Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

68 530. országos ülés Í9ih április 24~én, pénteken. ságos ínséges állapotok léptek fel, a fővárosban is a munkanélküliek ezrei nélkülöztek a télen. Ezekkel szemben természetesen a belügyi tárcza keretében a rendelkezésünkre álló csekély esz­közökkel sokat tenni nem lehetett, de amennyi ebben a keretben rendelkezésünkre állott, azt igyekeztünk kellő időben odafordítani. Azonkívül áldozatra hívtuk fel a társadal­mat is és itt hálával és elismeréssel kell meg­emlékeznem arról, hogy könyöradományokből 500.000 K-t meghaladó összeg folyt be az országból a belügyministeriumhoz, amely össze­get a földmivelésügyi ministerium közvetítésével alakított segélyzőbizottság utján juttattuk el a legmegszorultabb vidékekre. Ez a kis összeg csak pillanatnyi enyhítésre szolgálhatott, de ennek a czólnak megfelelt és erre a czélra szükséges volt; és megnyugvással mondhat­juk el azt, hogy az e segély kiosztására tett intézkedések eredményesek is voltak, mert az éhínség, amelytől komolyan tartottunk, sehol sem következett be. (Elénk helyeslés.) Az intézkedések legnagyobb része ezen a téren nem a belügyi tárcza körébe tartozott; a földmivelésügyi minister ur, a belügyniinister ur tették meg a maguk intézkedéseit az árvíz­védelem terén, a vetőmag kiosztása terén, a munkaalkalmak teremtése során. Egy feladat maradt a belügyministeriunira is: a munkanél­küliek segélyezése a fővárosban, amely czélra a ministertanács hozzájárulásával 200.000 K-nyi összeget szántunk s ezt a főváros is megtold­ván a maga adományával, a pénz a fővárosnál e czélra berendezett szervezet utján osztatott ki és a czélnak ,inegfelélő eredményt is ért el. T. ház! Áttérek ezek után a közbiztonsági kiadásokra, amelyeknél mindenekelőtt meg kell emlékeznem a rendőrségről. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy törvény teszi köteles­ségünkké azt, hogy a városok rendőrségét or­szágosan rendezzük. E kötelességünknek igye­kezünk is minél előbb megfelelni, annál is in­kább, mert e czélra a törvényhozás már ren­delkezésre is bocsátott egy megfelelő tekinté­lyes összeget, amennyiben a városok segélyezé­sére szánt összegekből négy millió egyenesen a rendőrség fejlesztésére szolgál. Immár a három millió kiadásánál tartunk és a jövő évben az utolsó részlet is esedékes lesz; azonkívül meg­van az az összeg, amelyet a városok úgyis rend­őrségük fejlesztésére forditanak, ugy hogy ezzel megindulhatunk és bátran nekifoghatunk a munkának. E czélra folynak is az előkészületek, ame­lyekre vonatkozólag itt azt vagyok bátor je­lezni, hogy ugy, mint a többi reformnál, ennél sem szándékozunk mindent felforgatni, tabula. rázat csinálni és egészen uj, külföldi minták után, alkotott intézményekkel előállani, hanem igenis azt akarjuk, hogy a mostani szervezetből induljunk ki és azt fejleszszük és javítsuk. Szük­ség van erre azért is, mert hiszen városainkban a rendőrség ma is nemcsak azokat a teendőket végzi, amelyek az elméleti tudomány vagy a külföldi gyakorlat szerint szoros értelemben vett rendőri teendőknek tartatnak, hanem, sok olyan, a városi rendészet körébe tartozó más teendőt is, amelynek végzésétől ha most egyszerre meg­fosztanánk, nemhogy segítenénk a városok leg­nagyobb részén, hanem zavarba hoznók azokat. Gondoskodni kell tehát a rendőrség szer­vezéséről, vagy mondjuk ki bátran a szót, a rendőrség államosításáról, amelyet annál is in­kább megvalósíthatunk, mert hiszen a közigaz­gatás államosítása során a vármegyei tisztvise­lők is államosítva lesznek és igy most már egységes rendszerbe foglalhatjuk az egész rend­őrséget és a czélnak megfelelő rendeltetése tel­jesítésére minden tekintetben képes rendőrséget teremthetünk meg. (Mérik helyeslés). A csendőrség fejlesztésére, mint méltóztat­nak látni, ä költségvetésbe számottevő összeget vettünk fel azért, mert már régebben elkezde­tett a csendőrség zsoldjának javítása és mert meg kell adnunk ennek az intézménynek min­dent, ami az ott szolgálóknak létfentartását le­hetővé teszi. (Helyeslés.) Gondoskodnunk kell erről azért is, mert az utóbbi években kevesebben léptek a csend­őrség szolgálatába, miután más foglalkozási ágakban jobb megélhetést és elhelyezést talál­tak, ugy hogj r állandóan küzködnünk kellett a csendőrségnél a személyzeti hiánynyal. Miután az illetmények rendezése megtörtént és igy gon­doskodás történt a csendőrlegénységről, most újból vonzóvá lett a pálya, és örömmel jelent­hetem a t. háznak, hogy az ujabb időben sikerült az eddigi hiányokat pótolni. (Helyeslés.) Ezentúl is meg akarunk tenni a csendőrség érdekében mindent, mert ezen intézmény meg­becsülhetetlen szolgálatokat tesz az ország köz­biztonságának fentartása érdekében, sőt a lefolyt nehéz idők alatt láttuk, hogy a csendőrség határainkon is igen értékes szolgálatot végez. (Helyeslés.) A határrendőrségi intézményt nagyobb arányban fejleszteni nem szándékozunk, mert államosított rendőrség mellett a határrendőrség különállásának nem lesz értelme, és ha ma költségvetésünkben mégis számottevő tételek vannak a határrendőrség személyzetének szajm­ritására is, ugy ennek oka abban van, hogy Eiuméban a határrendőrséget életbeléptettük és a határszéleken addig, amíg elkövetkeznék az állami rendőrség életbeléptetésének ideje, szük­séges volt, a határszélek biztonsága érdekében némely uj állomásokon a határrendőrség fel­állítása. Előre ki kell jelentenem azonban, hogy mihelyt a rendőrség általános szervezése meg­történik, a határrendőrségnek természetesen bele kell abba olvadnia, azonban akkor is igen be­cses, értékes ós jól kiképzett anyagot fogunk találni a határrendőrség tiszti és legénységi lét­számában a rendőrség kiegészítésére. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents