Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

148 552, országos ülés 191b Julius 9-én, csütörtökön. tár, de ami a íelebbezési bíróság eljárásának ellenértékeként, mint felebbezési illeték, rovatott le ott magasabb összegben, azt utalja vissza a félnek? Ez abszolúte nem szolgálhat igazságszolgáltatási érdekeket, mert hiszen annak az lenne a folyománya, hogy minél jobban és közelebbről és közvetlenebbül tudjak hozzáférkőzni az igazságomhoz, annak egyik érvényesítési módja azután, hogy az ügyvéd a saját legjobb belátása szerint az adott körülményeknek megfelelően épen a fél érdekében, nehogy egy határidőt elmulaszszon, bead egy ilyen jogorvoslatot, amiről sokszor a beadás után egy félórával kitűnik, hogy a félnek nem volt intencziójában felebbezni. A fél azt mondja: Uram, miért adtad be, nem fizetem ki a bélyeget sem. S akkor az ügyvéd megint a Scilla és Charybdis közt mozogva ott lesz, hogy kénytelen ennek az anyagi hátrányát viselni. Az ügyvéd ugyanis a felelősség súlya alatt kénytelen azt a jogorvoslatot beadni, ő tartozik azt a felet képviselni, nem tudhatja, hogy nines-e szüksége a jogorvoslatra, hogy nem vonja-e majd felelősségre, sőt perújításnak képezheti alapját az ügyvédi mulasztás, h fél beigazolja, hogy jogorvoslattal élhetett volna és az ügyvéd azt elmulasztotta, s akkor az ügyvéd költségére perújítással él. Én tehát, aki nem ismerem abban a perczben az ügyfél intenczióját, kénytelen vagyok a felebbezést beadni, de a következő napon meggyőződöm róla, hogy ez nem volt szándékában. Nem igazságos dolog akkor az, hogy ilyen esetben nem adatik meg a visszatérítés joga olyan illeték tekintetében, amelyért annak elvi alapját, a szükséges állami funkczíót, közfunkcziót sem végezte el a bíróság és nem is volt rá szükség, hogy elvégezze, mert az alapjául szolgáló jogorvoslat visszavonatott. T. ház! Beszédem során megemlékeztem arról, hogy ez a javaslat újításokat is tartalmaz. Itt találkozunk először a bíróval, mint pótfinánczczal. A 69. §. megteszi a birót ímáncznak és olyan cselekményeket végeztet vele, amelyek eddig a kezelőhivatalnokok hatáskörébe tartoztak és tulajdonképen egyszerű finánczmunkák, felülbélyegzés, leletezés stb. Ezt csak azért említem meg, hogy igazoljam azt az észrevételemet, amelyet tettem. Rámutatok még a 72. §-ra, amelyben, bizonyosan méltóztatott észrevenni, sajtóhiba is van. Nyilván nagyon gyorsan lett ez is kinyomatva. Itt az urak már siettek azért, hogy az ellenzéki képviselők ne egy nappal a tárgyalás előtt kapják meg a javaslatot, hanem egy héttel a tárgyalás előtt, ami szükséges is volt. így történt, hogy többrendbeli értelemzavaró sajtóhiba csúszott be a törvény szövegébe. Az előadó ur aligha vette észre, mert hiszen akkor mégis csak reá kellett volna mutatnia a következőre. Hogy bíráljam én el a következő szöveget? A 72. §. harmadik bekezdésének c) pontja így szól (olvassa) : »ka a jogügylet olyan, melytől e jogügyleti illeték okirat kiállítása nélkül is jár, vájjon azt illeték kiszabása végett bemutatták-e.« Mi ez ? Hantos Elemér ejöadó: Világos. Polónyi Dezső: Én nem értem. Hantos Elemér előadó: Annak igazolását követelni jogosítva van. (Felkiáltások a baloldalon : Hol van az ?) Hantos Elemér előadó: A mondat első részét nem tetszett elolvasni, csak a c) pontot. (Derültség a jobboldalon.) Csak az állitmányt méltóztatott olvasni, az alanyt nem. Polónyi Dezső: Még egyszer elolvasom: (olvassa) »Az illeték kiszabásával megbízott hivatal jogosítva van az érdekelt felektől annak az igazolását követelni, — ha a jogügylet olyan, melytől a jogügyleti illeték okirat kiállítása nélkül is jár, vájjon azt, illeték kiszabása végett bemutatták-e«. Rakovszky István: Ez kínaiul van! Hantos Elemér előadó: Világos kérem! Rakovszky István: Ez világos? Polónyi Dezső: Ezt nem értem, ez nyilvánvalóan sajtóhiba. De nem az egyedüli. Minek minősítsem pl. a 85. §-nak negyedik bekezdését, amely ugy kezdődik, hogy (olvassa): »Az a bírói vagy bírósági hivatalnok . . .« (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Dezső: Mi különbség van a kettő között: birói vagy bírósági hivatalnok ? Én nem értem a különbséget. Rakovszky István: És ez egy törvényjavaslat. Polónyi Dezső: Ez nem olyan nagy dolog, de engedelmet kérek . . . Holló Lajos: Slendriánság! Polónyi Dezső: . . . jellemző arra a sietésre, amely a törvények alkotása körül nyilvánul. Az idő előrehaladván, engedjék meg, hogy megjegyzéseimet a részletes tárgyalásra tartsam fenn. Csak egyet legyen szabad még kiemelnem és ez az 55. §., amely minden eddigi általános perjogi szabálylyal ellentétben egészen uj perjogi fogalmat hoz be jogrendszerünkbe. Ez pedig abban áll, hogy valakinek a kötelezettségét attól teszi függővé, hogy egy nemleges körülményt igazoljon. Alapelve volt a per jognak mindig az, hogy nemleges körülményt nem engedett igazolni. Nem is lehet, mert hogy igazoljam én azt, — hacsak nem büntetőjogi perben, mert ott helye van az alibivel való bizonyításnak — hogy én nem voltam itt, nem tettem valamit; hogy igazoljam azt, hogy én nem nyúltam ide be. Ellenben igenis minden bizonyítási szabálynak az az alaj>elve, hogy a tevőleges állítást kell igazolni. A törvényjavaslat azonban törvényhozásunk nagyobb dicsőségére kimondja azt, hogy abban az esetben, ha az egész határozati