Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés 191k Julius 9-én, csütörtökön. 151 a félnek igen nyomós okokkal, okmányszerűen kell igazolnia az elmaradást, ami mindenesetre nagyon hátrányos volt az igazságát kereső közönségre nézve. Az uj polgári perrendtartás ezen az anomálián segit, mert módot nyújt a mulasztó félnek arra, hogy ha villamostorlódás vagy vonatkésés miatt elmarad a tárgyalásról, 15 napon belül minden indokolás nélkül élhet az ellentmondás jogával. A javaslatnak intézkedése tehát nem egyéb, mint elvétele annak a kedvezménynek, amelyet a törvényhozás egyik kezével nyújt az igazságát kereső közönségnek, hiszen a javaslat az uj határnap kitűzésére vagy az eljárás folytatására irányuló kérelmek előterjesztésénél kétszeres illetéket kivan. A most felhozottakkal tulajdonképen már kiterjeszkedtem arra az esetre is, amelyről a harmadik pont intézkedik, amikor t. i. az alperesi mulasztás alapján hozott Ítélet elleni ellentmondásról van szó. Épen ezért nem akarok ismétlésekbe boesátkozni, hanem rátérek azokra az esetekre, amelyeket a negyedik pont emlit meg, ahol t. i. a hirdetmény kibocsátása szükséges. Itt a kérelmek után járó illeték két koronánál kevesebb nem lehet. Mikor van hirdetményi kibocsátásnak helye ? Legtöbbnyire akkor, ha az alperes ismeretlen helyen tartózkodik, ha nem lehet neki a végzést kézbesíteni, de ilyenkor úgyis ügygondnokot rendelnek ki s ezzel amúgy is megszaporítják az alperes költségeit. Ezzel a rendelkezéssel ebben az esetben kétszeresen méltánytalanul és igazságtalanul jártak el az igazságot kereső közönséggel szemben. Van azonban a 2. §. első bekezdésében egy olyan intézkedés, amely homályosságánál és kedvezőtlen magyarázatra okot szolgáló voltánál fogva meglehetősen aggályos. Azt mondja ugyanis a 2. §. első bekezdése, hogy: »Az 1. §. a) pontjában meghatározott illeték kétszeresét kell leróni a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban, ha akár beadványban, akár tárgyaláson vagy tárgyaláson kívül szóval teszik meg a következő előterjesztéseket* ; azután igy folytatja: »1. elnapolás, halasztás vagy határidőmeghosszabbítás iránti megegyezést vagy kérelmet, « Tehát kétszeres illeték sújtja a kérelmet is. Kérelmet terjeszt elő a fél a tárgyaláson, a bíróság nem tesz eleget kívánságának; de miután kérelmet terjesztett elő, ez kétszeres illeték alá esik. Később azután előfordul egy másik eset, hogy — mondjuk — valamely bizonyíték beszerzése érdekében újból halasztás iránti kérelmet kell előterjesztenie az ügyfélnek. A bíróság újból nem teljesiti a kérelmet s ez ismétlődhetik egy tárgyaláson négyszer-ötször. Ezen szakasz szövege szerint az illeték az ő terhére .minden egyes esetben megállapítható. (Ugy van! a széls'öbaloläalon.) Nem tudom, hogy mi -volt a .minister szándéka, amikor ilyenformán fogalmazta meg a 2. §.-t: az-e, hogy minden egyes előterjesztett kérelem után megállapittassék ez az illeték, avagy csak olyan kérelem után, amely tényleg teljesíttetik, amikor t, i. tényleg el is halasztatik a tárgyalás. Azt azonban mindenesetre tudjuk, hogy egész juxot csinálnak — hogy ugy fejezzem ki magam, — egész versenyt fejtenek ki az illetékkiszabási hivatalok alkalmazottai abban a tekintetben, hogy a kincstár érdekében minél nagyobb eredményeket jjrodukáljanak és igy az erre hivatott tisztviselők bizonyára nem az igazságkereső fél javára, hanem minden bizonynyal kárára fogják ennek a szakasznak ezt a homályosságát értelmezni. Már most csak az a kérdés, hogy a gyakorlat milyen irányt vesz. Vehet kedvezőtlen irányt s akkor meg van bénítva a tárgyaláson az igazságkereső fél, az ügyvéd, aki nem mer semmiféle kérelmet előterjeszteni, mert, amint jegyzőkönyvbe veszik, rögtön terhelheti őt az illeték. Épen azért, ha a 2. §. tárgyalásánál itt lehettem volna, javasoltam volna, hogy a 2. §. első bekezdésének végére, az után, hogy: tárgyaláson vagy tárgyaláson kivül szóval teszik meg a következő előterjesztéseket^ ezek vak szúrassanak be: »ós a bíróság ezeknek helyt ad«. Ha ezt a jiár szót hozzáfűzzük, ez az értelemzavaró homályosság eltűnik. Eelhivom a pónzügyminister ur figyelmét, vagy talán másokét, akik hozzá fognak szólni a törvényjavaslathoz az ellenzék padjairól, erre a szakaszra és a részletes tárgyalásnál ezek majd helyettem talán megteszik e módosító javaslatokat. Amennyiben a ház nem fogadja el ezt a javaslatot, akkor alternatív javaslatom lenne, amely ugyanezt a czélt szolgálja. Indítványozom, hogy a második szakasz végére tétessék a következő mondat: »A jelen szakasz 1. pontja értelmében egy tárgyaláson, vagy egy kérvényben előterjesztett több rendbeli ilyen kérelem után az illeték csak egyszer rovandó le.« (Helyeslés a baloldalon.) Ennek az a czélja, hogy az igazságot kereső közönség e szakasz homályossága miatt indokolatlanul és túlságosan ne legyen megterhelve. T. ház! A 3. pont az alperes mulasztása alapján hozott ítélet elleni ellentmondásról szól. Törvényadta joga az igazságot kereső félnek ez, amelyet a polgári perrendtartás ad meg, de a következő törvény mindjárt büntető szankezióval sújtja ezt a jogot, amennyiben megdrágítja. Ez méltánytalan és ezért minden körülmények között kihagyandó. Súlyos az utolsó bekezdés is, amennyiben a felebbviteli eljárásnál kétszeressé teszi az összes benyújtott beadványok bélyegilletékét. Eddig csak a jegyzőkönyvi bélyeg volt kétszeres, most minden beadvány. Hogy milyen horribilis összegre rug csak a bélyegköltség, utalok arra, hogyha a felebbviteli eljárásban valaki igazolással él, a maximális bélyeg tételénél 156 koronába kerül a bélyegköltség, mert az 1. §. értelmében kétszeres illetéket, vagyis 52 koro-