Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

531. országos ülés 1914 április 25-én, szombaton. 89 Legyen szabad az angol törvénytárból még egy példával szolgálnom. A törvény, melyről szólni óhajtok a Mentái Deficiency Act. Szól azokról a gyengeelméjüekről és csökkent szellemi képességüekről, akikre nézve már ismert az angol törvényhozás előbb is^törvényhozási intézkedéseket (a Lunay Act). Ezeket módosítva a gyengeelméjüeknek négy kategóriáját állítja fel. Ismét hangsúlyozni óhajtom, hogy a törvényhozás eljárása az volt, hogy a felmerült esetek után, amelyek szükségessé tették, hogy a törvényhozás szabályozólag belenyúljon az életbe, rögtön felállította az uj kategóriákat. A szabályozásnál azonban a törvényhozás tisztában volt azzal, hogy az uj kategóriák sem véglegesek, mert a tudományos megfigyelés és az életszükségletek elő fogják idézni azt, hogy tovább ni enőleg fel kell állítani uj kategóriákat. Mégis, mert az eset, az alkalom megvolt, meg kellett hozni az előbbi törvényt módosító uj törvényt. T. ház! Az 1913. évi angol törvényhozásnak ezen példái nem állanak egyedül az angol törvényhozás történetében. Nem akarom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni, (Hállju~k! Sálijuk!) csak utalni óhajtok arra, hogy az angol törvényhozás történetét te kint ve, az 1913. évi esetekhez hasonlókat tudunk találni, s ezek sem efemer, egyes kivételes esetek, hanem az esetek egész sorozata áll előttük. Emlékezzünk vissza arra az alkalomra, midőn az idegenek védelmére szolgáló angol törvényeket egyszerre csak felfüggesztették 1858-ban az Orsini-féle összeesküvés után, és az emigránsok jogi helyzete egyszerre, megváltozott, mert az angol törvényhozás fellépett azokkal szemben, akiket addig oly szívesen vendégül látott magánál. Ha nézzük az angol törvényhozást a büntetőjog terén, azt fogjuk találni, hogy az egész újkori büntetőjogi fejlesztés mindig egyes esetekre hozott külön törvényekkel történik véges végig. így a fogházi intézmény fejlesztésére vonatkozó törvények egyes alkalmakkor hozott intézkedések. Sőt az angol iparfejlődés is igen érdekesen mutatja, hogyan fordult a törvényhozás a munkásokhoz és engedte meg azoknak u. n. koaliczióit, egyesüléseit, amikor az ipari munkában a gépek alkalmazása ezt szükségessé tette. Még a vallásszabadság kérdésének vizsgálatánál is azt fogjuk találni, hogy az angol törvényhozás hű maradt önmagához, amikor ennél a nagy kérdésnél is az alkalmi törvényhozás módszerét alkalmazta. Az angol törvényhozás az anglikán államegyház mellett lassan ismerte el — amint annak szüksége jelentkezett — a többi vallásokat; igy ismerte el egy sajátszerű konstrukczióval a nonconformistákat, megengedve az ő vallásgyakorlatukat, diszpenzálva őket az anglikán egyház vallási parancsai alól. Ugyanígy megint az esetek szükségeihez mérten - találjuk az KJÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XXIV. KÖTET. unitáriusok, a katholikusok elismerését az angol törvényhozásban. Szóval a vallásszabadságnak nem nagy elvét állította fel, hanem a szükséghez ós az alkalomhoz képest terjesztette ki az eredeti jogi rendezést. Az angol törvényhozás tipikusan alkalmi törvényhozás. Az angol gyakorlati szellem ma is a legnagyobb idegenkedéssel fordul a kodifikáczió felé és áll azzal szemben, mert mindig elegendőnek tartja, hogy a felmerült esetek körülményeihez mérten szabja meg a maga rendezését, hogy az élet további fejlődését valamiképen meg ne kösse. A szabályozást nem szereti általános elvi alapra helyezni, mert annak összes következményeit és visszahatásait a társadalmi, gazdasági életre belátni még nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Nem mondom, nem állítom én azt, hogy csak az angol törvényhozás példája kielégíthetne bennünket. Forduljunk a kontinentális törvényhozásokhoz: vájjon ismerik-e ezek az alkalmi törvényhozást ilyen értelemben, találkozunk-e itt is azokkal az esetekkel, amidőn a felmerült szükséghez képest a törvényhozás segítségére siet az életnek és nem hagyja az életre magára a szabályozást, illetőleg nem hagyja azt kínlódni a maga nyomoruságaival, hanem, amint már csak teheti, támogatja szabályozásával ? Nézzük a franczia törvényhozást. Akkor, amidőn a Hervé nevéhez fűződő antimilitarista mozgalom megindult, ime a franczia törvényhozás egyszerre hozza a maga szabályait ezen mozgalom ellen. Az anarhista merényletek, ugy hiszem, Vaillantnak merénylete elegendő arra, hogy a törvényhozás rögtön meginduljon és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályaival lehetőleg védekezzék a felmerült esetekkel szemben. Azt hiszem, szükségtelen szaporítanom a példákat; hiszen ismerjük azokat a kontinentális törvényeket, amelyek még ma is azoknak nevéhez füződötten idéztetnek, akiknek esete nyújtotta az alkalmat az illető törvényhozás intézkedéseihez. (Igaz! Ugy van!) Nincs is olyan törvényhozás, amely az alkalmi törvény jogalkotásának módszerét nélkülözhette volna. A legklasszikusabb, a római szintén az alkalmak utján fejlesztette tovább a jogot. Nem akarok itt a római jogra kitérni, csak a jurátus emlékek korából akarom felemlíteni a Senatus Consultum Macedonianum-ot. Egy eset elég volt ahhoz, hogy az egész hatalmas római jogalkotás meginduljon. Egy igaz, hogy rettenetes eset. Macedo apját gyilkolta meg, szabadulni akarván az uzsorás hitelezők üldözéseitől és ez az egy eset elegendő volt arra, hogy lehetetlenné tegyék a jövőre nézve a patria potestas alatt állónak az ilyen kölcsönök kötését. De vájjon a magyar törvényhozás nem ismeri el az alkalmi törvényhozást ? Hiszen a 48 előtti egész jogalkotásunk úgyszólván e körül 12