Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
551. országos ülés 191b július 8-án, szerdán. 119 szerb koaliczió, hála Istennek, mind jobban összeforr azzal a régi unionista elemmel, amely nagy többségében horvát és amelynek hűsége és lojalitása minden gyanún felül áll. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl.) Én abban, hogy ott kialakulóban van az uniónak, a közjogi kapcsolatnak nyílt hirdetése alapján egy erős guvernementális többség, amelyben benne van a horvát szerbségnek jelentékeny része is, nem bajt, nem veszedelmet, hanem igen nagy előnyt látok s a magam részéről azzal a bizalommal nézem ma is ennek az alakulásnak továbbmenetelét, amely bizalom vezetett arra, hogy ennek az alakulásnak létrejövetelét előmozdítsam. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetesen a horvát bánnak, — egészen felesleges is volna, nem is akarok ebben a tekintetben autonóm hatáskörébe beleavatkozni — és az őt támogató többségnek kötelessége és hivatása Horvát-Szlavonországokban is nemcsak a rendet fentartani, de ott a tanügy terén és más mozgalmak terén is teljes erővel szembeszállani minden illojális tendencziáju mozgalommal. T. ház! Ami végül a szorosan vett Magyarországon lakó szerbséget illeti, én örömmel konstatálhatom, hogy az itt lakó szerbek túlnyomó nagy többségének lojalitása minden gyanún felül áll. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Fordulnak elő szórványos jelenségek, azokat igyekezni kell felderíteni és megtorolni, de igen nagy hibának és igen nagy veszedelemnek tartanám, ha most egyes jóhiszemű alarmistáknak vagy egyes olyanoknak felülnénk, akik polgártársaik meggyanusitásából a maguk számára olcsó babérokat akarnak szerezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nekünk ép annyira tartózkodnunk kell minden alarmista, ijedős eljárástól, mint amenynyire tartózkodnunk kell az illúzióktól. Lehetőleg nyitott szemmel kell figyelnünk az eseményeket, felderítenünk és csirájában elfojtanunk minden hazaellenes mozgalmat, de nem éreztetni indokolatlan gyanút, indokolatlan ellenséges érzületet azokkal a szerb polgártársainkkal szemben, akik erre okot nem szolgáltattak és akik — meg vagyok róla győződve — megpróbáltatások és veszélyek pillanatában is helyt fognak állni, mint ennek az országnak hű állampolgárai. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezekben azt hiszem, amennyire ma lehetett, megfeleltem a feltett kérdésekre. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kíván válaszolni, Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! A t, ministerelnök ur válasza nem volt mindenben méltó a kérdés komolyságához. (Igaz! Ugy van! balfelol. Mozgás a jobboldalon.) Nem volt méltó, nem is komoly talán az a kitanitás, az a kioktatás, hogy a trónörökös nem állt gyámság alatt. Ha nem is vagyok oly nagytudományu, mint a tisztelt ministerelnök ur, ennyit én is tudtam, hogy ő nem állt gyámság alatt. És azt is hozzáteszem, hogy a tisztán katonai manőverhez semmi felelős kormánynak hozzászólása nincs. Ha ő csak a katonák közé ment volna, ha csak manővert irányított volna, akkor ehhez valóban semmi kritikát nem fűzhettem volna (Igaz! Ugy van! balfelol.) és ezért felelősségre a kormányt nem vonhattam volna. De ő ennél sokkal tovább ment. A szerajevói bevonulás határozottan politikai jellegű dolog volt, (Igaz! Ugy van ! a balés a .szélsőbaloldalon.) politikai czélzatu dolog volt, azzal a czélzattal történt, hogy ott megerősítse a dinasztia és állam iránti hűséget. Ehhez már mindenesetre köze volt minden ministernek és az a minister, aki azt mondja, hogy nem avatkozik ilyen dologba, nem ismeri kötelességét. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igenis kötelessége, ha és amennyiben tudja, hogy ott veszély van, hogy ott veszélyes következményekkel járhat az ut, figyelmeztetni, sőt tiltakozni ezen ut ellen. Csak egy mentsége van a kormánynak és ez a teljes tudatlanság, (Igaz! Ugy van! balfelol.) hogy nem volt informálva semmiről; a merénylet után sem tudták, hogy még több merénylet lesz, egy szóval nem tudtak semmit, csődöt mondott az adminisztráczió, csődöt mondott a rendőrség. Ez óriási hiba és egy ilyen veszélyeztetett országrészben valóban tűrhetetlen is. Ennyiben kell rendszerváltozásnak is beállania, mert én nem tudom bizalommal nézni és bizalommal várni azt, hogy r helyre fogják állítani a rendet azok, akik ilyen kevés erélyt, ilyen kevés bölcseséget és kevés szervezeti ügyességet tanúsítottak. Ok szervezték meg a rendőrséget, ők felelősek tehát azért. A t. ministerelnök ur persze nem elsősorban, de másodsorban szintén felelős az 1880. évi törvény értelmében, amely azt mondja, hogy Bosznia kormányzása a magyar kormánynyal egyetértőleg történik. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy nem lehetett volna azokat az utczákat kiüríteni, az óriási felháborodást okozott volna és ezt én is felsőbbséges gunynyal kritizáltam volna. Ez sem méltó válasz. Nincs joga a ministerelnök urnak ezt feltételezni, mert amikor most ott van két hulla, akkor igenis jogos a kritika és aki ilyenkor kérdőre vonja, az emberi kötelességet teljesít, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) polgári és hazafias kötelességet teljesít. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Aki ezt teszi, azt nem illik, nem szabad azzal vádolni, hogy ezt csak a kritika vágyából teszi, nem szabad azzal vádolni, hogy épen igy vádolt, épen igy támadott volna akkor is, ha épen az ellenkezője történik annak, ami történt és hogyha ez a nagy katasztrófa elmaradt volna. Hiszen,
