Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

152 5í>2. országos ülés 19H Julius 9-én, csütörtökön. nát fizet a kérvényért. Fizet a jegyzőkönyvért kétszeres illetéket, 52 koronát és az igazolás tárgyában hozott határozatra az eddigi négy korona helyett fizet újból 52 koronát, tehát ha a felebbviteli eljárásban a maximális bélyegilletéket veszszük tekintetbe és egy egyszerű igazolást akar valaki elintéztetni, ez belekerül csak bélyegben 156 koronába. Azt pedig igazán nem lehet állítani, hogy az igazolási eljárás oly érdemi munka, amely arányban volna 156 koronás bélyegmegterheléssel. Bőven elég, ha ennek nem a fele, hiszen a jegyzőkönyv kétszerese miatt a fele nem lehet, de mérsékeltebb összege volna, amely, hogyha kimaradna az utolsó bekezdés, összesen 104 koronát tenne ki. Ez is elég súlyos egy egyszerű igazolási eljárás bélyegköltségére. (Ügy van! a baloldalon.) T. ház! Mógegyszer összefoglalva az elmondottakat, véleményem szerint ez a második szakasz egész szövegében kihagyandó, méltánytalansága, igazságtalansága és indokolatlansága miatt. Ha azonban a t. ház ugy találná, hogy a második szakaszra szükség van, vagy nem akarná kívánságomat méltányosságból honorálni, módosittassék az legalább oly irányban, hogy a homályosságok kerültessenek el és az igazságkereső közönség biztosíttassák a tekintetben, hogy az egy tárgyaláson, habár többször előadott ilyen kérelmek esetében az illeték csak egyszer rovassák ki. (Helyeslés balfelöl.) Továbbmenőleg azt kérném e helyett a szakasz helyett, hogy fixirozza a ház azt, hogy ez a kettős bélyegköltség csak abban az esetben állapittassék meg a féllel szemben, ha a bíróság a kérelemnek tényleg helyt ad. T. ház! Az 1. §. utolsó bekezdésére vonatkozólag is óhajtottam egy észrevételt előterjeszteni és ezzel rövid felszólalásomat be is fogom fejezni. Ez a bekezdés aképen szól, hogyha a bíróság a jegyzőkönyvet uj határnapon folytatja, az e határnapon folytatott jegyzőkönyvet illeték szempontjából uj jegyzőkönyvnek kell tekinteni. Ez igy volt az eddigi gyakorlatban is, mikor is 1 K bélyeget kellett a jegyzőkönyvre ragasztani és igy ha érdemi tárgyalás sem volt, ez nem sújtotta túlságosan az ügyfelet. A jelen esetben azonban megtörténhetik, — a budapesti gyakorlatot ismerő ügyvédek igazolhatják, hogy az ügyek befejezését minél sürübb halasztásokkal szokták megakadályozni, — hogy az első tárgyaláson előad az egyik ügyfél valamit, a másik pedig kéri, hogy a következő tárgyaláson nyilatkozhassak és ez igy megy tovább, úgyhogy egy-egy tárgyalási jegyzőkönyv alig több, mint négy-öt sor; öt-hat tárgyalási jegyzőkönyv kifér egy egész ivre, amely esetben öt-hatszor kellene a bélyegilletéket, másodbirósági eljárás esetében pedig ennek kétszeresét leróni. Javasolnám, hogy az első szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés oly irányban tétessék méltányosabbá, hogy ha a bíróság a jegyzőkönyvet az uj határnapon ugyanazon ivén folytatja, ez a jegyzőkönyv az illeték szempontjából uj jegyzőkönyvnek csak akkor tekintessék, ha további iv vétetik igénybe; vagyis ne a tárgyalások száma szerint állapittassék meg a foly tatólagos tárgyalások bélyegilletéke, hanem a tárgyalás terjedelméhez mérten, amelyet az ugyanarra az ivre vezetett jegyzőkönyv mértéke adhat meg. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: Ki a következő szónok? Almássy László jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! Nem mint jogász és nem mint finánczszakértő szólok ehhez a javaslathoz, de méltóztassanak megengedni, hogy néhány szocziális motívummal világítsam meg a javaslatot és azt, hogy ez a mi magyar népünkre milyen hatással lesz. Az előttem szólottak, főképen Springer képviselőtársunk és utána a többiek — névszerint felsorolni őket feleslegesnek tartom — a legnagyobb szakértelemmel pontról pontra, fejezetről fejezetre kimutatták, hogy ennek a javaslatnak minden egyes szakasza, minden egyes intézkedése és minden egyes mondata uj megterheltetést és uj adót jelent a magyar népre nézve olyan időben és olyan viszonyok között, amikor úgyszólván minden háztartásban minden krajczárnak megvan a maga beosztott helye. (Ugy van! a baloldalon.) Mikor mi megjelenünk itt, a képviselőházban és szót próbálunk emelni és a mi szakembereink mélyreható bonczolásában részesítenek egy törvényjavaslatot, alig, hogy az első két ember szóhoz juthatott, a kormány sajtójában már felhangzik az obstrukczió vádja. (Élénk ellentmondás a jobboldalon.) Szent-Iványi Gyula: Senki sem mondta! (Felkiáltások a baloldalon: De mondták! Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári) : Ha pedig az ellenzék nem vesz részt a vitában, akkor az Igazmondóban és a többi kormánypárti lapban szemünkre vetik, hogy egyedül a munkapárt dolgozik, a többi párt nem csinál semmit. De ha bejön ide az ellenzék és megpróbálja a maga érveit, igazságait érvényesíteni, a törvény alkotása körül a nép érdekét megvédeni, akkor szinte lehetetlenné teszik a vitát. Ezalatt az országgyűlési cziklus alatt egyszer és mindenkorra le kellett mondania minden ellenzéki embernek arról, hogy egy hajszálnyit is módosíthasson a javaslatokon. (Ugy van! a baloldalon.) Ebben a házban nem érvényesülhet semmiféle kapaczitáczió; mi megpróbáltuk ezt más javaslatok alkalmával, de láttuk, hogy a többség tagjai, a kormány maga a beterjesztett javaslatokat a maga hibás mivoltukban keresztül erőszakolja és egy jottányit sem hajlandó engedni csökönyösségében. (Élénk ellentmondások a jobboldalit.)