Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-547
10 547. országos ülés 191k június 3(J-án, kedden. Az egyik az, hogy bármily nagy legyen egy fejedelmi egyéniség, mégis kimúl, és ki van téve, bármennyi korona övezze is fejét, ki van téve a halálnak és egy perez alatt megszűnt létezni, ugy hogy a nemzetek, a dinasztiák, az államok állandó érdekei csak akkor biztosak, hogyha maga a nemzet áll ott a trón mellett, belső harmóniában, hozzákapcsolva, megszervezve hazafisággal, jogérzettel, jogtisztelettel, dinasztikus érzéssel egyaránt. Csak ott áll a jövő szilárdan, ahol a milliók összefogó munkája védi az állam érdekeit. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) A második tanulság, amelyet levonok e nagy szerencsétlenségből, az, hogy ezt a főherczeget azért ölték meg, mert férfiasan képviselte Magyarországnak is azon hatalmi érdekeit, amelyeket fel nem adhatunk. Rá akarok mutatni arra, hogy azért emelkedett az orgyilkos keze, mert ott, ahol megfordult, azt a hatalmi pozicziót képviselte, mely Magyarországnak vitális érdeke, hogy tehát súlyos, nagy, természetes ellenségekkel is vagyunk környezve. Ez az, amit nem szabad elfelejtem a magyarnak soha, semmiféle körülmények között, (Általános élénk helyeslés.) ez az, amit sajnos, tulgyakran elfelejtenek. (Igaz ! Ugy van .') Ezzel a tanulsággal végzem felszólalásomat, mikor kifejezem az alkotmánypárt mély részvétét e nagy szerencsétlenség alkalmából és mikor megemlékezem fejedelmünk agg személyéről, akit annyi baj ért, aki most halálos betegségen ment át és akit újra ezen megpróbáltatás gyengített. (Igaz l ügy van !) Vermes Zoltán jegyző: Gróf Zichy Aladár! Gr. Zichy Aladár: T. ház! Engedjék meg, hogy e gyászos gyűlésen a néppárt is kifejezze bánatát és szomorúságát. (Halljuk 1 Halljuk ! balfelől.) Az első pillanatban, midőn a hir elterjedt, hogy a trón várományosát gálád kezek kitörölték az élők sorából, mindnyájunkban a felháborodás és felzúdulás érzelmei sorakoztak előtérbe. De azután mindjárt a mély bánat és szomorúság hatott át bennünket, hogy szeretett hazánkat és az uralkodóházat ujabb gyász érte. Utána az emberi érzés következett. Láttuk életét, láttuk őt a mindennapi életben, ha nem is láthattuk uralkodói működésben ; és ez volt az, ami őt a modern emberhez közelebb hozta, az ő igazi keresztényi és polgári házas élete, amely nyílt volt mindnyájunk előtt és amely példát adhatott polgártársainak. Ezen emlék legalább megmarad nekünk mindenkor. A magam és a párt részéről, átérezve a nemzetnek mély gyászát, hozzájárulok ahhoz, hogy ezen gyűlés fejezze ki ez érzelmeit és a tanácskozást ne folytassuk. (Helyeslés a baloldalon.) Vermes Zoltán jegyző: Báró Rajacsich József! B. Rajacsich József: T. képviselőház ! A rettenetes és óriási csapás alkalmából (Zaj. Halljuk! Halljuk !) a horvátországi képviselők is mély gyászuknak és megilletődésüknek adnak kifejezést e gyalázatos merénylet felett. Gonosztevő vetett vé- ' get a magas személyiségek életének és ezzel megfosztott szeretett trónörökösünktől, aki iránt a monarchia összes népei nagy reményeket tápláltak hazájuk jövője és haladása tekintetében. A gaztett, mely nem Ítélhető el eléggé, amely mély gyászba borítja az egész országot, nemcsak a dinasztia iránti hagyományos hűség, nemcsak az emberiesség szempontjából, hanem politikai szempontból is megdöbbentően hat reánk. Nincs szavunk, amelylyel eléggé jellemezhetnők lelkünk felháborodását az érthetetlen merénylet felett. Annál is inkább sajnáljuk és elitéljük a legélesebben a gaz merényletet, mert az, tekintettel a merénylők nemzetiségére, képes csúnya világot vetni egész nemzetünkre. Nagy bün volt ez, és épen ezért újból hangoztatjuk, hogy a horvát-szerb koaliczió mindig, mint eddig is, politikáját a dinasztia iránti hűségre és szeretetre fogja alapítani és rendithetetlenül megmarad az 1868. évi alaptörvény alapján, mely Magyarország és Horvátország állami közösségét mondja ki. A békés fejlődés ezen j)olitikáját folytatva a meglévő állami kereten belül, mi a rettenetes merényletben nagy szerencsétlenséget látunk reánk nézve, mely ugy minket, mint a monarchia összes népeit nehéz megpróbáltatásnak teszi Id, és ezért a gálád merényletet legélesebben elitélve, legmélyebben átérzett fájdalmunknak adunk őszinte kifejezést. (Általános helyeslés.) Vermes Zoltán jegyző: Pop Cs. István ! Pop Cs. István : T. ház ! A román nemzeti párt nevében mély megilletődéssel és fájdalomtól megtörten csatlakozom a ház t. elnöke által előterjesztett javaslathoz. A golyó, mely Ferencz Ferdinánd trónörökös és fenköit hitvese nemes életét kioltotta, miihók és miUiók szivét járja át és a kettős monarchia minden népe, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, mély gyászban és kimondhatatlan fájdalommal állja körül e két koporsót, mely annyi reményt és jogos várakozást zár örök időkre magába. A román nép, melynek hagyományos hűsége és ragaszkodása az uralkodóhoz és az uralkodóházhoz mint világitófény ragyogja be a multat és a jelent, mély felháborodással itéli el az elvetemült s minden emberi érzésből kivetkőzött agyakban megszületett gyűlöletes merényletet és fájdalommal siratja az emberiség és a monarchia nagy halottait és meghajolva a mindenható Isten kifürkészhetetlen akarata előtt, vigasztalást esd az árván maradt gyermekek, az uralkodóház és a monarchia népei számára. Ferencz Ferdinánd trónörökös nagy volt, nem kivételes születésénél és közjogi állásánál fogva, hanem nagy volt jelleménél, tudásánál és önfegyelmezettségénél fogva. Élete vezérelvei voltak a kereszténység legszebb erényei : a hit, remény és szeretet. Ez utóbbi, a szeretet volt nagy benne, e szeretetet osztotta meg embertársaival, ezt árasztotta a birodalom népeire. Nagy volt, mert jelleme tiszta volt mindenféle fonákságtól, a szó legnemesebb
