Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
68 530. országos ülés Í9ih április 24~én, pénteken. ságos ínséges állapotok léptek fel, a fővárosban is a munkanélküliek ezrei nélkülöztek a télen. Ezekkel szemben természetesen a belügyi tárcza keretében a rendelkezésünkre álló csekély eszközökkel sokat tenni nem lehetett, de amennyi ebben a keretben rendelkezésünkre állott, azt igyekeztünk kellő időben odafordítani. Azonkívül áldozatra hívtuk fel a társadalmat is és itt hálával és elismeréssel kell megemlékeznem arról, hogy könyöradományokből 500.000 K-t meghaladó összeg folyt be az országból a belügyministeriumhoz, amely összeget a földmivelésügyi ministerium közvetítésével alakított segélyzőbizottság utján juttattuk el a legmegszorultabb vidékekre. Ez a kis összeg csak pillanatnyi enyhítésre szolgálhatott, de ennek a czólnak megfelelt és erre a czélra szükséges volt; és megnyugvással mondhatjuk el azt, hogy az e segély kiosztására tett intézkedések eredményesek is voltak, mert az éhínség, amelytől komolyan tartottunk, sehol sem következett be. (Elénk helyeslés.) Az intézkedések legnagyobb része ezen a téren nem a belügyi tárcza körébe tartozott; a földmivelésügyi minister ur, a belügyniinister ur tették meg a maguk intézkedéseit az árvízvédelem terén, a vetőmag kiosztása terén, a munkaalkalmak teremtése során. Egy feladat maradt a belügyministeriunira is: a munkanélküliek segélyezése a fővárosban, amely czélra a ministertanács hozzájárulásával 200.000 K-nyi összeget szántunk s ezt a főváros is megtoldván a maga adományával, a pénz a fővárosnál e czélra berendezett szervezet utján osztatott ki és a czélnak ,inegfelélő eredményt is ért el. T. ház! Áttérek ezek után a közbiztonsági kiadásokra, amelyeknél mindenekelőtt meg kell emlékeznem a rendőrségről. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy törvény teszi kötelességünkké azt, hogy a városok rendőrségét országosan rendezzük. E kötelességünknek igyekezünk is minél előbb megfelelni, annál is inkább, mert e czélra a törvényhozás már rendelkezésre is bocsátott egy megfelelő tekintélyes összeget, amennyiben a városok segélyezésére szánt összegekből négy millió egyenesen a rendőrség fejlesztésére szolgál. Immár a három millió kiadásánál tartunk és a jövő évben az utolsó részlet is esedékes lesz; azonkívül megvan az az összeg, amelyet a városok úgyis rendőrségük fejlesztésére forditanak, ugy hogy ezzel megindulhatunk és bátran nekifoghatunk a munkának. E czélra folynak is az előkészületek, amelyekre vonatkozólag itt azt vagyok bátor jelezni, hogy ugy, mint a többi reformnál, ennél sem szándékozunk mindent felforgatni, tabula. rázat csinálni és egészen uj, külföldi minták után, alkotott intézményekkel előállani, hanem igenis azt akarjuk, hogy a mostani szervezetből induljunk ki és azt fejleszszük és javítsuk. Szükség van erre azért is, mert hiszen városainkban a rendőrség ma is nemcsak azokat a teendőket végzi, amelyek az elméleti tudomány vagy a külföldi gyakorlat szerint szoros értelemben vett rendőri teendőknek tartatnak, hanem, sok olyan, a városi rendészet körébe tartozó más teendőt is, amelynek végzésétől ha most egyszerre megfosztanánk, nemhogy segítenénk a városok legnagyobb részén, hanem zavarba hoznók azokat. Gondoskodni kell tehát a rendőrség szervezéséről, vagy mondjuk ki bátran a szót, a rendőrség államosításáról, amelyet annál is inkább megvalósíthatunk, mert hiszen a közigazgatás államosítása során a vármegyei tisztviselők is államosítva lesznek és igy most már egységes rendszerbe foglalhatjuk az egész rendőrséget és a czélnak megfelelő rendeltetése teljesítésére minden tekintetben képes rendőrséget teremthetünk meg. (Mérik helyeslés). A csendőrség fejlesztésére, mint méltóztatnak látni, ä költségvetésbe számottevő összeget vettünk fel azért, mert már régebben elkezdetett a csendőrség zsoldjának javítása és mert meg kell adnunk ennek az intézménynek mindent, ami az ott szolgálóknak létfentartását lehetővé teszi. (Helyeslés.) Gondoskodnunk kell erről azért is, mert az utóbbi években kevesebben léptek a csendőrség szolgálatába, miután más foglalkozási ágakban jobb megélhetést és elhelyezést találtak, ugy hogj r állandóan küzködnünk kellett a csendőrségnél a személyzeti hiánynyal. Miután az illetmények rendezése megtörtént és igy gondoskodás történt a csendőrlegénységről, most újból vonzóvá lett a pálya, és örömmel jelenthetem a t. háznak, hogy az ujabb időben sikerült az eddigi hiányokat pótolni. (Helyeslés.) Ezentúl is meg akarunk tenni a csendőrség érdekében mindent, mert ezen intézmény megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz az ország közbiztonságának fentartása érdekében, sőt a lefolyt nehéz idők alatt láttuk, hogy a csendőrség határainkon is igen értékes szolgálatot végez. (Helyeslés.) A határrendőrségi intézményt nagyobb arányban fejleszteni nem szándékozunk, mert államosított rendőrség mellett a határrendőrség különállásának nem lesz értelme, és ha ma költségvetésünkben mégis számottevő tételek vannak a határrendőrség személyzetének szajmritására is, ugy ennek oka abban van, hogy Eiuméban a határrendőrséget életbeléptettük és a határszéleken addig, amíg elkövetkeznék az állami rendőrség életbeléptetésének ideje, szükséges volt, a határszélek biztonsága érdekében némely uj állomásokon a határrendőrség felállítása. Előre ki kell jelentenem azonban, hogy mihelyt a rendőrség általános szervezése megtörténik, a határrendőrségnek természetesen bele kell abba olvadnia, azonban akkor is igen becses, értékes ós jól kiképzett anyagot fogunk találni a határrendőrség tiszti és legénységi létszámában a rendőrség kiegészítésére. (Helyeslés.)
