Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

H 530. országos ülés 1914 megtanulja annak a népnek a nyelvét azért, hogy megértse a baját ós tudjon rajta segíteni. Én ebben a tekintetben eddig sehonnan semmiféle panaszt nem hallottam és, bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy nincs is ilyen jogos panasz, hanem ez is egyike azoknak a hangzatos frázisoknak, amelyeket kidobnak azért, hogy a közigazgatás ellen agitálhassanak. (Igaz! ügy van!) Ezt a vádat feltétlenül visszautasítom, (Helyeslés.) és azt mondom, hogy a mi orvosainkban megvan a kötelességtudás és a helyes érzék abban a tekintetben, hogy ott, ahol működni hivatva vannak, megtanulják a nép nyelvét. (Ugy van!) T. ház! Az általános közigazgatási kérdések során rátérek a vármegyére. (Halljuk! Halljuk!) Lehetetlen erről az intézményről bizonyos meghatottság nélkül beszélnem: a vármegye kebelében nőttem fel, annak vállán jutottam el oda, ahol vagyok; s ugyanezt mondhatja el ennek a háznak annyi érdemes tagja. Mindnyájan szeretjük, tiszteljük, becsüljük a vármegyét. (Igaz! Ugy van!) És ha reformokat akarunk a vármegye számára alkotni, akkor ezt nem azért teszszük, mintha nem becsülnők, nem tartanok alkalmasnak arra, hogy továbbra is teljesítse széj) és nagy hivatását, hanem épen azért, mert lehetővé akarjuk tenni, hogy a vármegye a modern életviszonyok közt is megtegye a magyar nemzetnek azokat a szolgálatokat, amelyeket egy évezreden át tett. Ezért akarjuk a vármegyét fentartani és uj és modern alakba átformálni. (Élénk helyeslés.) És itt legyen szabad mindjárt rátérnem magára a vármegyei reformra. (Halljuk! Halljuk!) A vármegyei reformnál, t. ház, két ut állott előttünk. Az egyik az lett volna, hogy válaszszunk valamelyik csillogó elméletet, nagy tudósok vaskos könyveiből keressünk ki egy szép mintát, álljunk elő azzal, hogy ime, ez lesz a magyar közigazgatás jövő képe. A másik pedig az lett volna, hogy menjünk el külföldi államokba és onnan hozzunk mintát: ime, ez bevált a poroszoknál, bevált a francziáknál, tessék ezt csinálni. És ha ezt megcsináljuk, törüljünk el mindent a föld színéről, ami ma van, álljunk elő hangzatos frázisokkal, hozzunk be nagy czimeket, uj rangokat, uj állásokat és nevezzük ezt közigazgatási reformnak. Bocsánatot kérünk, bennünk sokkal több ragaszkodás van az ősi nemzeti intézményekhez, sokkal több tisztelet a régi vármegye iránt, sokkal nagyobb megbecsülés a vármegyei tisztviselői kar iránt, semhogy ehhez a módhoz folyamodtunk volna. Mi ehelyett a másik utat választottuk, amely odavezet, hogy mi igenis reformáljuk a vármegyében azt, ami a modern kor igényei szerint reformálandó. (Helyeslés jobbfelöl.) Vonatkozik ez elsősorban ós legfőképen a mostani főispánilag kinevezett és a vármegye által választott tisztviselőkre. Azután április 2b-én, péntekén, megcsináljuk azt, ami ebből folyólag szükséges, azért, hogy ez az állami tisztviselői kar ezután is együttműködhessék a vármegye közönségével; élvezhesse annak szeretetét és hogy s egyúttal a vármegye is érezhesse azt, hogy részese marad annak a kormányzatnak, amelyet eddig gyakorolt. Ez talán kevésbbé csillogó, talán kevésbbé nagy reformokkal jár; sokan csalódva fogják kérdezni, hogy »ebből áll az egész ? Hiszen megmaradt a vármegye, megmaradtak a régi elnevezések, megmaradtak a régi keretek sok tekintetben, hát ezt hívják reformnak ?« Mi vállaljuk ezt a felelősséget is, mert azt tartjuk, hogy a magyar közigazgatásnak van egy évezredes fejlődése, a mi országunknak vannak sajátságos viszonyai, a mi nemzetünknek van történelmi fejlődése s nekünk mindent respektálni kell minden körülmények között. (Helyeslés.) És az a meggyőződésünk, hogy Magyarországon csak a magyar közigazgatásnak olyan válfaja lesz életképes, amely az ős magyar talajból nőtt ki. (Élénk helyeslés.) Itt még különösen az ellen kell tiltakoznom, hogy bárki azt mondhassa, hogy nekünk azért kellene reformálni a közigazgatást, mert a jelenlegi közigazgatási tisztviselői kar nem áll a feladatai magaslatán, nem végzi a kötelességét elég lelkiismeretességgel és buzgalommal. Ha valaki, ugy én vagyok illetékes arra, hogy ez ellen tiltakozzam. (Élénk helyeslés.) Tiltakozom ez ellen ugy, mint aki ezt a tisztviselői kart a maga egészében és úgyszólván egyénenként ismerem, (Éljenzés.) tiltakozom ama tisztviselői kar nevében, amelynek sorában ott dolgoztam és küzdöttem én is és tiltakozom ma, mint vezetője a belügyi adminisztrácziónak. (Élénk helyeslés.) Csak a közelmúlt napokban lefolyt koleraveszély, továbbá az árvizveszedelem alkalmából láttam, hogy a tisztviselői kar odakünn teljesiti a maga hivatását és kötelességét, nem a törvény betűje, hanem igaz lelkiismerete és kötelességeinek nemesebb felfogása szerint. (Helyeslés.) De ennek a tisztviselői karnak is meg kell adni az államosítás keretében a maga létfentartásának, előrehaladásának és boldogulásának eszközeit. (Elénk helyeslés.) Ezek a czélok vezetnek és ebből kiindulva fogunk hozzá a reformhoz, amely elsősorban és legfőképen abból fog állani, hogy a jelenleg a főispán által kinevezett és a vármegye által választott tisztviselők kineveztetni fognak, és állami tisztviselőkké válnak. Ebből kifolyólag a jövőben természetesen, rájuk nézve az állami tisztviselőkre vonatkozó szabályok lesznek irányadók és mindazon előnyök, amelyekben az állami tisztviselőknek részük van, biztositva_ lesznek nekik és családjaiknak a jövőben. (Élénk helyeslés.) Ez alkalommal természetesen a legméltányosabban és reájuk nézve eddig érvényben volt