésről, vagy feledékenységről van szó. Áttérve a javaslat általános bírálatára, (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) kétségtelen, hogy ezt a javaslatot elsősorban a bizalom szempontjából kell megbírálni, mert hiszen itt adóemelésről van szó ... (Zaj a jobboldalon) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Preszly Elemér: . . . amelyről még csak azt sem lehet mondani, hogy burkolt adóemelés, * mert hiszen magának a javaslatnak rendelkezéseiből és az előadó ur beszédéből is kitűnik, hogy a kormány ezzel a javaslattal az állami bevételeket akarja fokozni. Már pedig amikor adóemelésről és amikor egyáltalában bizonyos bevételi forrásoknak a kormány rendelkezésére bocsátásáról van szó, akkor kétségtelen dolog, hogy mi ellenzék, elsősorban a bizalmi kérdést vetjük fel. (TJgy van! a ssélsöbaloldalon.) En tehát már ebből a szempontból sem fogadom el a szőnyegen fekvő javaslatot. Azonban kétségtelen szükségét látom annak, hogy itt megvilágítsam a munkapárti uralom pénzügyi eredményeit. (Halljuk! balfelöl.) 1910ben az általános választások alkalmával gróf Wickenburg Márk külügyi osztályfőnök ur, aki akkor balassagyarmati képviselőjelölt volt, nagyon érdekes beszédet tartott, amelyben azt mondta, hogy ö elitéli az ellenzéknek az önálló bankra és az önálló vámterületre vonatkozó követeléseit és hirdetett elveit; ő nem áll elő ilyen elvek hirdetésével . . . Rakovszky István: Jankovich volt a szakértőnk az önálló bankban! Preszly Elemér: . . . egyet azonban kétségtelenül mer Ígérni és mer biztosítani, azt, hogy a munkapárti uralom esetén az egész országban a jólétnek, a vagyonosodásnak nem apró kis forrásai és csermelyei, hanem valósággal zuhogó folyói és folyamai fogják áldásos hatásukat éreztetni. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) T. ház ! Abban az élet-halálharczban, amely önök közt és mi közöttünk folyik, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) mi nem vagyunk hivatva arra, hogy az eredményeket megállapítsuk. Benne élünk a küzdelmek hevében és nem tudjuk levonni a konzekvencziákat. Midőn azonban azt látjuk, hogy ebben az országban a gazdasági válság dul évek hosszú sora óta; amikor azt látjuk, hogy a koronajáradék kurzusa oly alacsony nívóra sülyedt, aminőt pár évvel ezelőtt még csak elképzelni sem lehetett; amikor azt látjuk, hogy nap-nap után bankok és kereskedelmi vállalatok omlanak össze és szűnnek meg; mikor azt látjuk, hogy bár a a legutóbbi költségvetésben is bizonyos gyönge kis pluszt iparkodott a pénzügyminister ur az ország elé állítani, mégis kétségtelen dolog, hogy ez a plusz a valóságban egy nagy mínuszt képvisel (TJgy van! a ssélsöbaloldalon.) és kétségtelen dolog, hogy már évek hosszú sora óta az ország pénzügyi szükségleteit csak kis kölesönökkel és pedig azt mondhatom, hogy uzsorakölcsönökkel képesek fedezni : Rakovszky István : Szégyenletes kölcsönökkel! Preszly Elemér: . . . akkor ennek a jelenlegi munkapárti rezsimnek, ennek a jelenlegi uralomnak pénzügyi eredményei élénk színekben állanak az ország és minden egyes önállóan s függetlenül gondolkodó ember előtt. (TJgy van! a szélsöbahldalon.) Ennek az eredménye ez a javaslat is. Igenis kétségtelen tény az, hogy a kormány ezzel a javaslattal bevételi többletet akar teremteni. Hogy az mennyi lesz, azt mi előre megállapítani nem tudjuk. Az előadó ur szerint 4—5 millió korona, ellenzéki képviselőtársaim szerint azonban ez az összeg sokkal nagyobb lesz. Hogy mennyi lesz, azt magam statisztika híján nem tudom és ez talán nem olyan nagy bűn, mert hiszen a javaslat indokolása szerint is az egyéni és átalányilletékrendszer közti különbséget statisztikának a híján lehetetlen elbírálni. Mondom, kétségtelenül megállapítható tény az, hogy itt adóemelésről van szó. (TJgy van! a szélsöbahldalon.) Már most elsősorban azt a kérdést vagyok bátor felvetni, hogy ha szükség van adóemelésre, ha szükség van az állami bevételek fokozására, ez a tér alkalmas-e arra, hogy az állami bevételeket emeljük ? Hiszen az, hogy valakinek pere van és ezzel a bírósághoz fordul, nem jelent anyagi jólétet, sőt ellenkezőleg, legtöbbnyire csak az ügyes-bajos emberek fordulnak pereikkel a bírósághoz, amikor tudják azt, hogy miféle kellemetlenségekkel és bajokkal van ez összekötve, valóságos kálvária-járás és sokszor még a legnagyobb igazságuk mellett is évekig elhúzódik, amíg perükben igazságot, ítéletet kapnak. Mondom, azok az adóalanyok, akik ennek a törvényjavaslatnak hatálya alá esnek, azok nem képviselnek valami anyagi jólétben élő embereket, sőt ellenkezőleg olyan embereket, akiknek ugy is elég bajuk van és semmi körülmények között adóemelésre jogezimet a kormánynyal, az 21*