Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-552
552. országos ülés Í9ik Julius 9-én, csütörtökön. 157 Huszár Károly (sárvári) : Ez kőkorszakbeli felfogás, mert azt ma mindenki tudja, én is tudom, hogy vidéken mezőgazdasági munkáshiány van; de méltóztassék csak idejönni s itt a nagy ipari czentrumban . . . Gr. Pongrácz János: Hozzák le oda! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Huszár Károly (sárvári): Minthogy azok a munkanélküliek ebben az országban nehezebb viszonyok között élnek, mint akármilyen más államban, mert ott a bérviszonyok, a munkásviszonyok rendezettebbek, tehát a gazdasági kríziseket könnyebben birják el, csodálom, hogy a képviselő urak azt a leczkét adják egy tanult ipari szakmunkásnak, — mondjuk szabónak, vas- és fémmunkásnak, bádogosnak, épület- vagy bútorasztalosnak, hogy menjen kapálni. Kívánom a képviselő urnak, hogy szabók kapálják meg a kukoriczáját. (Élénk derültség és taps a balés a szélsobaloldalon.) Bocsásson meg a t. ház, hogy erre kitértem, de a közbeszólások kényszeritettek reá. Én összehasonlítást akarok csak tenni. Ha igaz az, hogy a kormány 500.000 koronát ígért az ügyvédi nyugdijalap részére, amely az én értesüléseim szerint egy válságban lévő szocziális intézmény, éjDen azért, mert nincs meg a szükséges matematikai alapszámitás annak megalakítása körül; én nem diffikultálom, hogy valami történjék az elszegényedett és nyugdíjra szorult ügyvédek segítésére, de ha arányba állítom ezzel a munkásság nagy tömegét és azt látom, hogy a kéj>viselőházban a kormány csak százezer koronát igért az összes munkanélkülieknek s ezzel szemben 500.000 koronát adnak egy törvényjavaslatnak keresztülhajszolása szempontjából, kortesfogásból, hogy az ügyvédi kar némítsa el jogos panaszát, akkor azt látom, hogy itt megint j^ártérdekkel állunk szemben (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és én ezt helytelenítem. A szocziális támogatásnak csak olyanokkal és oly intézményekkel szemben van helye és a kormányzatnak csak oly intézményeket szabad istápolnia, amelyekben az illető rétegek maguk is az önsegély utján a maguk filléreivel ós pénzével járulnak hozzá. Ismerek egyes adatokat az intézmény pénzügyi állására nézve és ezt a kilátásba helyezett 500.000 koronás segélyt egyáltalában nem látom arányosnak. Méltóztassék megengedni: Vagy igaz, hogy itt, ez országban, minden krajczárt fogához kell vernie a pénzügyministernek, vagy igaz ez, vagy nem. Ha pedig igaz, akkor ne méltóztassék ily ajándékot tisztán kortesfogásból és korteskedés czéljából osztogatni. (Helyeslés a baloldalon.) Inkább, ha már e javaslatból anyagi pénzügyi előnyök származnak, akkor méltóztassék ezt a bírósági státus rendezésénél a birósági személyzet fizetésének javítására fordítani. (Helyeslés a baloldalon.) Mert tapasztalataim szerint, különösen a bíróságok legalsóbb rétegeiben, a legfiatalabbak közt, oly szocziális nyomorúság van, amely talán nem jár ki az utczára, mint a tüntető ipari munkások, amely szellemi proletariátus nyomorúsága, szegénysége és insége azonban ép oly nehéz gondot ad ezekben a családokban, mint a jjroletároknak. És ha valahol vigyáznia kell az államnak, hogy a hivatalnokok függetlensége biztosíttassák, ugy elsősorban a bíróságoknál szükséges ez. (Ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) És daczára annak, hogy ellenzéki ember vagyok, e téren bármikor az áldozatkészség legmesszebbmenő határig is elmegyek, mert az egész nép és nemzet bizalmát a bíróság iránt csak az adja meg, ha anyagi gondoktól mentesítve van a bíróság. (ügy van! a balés a szélsobaloldalon.) Ezzel be is fejeztem azt, amit e javaslatról mondani akartam, csak összegezem, hogy e javaslat elfogadhatatlan a mi részünkről azért, mert mi e kormánynyal szemben bizalmatlansággal viseltetünk és nem vagyunk hajlandók semmiféle anyagi eszközt rendelkezésére bocsátani, hogy a maga uralmát csak egy napra, egy perezre is meghoszabbithassa. Elfogadhatatlan e javaslat azért, mert ellenkezik a néppárt politikájával, amely egészséges, józan szocziális reformok alapján akarja javítani az ország népének helyzetét. Elfogadhatatlan e törvényjavaslat azért is, mert ez a mi nagyon igénybe vett magyar népünkre nézve igen súlyos, közel 8—9—10 millió terhet jelent és ehhez semmi körülmények közt hozzá nem járulhatunk. A népjjárt nevében kijelentem, hogy e javaslatot nem fogadjuk el. (Elénlc helyeslés és éljenzés a bál- és a szélsobaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? Hoványi Géza jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! Szabó István (nagyatádi): T. ház! Talán én is azzal kezdhetném felszólalásomat, amivel a t. előttem szólott t. kéjiviselőtársam : Noha nem vagyok szakértő e dolgokban, a törvénykezés és illeték terén, mégis, minthogy világos az adóemelés, a kisgazdák szempontjából is álláspontunknak kifejezést kívánok adni. (Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Előre is kijelenthetem, hogy a javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Kifogásom van a javaslat ellen, amely nagy adóemelést tartalmaz, kifogásom van a javaslat tárgyalásának' ideje ellen. Aratási idő van, talán valamennyien tudjuk. Most, amikor az a szegény nép rettentő fáradsággal igyekszik összegyűjteni a magyar föld termését egész évi munkájának gyümölcsét, (Igaz! ügy van! bal felöl.) hogy megkeresse a kenyeret mindenkinek, azoknak is, kik a kényelem párnáján ülnek és a hüs fürdőkben üdülnek, (Igaz! ügy van!) megkeresse azoknak is, kik bizony sokszor lenézik azt a munkást, ki nekik a mindennapi kenyeret keresi,
