Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
551. országos ülés 1914 július 8-án, szerdán. 123 (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Ebből folyólag, minthogy az indokolásnak nagy része interpellácziómban benfoglaltatik, egyszerűen felolvasom ennek az interpellácziónak szövegét és kérem annak meghallgatását. (Olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök és honvédelmi minister urakhoz. Tekintettel arra, hogy a boldogult trónörökös tragikus halála nem csupán emberileg renditette meg a kedélyeket világszerte, hanem a monarchia mindkét államában az uralkodóházzal szemben táplált azonos érzelmeket élénk öntudatosságra ébresztette ; tekintettel arra, hogy ugy Magyarország, mint Ausztria lakossága kereste az alkalmat ezeknek az érzelmeknek tüntető njálvánitására és hogy ilyen tüntetés azokkal az ellenséges erőkkel szemben, amelyek a trónörökös halálát okozták, valamint egyáltalában az erkölcsi erő tanusitása szempontjából, messzeható jelentőséggel birt volna, a gyengeség és széjjelhúzásnak azon jelenségei után, amelyek szinte kizárólag vonják magukra a világ figyelmét ; tekintve különösen azt, hogy itt volt egy alkalom, amelynél Magyarország állami függetlenségének minden sérelme nélkül egyérteímüleg és egyérzelmüleg nyilatkozott volna meg Ausztriával, ami a világ előtt kidomborította volna azt a gyakran elhomályosított igazságot, hogy a függetlenségünkhöz való tántorithatlan ragaszkodás, a kölcsönös védelmi kötelezettség átérzésének nem akadálya, sőt, ha csak azzal mesterségesen nem idéznek fel összeütközéseket, legerősebb tényezője ; tekintettel továbbá arra, hogy a boldogult trónörökös egy védelmi kötelesség teljesitésében halt meg, hőslelkü hitvestársával együtt, olyan hatalmi állás megszilárdítása körül működvén, amelyről soha le nem mondhatunk és hogy ekkép a készülő gyásztüntetés egyúttal e hatalmi állás megtartásának szilárd akaratát mutatta volna meg; tekintettel arra, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg Ö felsége megbízásából az összes véderő főparancsnoka volt és hogy katonai kötelességteljesítés körében érte őt olyan halál, amely a csatatéren szenvedett halál méltóságával bír, hogy tehát a véderő szabályszerű fényes végtisztességadását ebben az esetben a katona érzelmi világának, a katonai szellemnek legbensőbb és legjogosultabb mozzanatán is követelték, amint hogy a véderőnek leghőbb vágya is volt ; tekintettel végül arra, hogy a művelt világ összes uralkodói és államfői a temetésnél oly módon akarták magukat ké]3viseltetni, mely a világ részvétét és rokonszenvét imponáló módon juttatta volna kifejezésre s egyszersmind alkalmat adott volna arra, hogy ezek a kiváló vendégek az itteni hangulatról helyes benyomásokat szerezzenek, hogy tehát mindezeknél fogva néhai Ferencz Ferdinánd trónörökös temetését nem lehetett sablonszerű holmi etiketté-szabályok szerint elintézendő udvari szertartásnak tekinteni, hanem hogy föl kellett ismerni annak messzi kiható jelentőségét a belső összhang és a külső tekintély szempontjából, minél fogva a monarchia két államának kormányai, valamint a közös ministerek, nem mellőzhették az alkotmányos befolyás gyakorlását annak megfelelő rendezéséhez és, ha azt nem tették, mulasztást követtek el : kérdezem a ministerelnök urat, illetve a honvédelmi minister urat : Miért folyt le néhai Ferencz Ferdinánd trónörökös temetése olyan szűk keretek között, melyek a honpolgárok szerint, önként készülő, nagy horderejű tüntetését egyenesen megakadályozták? Miért nem fejtetett ki ennél a temetésnél a merénylet áldozatának katonai rangját és halála körülményeit megillető, a véderő érzelmeinek megfelelő katonai pompa? Miért mondtak le az idegen államfők képviselőinek megjelenéséről ? Miért zsugorították össze egyáltalán ezt a gyászünnepélyt oly módon, hogy szinte mesterségesen fojtatott el azoknak az erkölcsi erőknek megnyilvánulása, melyek egy nagy veszteség pillanatában és egy alattomos támadás kinos benyomásaival szemben, az önérzet, az önbizalom, a tekintély sértetlenségét hozták volna napfényre ? (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan válaszolni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelőí.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Az interpelláló t. képviselő ur a tárgyhoz és az ő szónoki egyéniségéhez méltó kifejezést adott olyan érzelmeknek, amelyekben, azt hiszem, minden magyar ember egyetért, (Ugy van! jobbjelőí.) és mindenesetre jó szolgátatot tett azzal, hogy ezeket az érzelmeket kifejezésre juttatta. Ami magát az interpelláczió tartalmát illeti, én a t. háztól arra kérek engedélyt, hogy csak arra az egyszerű kijelentésre szorítkozzam, hogy azt a felelősséget, amely a történtekért reám, mint Őfelsége alkotmányos tanácsadójára háramlik, elvállalom. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbjelőí. Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: A királyra hárítja.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly (sárvári) : A királyra hárítja a felelősséget. (Nagy zaj.) Elnök: Huszár Képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak meghallgatni a képviselő urat. A képviselő urnak joga van szólni. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: Igen, t. képviselőház! Midőn a ministerelnök ur az általam beterjesztett interpelláczió indokolásáról oly módon nyilatko16*
