Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
530. országos ülés 1914 április 2í-én, pénteken. 69 Itt kell megemlékeznem, t. ház, a kivándorlás ügyéről. (Halljuk! Halljuk!) A kivándorlás ügye két irányban érdemel kölönösen figyelmet. Az egyik része maga a kivándorlás ténye, amely nem közigazgatási, nem is rendőrségi, hanem közgazdasági kérdés. (Igaz! Ugy van!) Látjuk ezt különösen a mostani viszonyok között. A kedvezőtlen közgazdasági helyzet, az állam pénzügyi viszonyaiban érvényesülő nehézségek, megfelelő számú kereseti és munkaalkalmak hiánya, a termés rosszasága, az idő mostohasága, az általában nehéz megélhetési viszonyok bizony oly mértékben fokozták a kivándorlást, hogy ez igazán megdöbbentő. (Igaz! ügy van!) Ezzel szemben meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt és mi meg is teszünk mindent, ami módunkban van. A legkomolyabban foglalkozunk ezzel a kérdéssel és igyekezünk közgazdasági téren ellensúlyozni a bajt. (Élénk helyeslés.) Nem külön a belügyi tárcza keretébe tartozik ez; az egész kormány feladata és a kormány érzi is ennek a felelősségnek súlyát, ismeri ezt a kötelességet és igyekszik annak megfelelni. (Élénk helyeslés.) A belügyniinisterium keretében ujabban abban az irányban tettünk kezdeményező intézkedéseket, hogy a társadalmat is belevonjuk ebbe a munkába, hogy a segítségével kutassuk fel mindenütt azokat a helyi okokat, amelyek talán az általános közgazdasági helyzeten felül is indokolják a kivándorlást. (Ugy van!) Már a múlt évben felhivtam a törvényhatóságokat, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, vegyék igénybe a társadalom segitségét és az egyesek közreműködésével is igyekezzenek megtalálni a kivándorlás mélyebben fekvő okait; elrendeltem azt is, hogy ahol a törvényhatóság a maga erejével nem tud segiteni, ott a baj okait hozzák általam a kormány tudomására, hogy a kormány megtehessen minden lehetőt. (Helyeslés.) És ebben a tekintetben, t. ház, csak elismeréssel jelezhetem, hogy ennek az intézkedésnek következtében élénk mozgalom indult meg a törvényhatóságokban és máris sok helyről igen értékes, igen becses anyagot tartalmazó jelentéseket kaptunk, amelyeknek feldolgozásával most foglalkozunk s amelyeket adott pillanatban nyilvánosságra is fogunk hozni. (Helyeslés.) Ebben a munkánkban természetesen szívesen fogjuk venni a társadalom különböző tényezőinek közreműködését is. (Elénk helyeslés.) T. ház! A másik kérdés ezen a téren a fájdalom, el nem hárítható, meg nem szüntethető kivándorlás szabályozásának kérdése. (Igaz! Ugy van!) Mint méltóztatnak tudni, szerződéses viszonyban állottunk egyes külföldi hajóstársaságokkal, amelyek a tengeren túlra szállították a kivándorlókat. E hajóstársaságok egyike, a Cunard-társaság Fiúméból, tehát magyar kikötőből indult ki és a magyar kormánynyal kötött régebbi és a múlt évben tiz évre újból meghosszabbított szerződés alapján minden tekintetben alávetette magát a magyar törvény rendelkezéseinek, teljes ellenőrzési jogot engedett. Ez az ellenőrzés szigorúan gyakoroltatott is és elismeréssel kell kiemelnem, hogy e társaság ellen ezen a téren panaszok nem is merültek fel. (Helyeslés.) A kivándorlóknak azonban csak egy része volt Fiúmén át elszállítható, másik^ részük északnak tartott (Igaz! Ugy van!) Északnak tartott az engedélyt kapott kivándorlók egy része is, de északnak tartott különösen az engedély nélkül kivándorlók nagy tömege, azért, mert itt egy nagy, hosszú határmentén nem tudtuk ellenőrizni és különösen nem tudtuk megakadályozni a kivándorlást. (Igaz! Ugy van!) Hiszen a kivándorlónak csak a határt kellett átléjmie és már idegen területen volt, ott pedig már nem tudtuk visszatartani. Ezen kivándorlók elszállítására vonatkozólag, amint méltóztatnak tudni, régebb idő óta állott fenn szerződés öt hajóstársasággal, amelyek az u. n. Continental Poolban egyesültek. Az e hajóstársaságokkal kötött szerződésekben a megelőző kormányok mindenkép igyekeztek érvényt szerezni a magyar kivándorlási törvénynek és ez sikerült is a belföldi üzleteket illetőleg ; hiszen az irodáik és a kivándorlók felvétele és szállítása tekintetében e hajóstársaságok működése ellen panasz nem merült fel és minden tekintetben alávetették magukat az ellenőrzésnek. Külföldi üzletüket illetőleg azonban nem lehetett velük megállapodásra jutni, mert mindig azt az ellenérvet hozták fel, hogy mivel Magyarország otthon nem tudja meggátolni azt, hogy a kivándorlók kijöjjenek és igy azok a kivándorlók a külföldi kikötőkben jelentkeznek, ha ők nem szállítják el, elszállítják őket más társaságok és igy ez a konkurencziának válnék előnyére. Ennélfogva, amikor a szerződések megköttettek, ezek a társaságok a külföldi üzlet tekintetében kikapcsoltatni kívánták magukat, az hangoztatva, hogy ne jöjjenek ki külföldre az illegális kivándorlók és akkor ebben a tekintetben is fognak szerződést kötni, de addig nem tehetik. De ezt a rendet nem lehetett megteremteni azért, mert odaát Ausztriában nem volt kivándorlási törvény; ott a kivándorlást csak közgazdasági szempontból tekintették, engedték menni saját kivándorlóikat is és' természetesen engedték azokat is, akik innen mentek oda. Minthogy pedig hosszú vonalon át az osztrák határral vagyunk szomszédosak, ott a mi kölcsönös forgalmunkra nézve természetesen a nagyobb ellenőrzésnek ezernyi nehézsége van; mehettek tehát a kivándorlók szabadon Ausztrián keresztül és onnan tovább. Régi törekvése volt a kormányoknak, hogy Ausztriával ebben a tekintetben megegyezésre
