Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés Í9íi Julius 9-én, csütörtökön, 153 Én nagyon érteni pszibologicze egy kormánypártnak az idegességét és türelmetlenségét, (Élénk ellentmondások a jobboldalon.) amelyet akarata ellenére a nyári szabadságidő alatt direkt ide beparancsoltak, (Derültség a jobboldalon.) értem, mert az urak hozzá vannak szokva ahhoz, hogy százmilliókról szóló törvényjavaslatokat első, második és harmadik olvasásban szó nélkül és gondolkodás nélkül megszavazzanak. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Ellentmondások a jobboldalon.) Egészen természetes, hogy az urak idegesek, türelmetlenek és már a második napon hosszadalmasnak találják az ellenzéki szónokok felszólalását. De a törvényhozóknak és a népképviselőknek nem az a kötelességük, hogy fejhajtással és szolgalelküséggel, minden kritika nélkül, némán elfogadjanak mindent, hanem azért küldtek ide választóink, hogy az ö véleményüket, érdeküket hangoztassuk itt ebben a házban. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) A munkapárt eljárása nagyon hasonlít ahhoz a közmondásszerű esethez, amikor az egyszeri falusi felcser a foghúzás fájdalmait kéjgázzal akarta egyhiteni. A munkapárt az ország polgárságának, az adófizető népnek a fájdalmát és terheit azáltal akarja könnyiteni, hogy legalább nem beszélnek itt a javaslatok tartalmáról. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az előadó ur szakszerű fejtegetései is nagyon hasonlítanak a dodonai jós feleleteihez és egész itteni előterjesztése annyira homályos, hogy abból a választóközönség nem is sejtheti, minő uj nagy terheket akarnak itt reáróni. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy ez a képviselőház átalakuljon egy siketnémaintézetté, amelyben az egyik oldalon némák ülnek, a másik oldalon pedig a nép kívánságaival, panaszaival és jajszavaival szemben siket emberek. Azért méltóztassék megengedni, hogy egész röviden a magam felfogását és véleményét a javaslattal szemben kifejezésre juttassam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) Szent-lványi Gyula: Szakszerűen! Lévay Mihály: Miért nem szólal fel maga? Huszár Károly (sárvári): Mindenekelőtt némi megjegyzést kívánok tenni arra a tárgyalási módra is, amely itt folyik. T. képviselőház! A többség megváltoztatta ennek a háznak a tanácskozási rendjét az ellenzék hátrányára, meghosszabbította a tanácskokozási időt és még ezzel nem elégedett meg, hanem a legfontosabb, a legéletbevágóbb törvényjavaslatokat teljesen szokatlan időben akarja itt keresztülhajszolni. Én az év bármelyik szakában és bármelyik napján kész vagyok a munkában résztvenni, de köztudomású dolog, hogy Magyarországnak egész élete, egész vagyona, egész berendezkedése függ az aratás sikerétől. Hiszen, amint önök a saját soraikban is szerezhették azt a tapasztalatot, hogy nagyon sok képviselő épen az aratás miatt akadályozva van a házban való megjelenésben, ugy ez az ellenKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. zék soraira is áll. Azért az aratás és a cséplés ideje a törvényhozás munkájára legalkalmatlanabb. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De ez nem játszik döntő szerepet ebben a kérdésben. Én itt a néppárt véleménye szerint a mi politikai bizalmatlanságunkból kifolyólag vagyok bátor a törvényjavaslat megszavazását magunktól elutasítani, illetőleg indokolni azt, hogy miért nem fogadjuk el. Mi ettől a kormánytól semmiféle törvényjavaslatot el nem fogadunk, mert ez a többség nem egy szabadon megnyilatkozott választás által nyert parlamenti többség. (TJgy van! Ugy van! a báloldalon.) Ez a parlamenti többség a parlamenti jogrendet felforgatta és az erőszak uralmát teremtette meg ebben a házban. Ezért mi, a néppárt, ennek a kormányzatnak semmiféle felhatalmazást és semmiféle módot nem adunk anyagi eszközök szerzésére, amelyekkel a maga káros uralmát ebben az országban meghoszszabbithasa. (Helyeslés a baloldalon.) Oly szépen hangzottak a választások előtt a munkapárt Ígéretei és programmbeszédei; ezen ígéretekből, ezen programmbeszédekből semmit meg nem valósítottak. (Zaj a ház mindkét oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak mindkét oldalon. Huszár Károly (sárvári) : T. képviselőház! Ha valaki megírja objektíve és elfogulatlanul ennek a parlamenti cziklusnak a történetét, a nép szempontjából és nem az önök pártja szempontjából, a szabadságok és a jogok kiterjesztése szempontjából és a szocziális alkotások szempontjából, akkor ezt a parlamenti cziklust a legmeddőbbek közé kell soroznia. Legfeljebb arra hivatkozhatik, hogy csináltak 2000 millió államadósságot. Arra hivatkozhatik, hogy fölemelték a vasúti utazás diját, a dohány árát . . . Elnök (csenget): Kérnem kell a képviselő urat, hogy most már szíveskedjék a tárgyra térni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Bartos János: Ez hozzátartozik a tárgyhoz! Elnök: Bartos János képviselő urat rendreutasítom. Huszár Károly (sárvári) : Én arról beszélek, hogy illetékemelés és adószaporitás a magyar népnek eddig is túlságos megterheltetése miatt ma lehetetlen; azt akarom kifejteni s azt hiszem, hogy egy pereznyire el nem térek a tárgytól, hogy a vasútnak, a dohánynak stb. megdrágítása folytán már eddig is annyi indokolatlan uj terhet sóztak a népnek a nyakára, hogy ennek az ujabb adóemelésnek, illetékszaporitásnak burkolt adóemelésnek a behozatala úgyszólván a legvégsőig kimeríti Magyarország népének teherviselési képességét. Minden államban és minden országban a kultúrának és a fejlett és haladott szocziális berendezkedésnek fokmérője, hogy annak az országnak, annak a nemzetnek az igazságszolgáltatása oksó, gyors és jó legyen. 20