Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-552
160 552. országos ülés Í91í Julius 9-én, csütörtökön. Preszly Elemér: Erre nem szól semmit az előadó, csak mosolyog hozzá! Szabó István (nagyatádi) : . . . 1500 koronától 2000 koronáig 200% az emelkedés, amint azt maga a javaslat mutatja. Andrits Tivadar: Mindjárt ezer százalék lesz! Preszly Elemér: Tessék megczáfolni! Szabó István (nagyatádi): 2000 koronától 2500 koronáig 250°/o az emelkedés. Nem akarom feltételezni az előadó úrról, hogy csak a 100 K-án aluli perek illetékének emelkedését tetszett átnézni, ahol tényleg 25%-os emelkedés van, (Igaz! JJgy van! balfelöl.) bár ez van a javaslat legelején. (Derültség balfelöl.) A 2500 K-ás pereknél már 200%-os az emelkedés a 2000 K-saknál pedig 150°/ 0-os. Ez is a szegény néposztályt sújtja ám. Szeretném, ha a t. előadó ur meg tudná czáfolni, hogy ez az emelkedés nincsen meg, de ez nehéz lesz, mert pl. 1000 K-tól 1500 K-ig 2 K 50 f. az illeték, ez pedig végre is 150%-ot tesz ki. Ez az illeték egy iv után, azután pedig megismétlődik a mellékletek után. Azt mondhatja a t. kormány, hogy a legszegényebb néposztály illetékét alig emelte, mert ott csak 25%-os az emelkedés. Ám nagyon téved az, aki a szegény embereket csak a 100 K-ás perig tartja szegénynek és azt mondja, hogy az 1000 vagy 2000 K-ás perek, ahol 150—200%-os emelkedés van, nem érintik a szegény embert. Tessék figyelembe venni, hogy a helytelen birtokpolitika következtében az ország igen sok helyén egy hold föld ára 2000 K. Akinek pedig csak 1—5 hold földje van, az még nagyon szegény ember, akinek nehezebb a megélhetése, mint az egyszerű napszámos emberé. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Én nem irigylem a napszámosembert, akinek nagyon meg kell dolgoznia a megélhetésóért, bár a régebbi viszonyokhoz képest sokat javult az ő helyzete. Az az egészen kisbirtokos azonban nem tudja emelni jövedelmét, mert csak a munkája és a terhe emelkedett; (Igaz! TJgy van! balfelöl.) semmiféle előnyben nem részesül, nincsen szegénységi joga, nincsen kórházjoga, még a képviselőválasztási jogból is kizárták. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Amikor tehát a kormány törvényjavaslatot csinál az illetékek emeléséről, akkor necsak azt tessék szegény embernek venni, akinek 100 K-án aluli perei, csibeperei lehetnek, hanem az olyan nagyon szegény embert is, akinek per vagy nagyobb kiadás valósággal megtámadja az ő alapvagyonukat; ily szegény embereknek is vannak ám ezer, kétezer, háromezer koronás pöreik is. Tehát ha kímélni akarják a szegényebb néposztályt, akkor ép e törpebirtokosok iránt kell a legnagyobb kímélettel lenni, mert ez az a népréteg Magyarországon, amely az önálló exisztencziákat szolgáltatja, de ez kínlódik a legnehezebb és a leglehetetlenebb helyzetben. (Ügy van! balfélől.) T. képviselőház! Még a 34. §-nál volna néhány megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a 34. §. hogy a polgári bíróság előtti eljárásokban az illetékek lerovása szempontjából a vagyonjogi igényt nem képező, meg nem becsülhető tárgyakat járásbirósági eljárásban 1000 K-ra, törvényszéki eljárásban 2500 K-ra kell értékelni. Sajátságos állapotok állanak ennek következtében elő, amiket épen a mi sajátságos viszonyainkra való tekintettel én is megláthattam. Ezek a pörök a határkiigazitási és még inkább a mesgyekiigazitási pörök. Az a helyzet, hogy ha valaki pörbe megy a szomszédjával, mert egy darab földjét elszántotta, amelynek értéke nem több egy koronánál, a járásbíróságnál ezer korona után kell az illetéket leróni. Ezt a paragrafust melegen ajánlom a t. kormány figyelmébe. Lehetetlen dolog az, hogy ilyen kereseteknél, amelyek nem is annyira vagyonjogi keresetek, mert az illető csak az igazságát keresi, hogy az ő kis földecskéjét a szomszédja ne tulajdoníthassa el, ezeknél az igen sokszor teljesen értéktelen pöröknél a járásbíróság előtt 1000 K után kelljen neki illetéket lerónia. Sajnos, ezek a pörök nálunk, épen ezeknél a legszegényebb embereknél, igen gyakoriak. Nekünk nagyon rossz birtokpolitikánk van. Ami földje van ennek a törpe-birtokosnak, az is a legtöbb helyen igen rosszul van beosztva, helytelenül van elrendezve. Amikor még pántlika vagy nadrágszíj szélességű földecskék is akadnak, amikor olyan keveset juttattak ilyen kisembereknek még az úrbéri osztályozásnál is, amikor a megváltozott viszonyok mellett igen sok helyen ez a kis földecskéi! szorongó kisember egyáltalában nem bir más földterülethez jutni, se felében, se bérben, sőt még ha pénzecskéje van, akkor sincs eladó, mert egy hitbizományi gyűrű, vagy más nagybirtok fogja körül, amely nem engedi a népet terjeszkedni, akkor természetes, hogy kifejlődik a földéhség és az a kisember, abban való nagy igyekezetében, hogy azt a kis földjét megtartsa, bizony sokszor a szomszédjáét is elszántja. De a szomszéd is teljesen ebben a bajban van, tehát az vissza akarja szántani vagy nem akarja engedni, — így kerülnek jDÖrre a legjobb szomszédok is. Ha a tagosítást keresztül lehetne vinni, akkor nem volna annyi pör, de ettől még nagyon messze vagyunk Magyarországon. Mondom tehát, épen ebből az egészségtelen birtokpolitikából kifolyólag ezek a kisemberek bizony sokszor beleesnek ilyen mesgyekiigazitási pörökbe egészen értéktelen földecskéknél is — és akkor már 1000 K után kell illetéket leróniok. Teljesen igazságtalan, hogy amikor az egészségtelen birtokviszonyok miatt az a kisbirtokos rákényszerül az ilyen pörösködésre, akkor húszszoros, vagy nem tudom, százszoros értéke után illetékeztessék meg.
