Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés 191k Julius 9-én, csütörtökön. 161 Azután itt van még a szegényjog. (Halljuk ! Halljuk!) Szegényjogon, ugy mondja a javaslat, perelnie lehet annak, akinek a közönséges napszámnál nagyobb keresete nincsen. Ez is sajátságos meghatározás, mert mi az a közönséges napszám ? Én ismerem a napszámokat, magam is voltam napszámos ember valamikor, de nem tudom, mi az a közönséges, napszám, mert a napszám igen különböző az év különböző szakaiban és vannak aratási, vagy cséplési, vagy egyéb munkálatok, amikor a napszámosnak a háromszoros árat is megfizetik. Hát már most, aki ilyen napszámot kap, annak a napszáma nem közönséges napszám és akkor az illető hatóság belátásától függ az, hogy megkapja-e a szegényjogot vagy sem ? En tehát ezt a lufejezést helyesnek nem találom. A másik dolog, amely a perrendtartás 112. §. második bekezdésében van lefektetve, az, ha valakinek a »saját és hozzátartozóinak eltartása volna a költségek által veszélyeztetve«. Ez is olyan sajátságos meghatározás! Én ezt is homályosnak találom, ebben sem tudok eligazodni. Különben ennél a második pontnál illetékelengedésnek nincs is helye, már pedig nagyon keveset ér az olyan ingyenes jogvédelem, ahol az illetéket mégis le kell róni. A törvényjavaslat ezen részleteit nem tartom helyesnek és kívánatosnak tartanám, ha a szegényjogra vonatkozó intézkedéseket világosabban szövegeznék. T. képviselőház! Itt van még a községi bíráskodás. A községi bíráskodás olyan patriarchális régi szokás, amelyet a régi községi birák pálczával intéztek el, az ujabb rendszer szerint pedig a községházára kell vinni az ügyet és bizonyos formaságok között elintézni. Tudom jól az eljárást, voltam községi biró. Hát igaz, nem nagyon emelték ennek az eljárásnak az adóját, de ezt a patriarchális eljárást teljesen adómentessé kellene tenni. (Helyeslés a baloldalon.) A teljes adómentesség talán inkább meghozná azt az eredményt, hogy nem szaladnának azután a járásbírósághoz, ahol rendes illetéket kell fizetni, hanem a községi, bíróság ítéletében inkább megnyugodnának. És igazán előnyt adhatna a törvényjavaslat annak a régi patriarchális szokásnak, hogy a nép otthon, a saját eszejárása szerint, minden törvényhez való alkalmazkodás nélkül intézze el az ő ügyes-bajos dolgait, adó- és illetékfizetés nélkül. (Helyeslés a báloldalon.) Hisz nem olyan nagyok ezek az adótételek és olyan progresszivitás van ebben a javaslatban, amit különben én is helyeslek, annyira meg vannak már adóztatva azok, akik a járásbírósághoz és a törvényszékhez mennek, hogy a községi bíráskodással igazán nem volna már rá szükség. Egész más szine volna a javaslatnak, ha csak egyetlen pontját oda lehetne állítani a nép elébe, hogy »nézzétek, kímélünk benneteket!« (Ugy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. van! Ugy van! bal felöl.) De amikor a legkisebb téren sincs kimélet, hanem mindenütt adóemelés van, akkor az a nép egyáltalában nem mondhatja azt, hogy jóindulattal viseltetnek irányában azok, akik törvényt hoznak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én teljesen rábízom a t. ház jogásztagjaira a részletezést; azt hiszem, majd a részletes tárgyalásnál lesznek módosító indítványok. Én csak az általánosabb dolgokhoz szólok hozzá. Meg kell említenem ezek között a leletezéseket. Ezzel ma ugy vagyunk, hogy a többlet egyharmad része a feljelentőt illeti, aki rájön a mulasztásra. Én nem akarok vádaskodni, de nem hallgathatom el, — többször láttam az életben — hogy bizony akadnak lelketlen tisztviselők és alkalmazottak, akik utaznak a leletezésre, utaznak arra, ha az egyszerű nép beküld egy feljelentést vagy egy kérvényt, még ha esetleg tett volna is rá bélyeget. Ha azután megleletezik, nem tud orvosságot keresni, mert ha felebbezni akar, sokkal több költségbe kerülne és így minden jogkeresés nélkül megfizeti a kirótt büntetést azért, hogy további kellemetlensége ne legyen. Ilyen dolgok fordulnak elő. Több példát is tudnék mondani, de csak egyet említek fel. A közbirtokosság tagjai beadtak egy kérvényt a községi képviselőtestülethez, hogy azon birtoktesteket, akiket a politikai község jogtalanul eltulajdonított az úrbéri birtokosságtól, adják vissza, szűnjenek meg az igazságtalan állapotok, amelyekről már más esetekben beszéltem és gondolom, hogy fogunk még velük találkozni, mert a képviselőház is kénytelen lesz ezzel foglalkozni. A kérvény beadói tudták, hogy a kérvényre 1 koronás bélyeg kell. Rá is ragasztották. A helyzet az, hogy igen sok helyen a községi jegyzők nem engedték tárgyaltatni ezen kérvényeket, amit tapasztalatból tudok; egyszerűen basáskodnak. Már most az illetők, hogy nagyobb súlyt adjanak a kérvénynek, aláírták 400-an, ragasztottak a kérvényre 1 koronás bélyeget és a vége az lett, hogy megleletezték őket 1600 koronára. Ez már olyan eljárás, hogy a magas kormánynak is érdemes vele foglalkozni és a magas kormánynak kötelessége, hogy az ilyen visszaéléseket törvénynyel meggátolja. (Ugy van! balfelöl.) Hiába hoznak itt akármilyen paragrafusokat arra, hogy kinek van joga leletezni és kinek nincs, ez nem fog elég orvosságot hozni a bajra, a baj fennáll továbbra is. A jogtalan leletezések száma igen nagy és a nép hovatovább nagyobb és nagyobb adókat, igazságtalan uzsorákat fizet. Törvénybe kellene iktatni azt az elvet, hogy aki kiveti a leletezést, az azért felelős is legyen. Meg kell állapítani, hogy ha valaki helytelenül vetette ki az illetéket, büntetést kapjon és az illetéket neki kelljen megfizetni. Erre is felhívom a t. kormány figyelmét, mert igen sok bajnak, igen sok igazságtalanság21