Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-547

10 547. országos ülés 191k június 3(J-án, kedden. Az egyik az, hogy bármily nagy legyen egy fejedelmi egyéniség, mégis kimúl, és ki van téve, bármennyi korona övezze is fejét, ki van téve a ha­lálnak és egy perez alatt megszűnt létezni, ugy hogy a nemzetek, a dinasztiák, az államok állandó érdekei csak akkor biztosak, hogyha maga a nem­zet áll ott a trón mellett, belső harmóniában, hozzá­kapcsolva, megszervezve hazafisággal, jogérzettel, jogtisztelettel, dinasztikus érzéssel egyaránt. Csak ott áll a jövő szilárdan, ahol a milliók összefogó munkája védi az állam érdekeit. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) A második tanulság, amelyet levonok e nagy szerencsétlenségből, az, hogy ezt a főherczeget azért ölték meg, mert férfiasan képviselte Magyar­országnak is azon hatalmi érdekeit, amelyeket fel nem adhatunk. Rá akarok mutatni arra, hogy azért emelkedett az orgyilkos keze, mert ott, ahol meg­fordult, azt a hatalmi pozicziót képviselte, mely Magyarországnak vitális érdeke, hogy tehát súlyos, nagy, természetes ellenségekkel is vagyunk kör­nyezve. Ez az, amit nem szabad elfelejtem a ma­gyarnak soha, semmiféle körülmények között, (Általános élénk helyeslés.) ez az, amit sajnos, tul­gyakran elfelejtenek. (Igaz ! Ugy van .') Ezzel a tanulsággal végzem felszólalásomat, mikor kifejezem az alkotmánypárt mély részvétét e nagy szerencsétlenség alkalmából és mikor meg­emlékezem fejedelmünk agg személyéről, akit annyi baj ért, aki most halálos betegségen ment át és akit újra ezen megpróbáltatás gyengített. (Igaz l ügy van !) Vermes Zoltán jegyző: Gróf Zichy Aladár! Gr. Zichy Aladár: T. ház! Engedjék meg, hogy e gyászos gyűlésen a néppárt is kifejezze bánatát és szomorúságát. (Halljuk 1 Halljuk ! bal­felől.) Az első pillanatban, midőn a hir elterjedt, hogy a trón várományosát gálád kezek kitörölték az élők sorából, mindnyájunkban a felháborodás és felzúdulás érzelmei sorakoztak előtérbe. De azután mindjárt a mély bánat és szomorúság hatott át bennünket, hogy szeretett hazánkat és az uralkodóházat ujabb gyász érte. Utána az emberi érzés következett. Láttuk életét, láttuk őt a mindennapi életben, ha nem is láthattuk uralkodói működésben ; és ez volt az, ami őt a modern emberhez közelebb hozta, az ő igazi keresztényi és polgári házas élete, amely nyílt volt mindnyájunk előtt és amely példát adhatott polgártársainak. Ezen emlék legalább megmarad nekünk mindenkor. A magam és a párt részéről, átérezve a nem­zetnek mély gyászát, hozzájárulok ahhoz, hogy ezen gyűlés fejezze ki ez érzelmeit és a tanácskozást ne folytassuk. (Helyeslés a baloldalon.) Vermes Zoltán jegyző: Báró Rajacsich József! B. Rajacsich József: T. képviselőház ! A rette­netes és óriási csapás alkalmából (Zaj. Halljuk! Halljuk !) a horvátországi képviselők is mély gyá­szuknak és megilletődésüknek adnak kifejezést e gyalázatos merénylet felett. Gonosztevő vetett vé- ' get a magas személyiségek életének és ezzel meg­fosztott szeretett trónörökösünktől, aki iránt a monarchia összes népei nagy reményeket táplál­tak hazájuk jövője és haladása tekintetében. A gaz­tett, mely nem Ítélhető el eléggé, amely mély gyászba borítja az egész országot, nemcsak a di­nasztia iránti hagyományos hűség, nemcsak az em­beriesség szempontjából, hanem politikai szempont­ból is megdöbbentően hat reánk. Nincs szavunk, amelylyel eléggé jellemezhetnők lelkünk felhábo­rodását az érthetetlen merénylet felett. Annál is inkább sajnáljuk és elitéljük a legélesebben a gaz merényletet, mert az, tekintettel a merénylők nem­zetiségére, képes csúnya világot vetni egész nem­zetünkre. Nagy bün volt ez, és épen ezért újból hangoz­tatjuk, hogy a horvát-szerb koaliczió mindig, mint eddig is, politikáját a dinasztia iránti hűségre és szeretetre fogja alapítani és rendithetetlenül meg­marad az 1868. évi alaptörvény alapján, mely Ma­gyarország és Horvátország állami közösségét mondja ki. A békés fejlődés ezen j)olitikáját foly­tatva a meglévő állami kereten belül, mi a rette­netes merényletben nagy szerencsétlenséget lá­tunk reánk nézve, mely ugy minket, mint a mon­archia összes népeit nehéz megpróbáltatásnak teszi Id, és ezért a gálád merényletet legélesebben el­itélve, legmélyebben átérzett fájdalmunknak adunk őszinte kifejezést. (Általános helyeslés.) Vermes Zoltán jegyző: Pop Cs. István ! Pop Cs. István : T. ház ! A román nemzeti párt nevében mély megilletődéssel és fájdalomtól meg­törten csatlakozom a ház t. elnöke által előterjesz­tett javaslathoz. A golyó, mely Ferencz Ferdinánd trónörökös és fenköit hitvese nemes életét kioltotta, miihók és miUiók szivét járja át és a kettős monarchia minden népe, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, mély gyászban és kimondhatatlan fájda­lommal állja körül e két koporsót, mely annyi reményt és jogos várakozást zár örök időkre magába. A román nép, melynek hagyományos hűsége és ragaszkodása az uralkodóhoz és az uralkodó­házhoz mint világitófény ragyogja be a multat és a jelent, mély felháborodással itéli el az el­vetemült s minden emberi érzésből kivetkőzött agyakban megszületett gyűlöletes merényletet és fájdalommal siratja az emberiség és a monarchia nagy halottait és meghajolva a mindenható Isten kifürkészhetetlen akarata előtt, vigasztalást esd az árván maradt gyermekek, az uralkodóház és a monarchia népei számára. Ferencz Ferdinánd trónörökös nagy volt, nem kivételes születésénél és közjogi állásánál fogva, hanem nagy volt jelleménél, tudásánál és önfegyel­mezettségénél fogva. Élete vezérelvei voltak a ke­reszténység legszebb erényei : a hit, remény és sze­retet. Ez utóbbi, a szeretet volt nagy benne, e szerete­tet osztotta meg embertársaival, ezt árasztotta a birodalom népeire. Nagy volt, mert jelleme tiszta volt mindenféle fonákságtól, a szó legnemesebb

Next

/
Thumbnails
Contents