Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés 191k Julius 9-én, csütörtökön. 133 Nem részesül a szegényjogon perlekedő illetékmentességben, mert az államkormány nem olyan könnyen adja fel a maga illetékéhez való követelési jogát, mindamellett, hogy a nyakába varrja az ügyvédnek a perbeli munkálatok ingyen való teljesítését. Ezt a kettőt egymással szembeállítva, én ezt meglehetős méltánytalan eljárásnak tartom ; de logikus, hogy ha az illetékmentességben részesült fél ellen az illeték megállapíttatik, azt a szegényjogon perlekedő legyen köteles megfizetni. A tétel további részét azonban nem vagyok képes megérteni, sőt ellenkezőleg, azt lehetetlenségnek tartom és a törvényjavaslat előző elvi kijelentéseivel és álláspontjával is ellentétben állónak. Nevezetesen azt mondja ez a rendelkezés (olvassa): »Ugyanez a fel köteles a feljegyzés alapján kiszabott illetéket megfizetni abban az esetben is, ha azt attól a féltől — t. i. a másik féltől —, akit a költségekben marasztaltak, behajtani nem lehetett.« Hát ez igazán netovábbja — nem akarok sértő vagy nagyon erős kifejezést használni — a kincstári kapzsiságnak. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hát a szegény féltől még akkor is követelni akarja a kincstár az illetéket^ ha az a másik felet terheli, csak azért, mert az a per lefolyt ? Bakonyi Samu : Szoczíálís érzék. Tüdős János: Ez olyan túltengése az állami pénzügyi, fiskális szempontoknak, amit alig lehet megfelelő módon kritika alá vonni és jellemezni. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház! Ezek voltak azok a megjegyzések, amelyeket a törvényjavaslatra megtenni bátorkodtam és amidőn ismételten is felhivom a mélyen t. kormánynak és a törvényhozásnak figyelmét arra, hogy azt a két kiáltó méltatlanságot és igazságtalanságot, amelylyel az ingyen szolgálatot teljesitő ügyvédi kar és a birói kar és birói személyzet terhelve van, küszöbölje ki ebből a törvényhozási műtől — ami által igazán nagy hálára és köszönetre tenné magát érdemessé a közélet olyan tényezői. részéről, amelyek nagy hivatást telj esitettek a múltban és ezt a nagy hivatásukat teljesiteni kivánják a jövőben is — az előadottak alapján kijelentem, hogy a javaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző: Polónyi Dezső ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Polónyi Dezső: T. ház ! Tegnap, amikor az ellenzék második szónoka beszélt ebben a házban, már megjelentek a lapok azzal a tudósítással, hogy a kormány és az illetékes tényezők tanácskozásokon foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy mit tegyenek a fejét már-már felütő obstrukczióval szemben, ami ennél az illeték javas latnál készülőben van. (Derültség balfelől.) A második szónok beszélt ekkor az ellenzéken, egy olyan kérdésben, amely tagadhatatlanul, ha az ellenzéknek egyáltalán szándékában lenne obstrukeziót folytatni. . . Sümegi Vilmos: Három esztendeig el lehet húzni! Polónyi Dezső: . . . erre igen alkalmas lenne. Az illetékszabályok tömkelege, az azokat kiegészítő rendeletek százai, ezeknek egymásba fonodása, hosszú időkön keresztül való kifejlődése s mindennek a képviselőház elé való állítása tényleg olyan hálás terrénum lenne, amelynek alapján eredménnyel lehetne obstrukeziót folytatni, még pedig az ellenzék szempontjából a legezélszerübben. De, t. ház, amikor ilyen kérdésről van szó és amikor — majd később rá fogok mutatni — egyéb kisérő jelenségek is indokolttá teszik azt, hogy ilyen monoton mederben folyik a vita, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a javaslat valójában egy igen komplikált kérdésben nem olyan szerény méretekben való emeléssel, mint azok a kis ibolyaszerü megjegyzések az indokolásban feltüntetni szeretnék, nem négy-öt millió koronákkal, hanem hatványozottabban többel szándékozik megterhelni megint csak Magj^arország legnyomonütabb osztályát (Ugy van! a baloldalon.) hogy akkor talán érdemes erre mégis néhány szót vesztegetni. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha kedvem lenne tréfálni, akkor szivesen megtenném . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Sümegi Vilmos (közbeszól). Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat rendreutasitom. Polónyi Dezső r Engem nem zavar kérem. (Elénk derültség és taps a baloldalon.) Elnök: A rendzavarás fenforgását én állapítom meg, nem a képviselő ur. (Felkiáltások a baloldalon : A szónokot nem szabad zavarni.) Sümegi Vilmos (közbeszól). Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Zaj a baloldalon.) Polónyi Dezső: Bocsánatot kérek, lehet, hogy tévedek, de ugy tudom, ugy emlékszem, hogy a házszabályok szerint a szónokot nem szabad zavarni. E tárgyban különben nem akarok vitát folytatni. Elnök : A házszabályok értelmében a közbeszólás általában tilos, a rendzavarást pedig én állapítom meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Dezső: Ha tréfálni akarnék, megtehetném azt az ajánlatot, hogy ebből a javaslatból folyólag szívesen elvállalnám valamely részvénytársaság megalapítását és a kormánynak és az államnak, azon pluszjövedelemből, amit ezen javaslat alapján a néprétegek épen legszegényebbjétől szándékoznak beszedni, legalább 15, sőt, ha alaposabb számításokat csinálunk, 20 millió koronát is szívesen adnék. Még a pártkasszának is maradna elegendő. (Élénk derültség és taps a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Úgyis azért csinálják!) Hiszen nem lenne szokatlan és uj dolog, elvégre állami bevételek bérbeadása ilyen módon már megtörtént. (Felkiáltások balfelől: Só I) Mondom, nem akarok tréfálni, hanem arra akarok rámutatni, hogy ezt a horribilis többletet megint kik fogják ebben az országban viselni: az alperesek. Sokan vagyunk, akik a praktikus élet-