Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

154 552. országos ülés 1914 JLilius 9-én, csütörtökön. Ebben a javaslatban én nem látok ujitást arra nézve, hogy olcsóbbá, ellenkezőleg, látok intézkedést arra nézve, hogy drágábbá tegyék az igazságszolgáltatást. Ez pedig a jogkereső nép érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. Már Tüdős t. képviselőtársam a mai ülés folyamán nagyon szépen kifejtette és pontról pontra részletesen bebizonyította, hogy egyetlen polgári perben a régi illetékkiszabás szerint 30 korona lett volna az illeték, mig az uj illetékkiszabás szerint különböző stádiumokban összesen együttvéve 140 korona illetéket kell majd fizetni. Ezt a dolgot a nép szeme előtt nem szabad rejtegetni és én nem vagyok hajlandó segédkezni a burkolás azon művészetében, amelyet az előadó ur kifejtett, amikor azt mondotta, hogy itt csak egy mérsékelt illetékemelésről van szó. Ez nem mérsékelt, hanem hallatlan, hihetetlen fokozása a nép terheinek. Mindenkor helyén van az, hogy az állam igénybe vegye a maga erős polgári exisztencziáinak anyagi erejét az állam ezéljaira, de az igazság kimérését, az igazságszolgáltatást rideg üzleti és kalmárszellemmel, valóságos vámszedő eljárással drágává tenni, ez nem szocziális és nem modern gondolkozás, (Taps a baloldalon.) Az előadó ur azt mondotta beszédében, hogy az illetékek emelése szükségessé vált a polgári perrendtartás reformja által előállott költségek fedezésére, hogy legalább ezen a téren helyreállittassék a pénzügyi egyensúly. Springer t. barátom számítása szerint az uj polgári perrendtartás költségei körülbelül 950.000 koronára rúgnak, holott maga az előadó ur is mondotta, sőt ugy tudom, a javaslat indokolása is bevallja, hogy ezen illetékemelés által 4—5 millió többlet jut az államnak. A pénzügyminister ur és szakközegei taktikából szűkmarkúan számítanak, mert valóságban 8—10 millióra is tehető az az összeg, amely az illetékből a felemelt skála szerint évenként be fog folyni. T. ház! Az igazságszolgáltatás olyan állami feladat, hogy annak nem volna szabad minden terhét egyenesen a jogkereső közönség nyakába sózni. Mi, akik a néppel sokat érintkezünk, sokszor tapasztaljuk, hogy a kisemberek önhibájukon kívül nem tudnak az összes fórumok előtt jogaikhoz jutni, ezeknek az embereknek az anyagi viszonyai sokszor lehetetlenné teszik, hogy ilyen felemelt illetékek mellett folytassák le az eljárást. Minél lehetetlenebbé teszszük a szegény kisemberek számára a maguk igazságának, jogainak, jogos érdekeinek keresését és exisztencziájuk biztosítását és minél drágábbá teszszük azt, annál inkább elzárjuk a nép nagy tömegeit az igazság érvényesülésétől és ez nem lehet az állam részéről igazságos ós erkölcsös eljárás. Félek ugyan, hogy az elnök ur haragját magamra, fogom vonni ezen kijelentésemért, de én kénytelen vagyok mégis visszatérni egy mondatban arra, hogy akkor, amikor a pénzügyminister ur s a kormányzat az államadósságnak eddig soha nem tapasztalt hallatlan gyors szaporítása mellett 2000 millió államadósságot csináltak, az állami költségvetést megduzzasztotta, semmiféle maradandó és valóban értékes szocziális alkotásra nem tud ebben az országban rámutatni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem törtónt semmi olyan dolog, ami emlékezetes maradna, ami ennek az országnak teherviselő képességét nagyban fokozta volna. Toldozások, foldozások történtek — nem akarom ezt az argumentumot a maga egész ridegségében felhasználni — de lényeges, nagy szocziális alkotások, olyanok, amilyeneknek más művelt nyugati nemzetek örvendenek, az utolsó 4 esztendőben Magyarországon nem létesültek. A szocziális törvényhozás sehol sem szünetelt, csak a munkapárt uralma idején, Magyarországon. (Igás! Ugy van! balfelöl.) És ez azért van és ez az illetéktörvény is azért juthat ide és azért remélték önök, hogy órák és napok alatt gyors tempóban keresztül tudják azt forszírozni, mert ennek a törvényhozásnak gyökerei nem a népben és nem a nép szivében vannak, hanem a bankárok zsebében. Ettől a törvényhozástól tehát szocziális reformokat nem is lehet várni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez a törvényhozás szűkkeblű és szűkmarkú minden népies igénynyel, követeléssel és kívánalommal szemben. Itt kórházra, orvosra, iskolára, tanítóra, mezőgazdaság fejlesztésére, kisipar megmentésére, munkásvédelemre, munkanélküliség leküzdésére megfelelő anyagi eszközök nincsenek. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) A többség előtt csak egy van és ez a katonaság. A katonaságnak minden pénzt, ez a jelszó. (Ugy van! balfelöl.) Ez a javaslat is azt czélozza, hogy azokat a hiányokat, amelyeket a katonaságnak nagy anyagi terhei okoznak az állam kincstárában, azáltal pótolja, hogy a szegény alperesektől 100—200—400—500 sőt még 2000 perczenttel is fokozottabb illetékeket szedjenek. (Igaz ! Ugy van ! balfelM.) Ennek a törvényhozásnak és ennek a pártnak semmiféle érzéke nincs a népies igényekkel szemben. Itt, t. képviselőház, az egész ország nagy ellenszenvével szemben megtörténhetik, hogy önök dédelgetik a bankokrácziát, milliókat tudtak és tudnak odadobni a hajósváüalatoknak és már ki van tűzve a napirendre a szeszbáróknak és a szeszkarteleknek nyújtandó nemzeti ajándékról szóló törvényjavaslat. (Ugy van! balfelöl.) Rakovszky István: Szép dolog! Huszár Károly (sárvári): És amikor Jeremiás prófétaként sirnak a munkapárti ujságczikkek, beszámoló beszédeikben a munkapárti képviselők és véges végig, Hegedüs Lóránttól kezdve egész- a pénzügyministerig az ország minden szakembere konstatálja, hogy kritikus, válságos, nehéz állapotba jutott az ország pénz-