Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

150 552. országos ülés 191í Julius 9-én, csütörtökön. utasítom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést félórára felfüggeszteni. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok? Almásy László jegyző: Barcsay Andor! Barcsay Andor: T. ház! Nem az általános vitánál akartam felszólalni a törvénykezési illetékekről szóló törvényjavaslathoz, hanem a részletes vita során a 2. szakaszhoz. De el kell utaznom, nem várhatom meg, amig rákerül a sor és igy az általános vitában fogom előadni azokat a dolgokat, amelyeknek helyesbítését, módosítását kívántam volna a 2. szakasznál. Én az egész javaslat legigazságtalanabb, legméltánytalanabb szakaszának a 2. szakaszt minősítem. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Teljesen indokolatlan, hogy ez a szakasz büntető szankcziókat állapítson meg oly esetekre, beadványokra és perbeli cselekményekre, melyek igen gyakran, mondhatni az eseteknek 90°/o-ában a helyzet szülte szükségességek. Igyekezni fogok ezt magának a szakasznak részletes és pontonként való kritikájával bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez a büntető szankczió, az 1. §-ban megállapított rendes illetékeknek a kétszeresre való felemelése a következő esetekben foglal helyet. Először az elnapolás esetében. Ennél még talán nem lehet mondani túlságos szigorú kritikát, mert ez a szakasz a polgári perrendtartás 238. §-ának esetére czéloz, mely a feleknek előzetes egyezségi megállapodására vonatkozik, mikor a felek közös kérvénnyel vagy hasonlókép kérik a tárgyalás elnapolását. Itt tényleg találhatunk olyan indokokat, melyek az illetéknek kétszeresére való felemelését indokolnák. Sokkal szigorúbb azonban a helyzet a halasztás vagy határidő-meghosszabbítás esetében. Mit mutat a gyakorlati élet? Azt, hogy az ügyvéd megkapja a keresetet a féltől a tárgyalás előtt való napon, vagy mondjuk valamivel korábban, az ügyet kellően nem tanulmányozhatja át, nem készülhet el, s igy jelenik meg a tárgyaláson. Természetesen nincs alkalma megelőzőleg az ellenfél ügyvédjével érintkezésbe lépni, akit rendszerint nem is ismer, mert vidékről küldik be a darabot, vidéki ellenfele van, vele az idő rövidsége miatt nem érintkezhetik és igy nem szolgálhatja azt a czélt, hogy talán a bírói ut mellőzésével, másként, egyezségileg intézze el a dolgot. Rászorul tehát a tárgyaláson való ineg- jelenésre. Ha ott megjelenik, a gyakorlat az, hogy néhány perczczel a tárgyalást megelőzőleg megtudja, hogy ki az ellenfél ügyvédje, vele né- hány szót vált és lehet, hogy ebből a szóváltásból olyan helyzet tárul fel, melyből mindkét fél arra következtethet, hogy egyezséget lehet kötni. Nemde az a czél, hogy kevesbbittessék a perek száma, hiszen a bíróságok is túl vannak terhelve és azt beszélik, hogy ha a perrendtartás életbe lép, az igazságszolgáltatás közeledik a csőd felé. En azt hiszem, hogy ez be is fog következni. Ismétlem, ha az ügyvéd néhány szót vált az ellenfelével, esetleg megállapítják kölcsönösen, hogy egezsógre van kilátás. Mit csináltak eddig? Vettek rövid halasztást és a rendelkezésre álló idő alatt tényleg igen gyakran, mondhatni a halasztások 50%-ában sikerült egyezséget létrehozni és igy a bíróság válláról tetemes munkát vettek le. A jelen esetben ez sokkal ritkábban fog bekövetkezni, mert hiába, az a bélyegtörvény akkora terhet ró az ügyvédre, hogy ez igyekszik az apró nüanszok kihasználásával azt minél csekélyebbé tenni és ha nem abszolút biztos az, hogy az az egyezség tényleg létrejön, nem szívesen fizeti meg a kétszeres illetéket, melynek egyszerese is sokkal magasabb, mint az eddigi halasztás esetében. Tehát a második paragrafusnak első pontjában körülirt esetekben arra az eredményre jutunk, hogy nem hogy kevesbbitenők a tárgyalásokat, a bíróság munkáját és az ügyek számát, hanem ellenkezőleg szaporítjuk, mert a perek igen nagy számát ezzel a büntető szankczióval belekényszeríti a javaslat a birói tárgyalásba és az ügyvéd, nem lévén elkészülve, előad egy alaptalan védekezést. Ebből lesznek azután a legbonyolultabb perek, mert az ügyvéd, ha már megkezdte a. védekezést, folytatja is azt, s próbálja pro és kontra kifejteni. Ezek a bonyolult perek azután mindig a legtöbb munkát adják a bíróságnak, még pedig teljesen feleslegesen. Eelesleges munka ez, mert ha annak a két embernek ideje lett volna egy félórát vagy egy órát diskurálni, vagy érintkezhetett volna a felekkel már egy héttel előbb, az ügyből nem lett volna per. Ez a kifogásom az első pontban felsorolt esetekre vonatkozólag. A második pont az uj határnap kitűzésére, az eljárás folytatására, valamint az idézés ismétlésére irányuló kérelmet is kétszeres illetékkel, tehát büntető illetékkel sújtja. Az uj határnap kitűzése nem mindig a felperes mulasztása miatt történik, előfordulhat ez azért is, mert az első határnapra az alperesnek nem tudták kézbesíteni az idézést, nem jelenik meg. Az uj polgári perrendtartás enyhíti azt a szigorúságot, amely eddig az elmakacsolás tekintetében fennállott, mert tizenöt napon belüli ellentmondásra jogot ad mindenkinek, megszüntetvén azt az anomáliát, hogy a véletlen mulasztó bizonytalan igazolási kérelmekkel igyekezzék megszerezni azt a jogát, hogy a pert érdemben folytathassa. Vannak ugyanis birói felfogások, amelyek szerint az igazolásoknak 90—95°/o-át elutasítják;