Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

158 552. országos ülés 19U akkor nem helyén való, hogy épen erre. a munkában görnyedő népre, mely a társadalom minden rétegéért dolgozik most kimondhatatlan fáradsággal, uj adókat rójjanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Valamikor más képe volt az aratásnak; valamikor, mielőtt megcsendült a kasza és a sarló, a gazda fohászt küldött a Mindenek Urához és kérte az áldást a munkára. Más a világ most és mások a szokások; de nem csak ott lenn változtak meg, hanem, ugy látszik, hogy ebben a példában az állam kormányzása megy előre, mert nem veszi figyelembe az aratás jelentőségét. A helyett, hogy nyugalomban hagyná azt a munkában görnyedő népet, még talán az ünnejDiiapi nyugalmát sem engedi meg, mert mikor az a szegény nép talán vasárnap nyugalomra tér és kezébe veszi az újságot, akkor is azt olvassa, hogy inig ő fárad az aratásban, épen az ő bőrére hoznak be uj adókat és az ő verejtékes munkájának gyümölcsét még nagyobb mértékben veszik igénybe az államháztartás részére. A legnagyobb mértékben rosszalom és elítélem azt az eljárást a t. kormány és a t. többség részéről, (Élénk helyeslés bal felöl.) hogy neki olyan sürgős ez az adóemelés, hogy még egész országunknak igazán legünnej)eltebb munkáját sem tartja arra érdemesnek, sem annak a népnek legnagyobb rétegét, mely kínlódik a mindennapi kenyér előállításán, nem tartja érdemesnek, hogy békében hagyja ezen munkájában, hanem akkor is uj adóterheket rak rá. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Igaz, hogy sok baja van ennek az országnak, mert hiszen fogyunk napról-napra. Százankint és ezrenkint megy ki a magyar nép Amerikába, más világrészekbe és nem lehet nagyobb baja egy nemzetnek annál a vérveszteségnél, amely nemzetünknél mutatkozik. Sok ellenségünk van künn is, benn is, kik életünkre törnek, s ha ezen állapotoknak megváltoztatására, orvoslására kellene sürgős intézkedéseket tenni, ha arról volna szó, hogy hozzunk be olyan birtokpolitikát, vagy más intézkedéseket, melyekkel visszatartsuk népünket a ldözönléstől és megmentsük a hazának, ha arról volna szó, hogy azt a népet, mely fogy, erősítsük törvényhozási intézkedésekkel és ezért kellene összeülni a képviselőház gazda-képviselő tagjainak is: ez ellen igazán senkinek sem lehetne kifogása és örömmel hagynék el munkánkat azért, hogy e nemzetmentő munkában résztvegyünk. (Helyeslés balfelöl.) De nem erről van szó. Nem a nép megmentéséről és erősítéséről van szó, hanem a nép gyengítéséről, megadóztatásáról épen az aratásnak kellő közepén. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Igazán megható a t. kormánynak az a nagy igyekezete, hogy

7 mennyire törekszik uj adókat kitalálni és a meglevőket felemelni. Julius 9-én, csütörtökön. Amikor itt az illeték felemeléséről, a kisüstök megadóztatásáról van szó, ami az egyszerű nép vállaira nehezedik, amikor aratás idején ráér a kormány a megyék államosítását tárgyalni, hogy a nemzeti ellenállás utolsó foszlányát is széttépni igyekezzék, akkor igazán csodálkozom a t. kormányon, hogy ha már ennyire leleményes annak kitalálásában, hogyan lehet uj adókat behozni és a meglevőket felemelni és a javaslatokat aratás idején gyorsan keresztülhajtani, miért nem leleményes abban, hogy a fényűzési adónak valamilyen formáját kitalálja. Novák János: A fokozatos adót! Szabó István (nagyatádi): Meglátszik a kormány egész működésén, hogy az uj adóknál és az adóemeléseknél elkerüli azokat a társadalmi osztályokat, amelyek erősebben állanak a kormány mellett és csak ott alkalmazza az adósrófot, ahol a néprétegek legkevésbé tudnak ellenállást kifejteni. Springer Ferencz t. képviselőtársam roszszalta a kormány eljárását, kifejezvén, hogy a műveltebb osztályoknak és a hivatalnokoknak is az aratási idő a legalkalmasabb arra, hogy nyári pihenőre használják fel, hogy kipihenjék az év fáradalmait és uj erőt gyűjtsenek. Én felhívom a figyelmet azokra a képviselőtársaimra, akiknek az aratási idő nem a szórakozás és nem a nyugvás ideje, hanem a legnagyobb munka ideje, mert ebben a képviselőházban nemcsak olyanok vannak, akiknek a szemére van szükség az aratásnál, hanem olyanok is, akiknek a kezemunkájára is szükség van. Engem a mostani tárgyalás olyan aratási munkától vont el, amelyet a két karommal kellett végeznem és amelyet most helyettem a családom végez. A legnagyobb felháborodással értesültem arról, hogy a kormány nem veszi tekintetbe a gazda-képviselőknek legnagyobb munkaidejét, hanem az adóprés fontosabb neki. Gr. Apponyi Albert: A legnagyobb frivolitás! Szabó István (nagyatádi) : Jellemzően, viszonyokra a t. előadó ur kijelentése is. 0 olyan jelentéktelennek tünteti fel az egész adóemelést, hogy nem is érdemes vele nagyon foglalkozni és azt mondja, hogy nem is lehet nagyon roszszalni. T. előadó ur, én arra vagyok bátor felhívni a figyelmét, hogy minden teheremelósnél azt kell nézni, hogy az illetőnél, akire a teheremelés hárult, milyen viszonyokat idéz elő. Nagy különbség van abban, ha valakinek az adója miatt magától és családjától kell a legszükségesebbet megvonnia, vagy pedig ha a felemelt adó valakinek csak a fölöslegét csökkenti kevéssé, vagy esetleg ha a szórakozásra szánt összegeket kell magától megvonnia. Akinek a fölöslege talán kevesebb lesz ezzel, ezt nem érzi meg sem ő, sem a családja és nem nélkülöznek miatta. De, akinek a családjától kell a megélhetésre szükséges összeget elvonnia, annál már ez sok-