Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
530. országos ülés i§ih ben és ez az elmebetegek számának rohamos szaporodása. Szükségessé teszi ez a szomorú körülmény azt, hogy az elmebeteg-intézetek bővitéséről és szaporításáról gondoskodjunk és ennélfogva fejlesztenünk kellett itt Budapesten a Lipótmezőn levő elmegyógyintézetet és újból elő kellett vennünk a kecskeméti elmegyógyintézet létesítésének tervét, ezenkívül pedig vidéki kórházainkban is több elmegyógyosztályról kell gondoskodnunk. Ezek mellett és ezeken felül magam részéről fejleszteni kívánom az elmebetegek családi ápolásának rendszerét, amely Magyarországon meghonosítva szerencsésen bevált és azt mutatja, hogy népünkben van érzék, ügyesség és képesség ezen intézmény megvalósítására, amely mellett egyfelől az állam megkíméltetik a nagyobb beruházásoktól, maguk a betegek sokkal humánusabb, egészségüknek jobban megfelelő viszonyok közé jutnak és emellett a nép szegényebb rétegei megfelelő keresetet szereznek. (Élénk helyeslés.) A közegészségügy terén szólni kívánok a körorvosi intézményről is, amelyre többek közt igen élesen világítottak rá azok a szomorú adatok, amelyeket Desbordes Ernő t. barátom igazán szép, magas színvonalú beszédében előadott. Bizony nagy baj ez, amelyre vonatkozólag azt keli mondammk, hogy bárha e tekintetben a törvényhozás eddigelé nagy áldozatokat hozott, ezek az áldozatok még nem vezettek kellő eredményre és még nem teremtették meg a maguk gyümölcsét ugy, ahogy azt méltán várni lehetett. Erre nézve legyen szabad pár adatot felsorolnom. Az 1908 : XXXVIII. t.-czikk által kivánt a törvényhozás segíteni a körorvosi intézményen, még pedig oly módon, hogy rendszeresítette a körorvosok fizetését és állami pótlékokkal kívánta lehetővé tenni a hosszú idő óta üresen álló körorvosi állások betöltését. Hogy ez mily eredménynyel történt, annak illusztrálására legyen szabad felhoznom, hogy 1907-ben az összes községi és körorvosi állások száma 1666 volt s ezekből akkor 308 állás volt betöltetlen. A törvény alapján megszaporittatott a körorvosi állások száma, ugy hogy 1913-ban, tehát a törvény életbeléptetése után öt évvel, a községi és körorvosi állások száma 1857-re emelkedett. Fájdalom azonban, ezzel együtt emelkedett az üresen maradt állások száma is 392-vel, ugy hogy a tényleg betöltött községi és körorvosi állások száma csak 107-tel emelkedett. Ez bizony a törvényhozásnak oly nagy áldozatai után nem kielégítő eredmény. Ha ennek okait keressük, elsősorban és légióként abban találjuk, hogy a fiatal orvosi nemzedék nem akar vidékre menni (Mozgás.) és képes inkább kisebb fizetéssel szűkölködni és nyomorogni a városban, semhogy vidékre menne. Latinovics Pál : Jobb szeret korzózni Budapesten. Sándor János belügyminister: Ne irjuk ezt egészen az ő hátrányukra. Mert hiszen meg kell adni azt, hogy a körorvos odakünn a vidéken KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. április 2i-én, pénteken. 65 bizony meglehetősen elszigetelve van, hogy ott nincs módja és alkalma a tudományával teljesen megfelelően haladni és lépést tartani, hogy ott neki küzködnie kell, mert nem állanak rendelkezésére a gyógyítás eszközei sem oly mértékben, mint ahogy ez szükséges volna. Az is kétségtelen, hogy az a vidéki élet, amelyben éjjel-nappal szolgálatára kell állania a közönségnek, amelyben járhatatlan utakon, gyakran nem is kocsin vagy szekéren, hanem gyalog és lóháton kell éjjel nagy távolságokat megtenni, bizony próbára teszi a legerősebb szervezetet is (Igaz ! Ügy van !) és ha még ezt fiatal korában birja is az orvos, már az idősebb embernek ez nagyon, nehezére esik. Ehhez jönnek későbbi korban a megélhetés és a családfentartás súlyos gondjai, melyeket mind enyhítő körülményül kell beszámítanunk akkor, mikor éles bírálatot akarunk mondani afelett, hogy az orvosok vidéken nem érzik magukat jól és otthonosan. (Igaz ! Ugy van !) Mindezek azonban olyan viszonyok, melyekkel nekünk számolnunk kell és amelyek közt a megoldás módjait keresnünk kell. Erre a megoldásra némi reményt nyújt az, hogy ujabban, mióta a körorvosi állásokkal járó illetmények rendeztettek és mióta különösen a körorvosok nyugdíjigényei a törvényhozás segítségével méltányosan rendeztettek és a régóta húzódó körorvosi nyugdíjintézményt a múlt év folyamán életbeléptettük, azóta mintha mégis javulás mutatkoznék ezen a téren, ugy hogy az 1913. évben már aránylagosan több régóta üresedésben volt körorvosi állást sikerült betölteni. A további javulást azonban abban vélem feltalálhatni, hogy talán részben ezen intézkedésnek a hatása alatt is örvendetesen szaporodik az orvostanhallgatók száma ugy a budapesti, mint a kolozsvári egyetemen, ugy hogy mig az 1907/8. évi tanévben Budapesten 1499, Kolozsvárt 251, összesen tehát 1750 orvosnövendék volt, addig az 1913/14. évi iskolai évben Budapesten 3054, Kolozsvárt 559, összesen 3613 orvosnövendék volt, az emelkedés tehát 1863. Ily módon tehát több orvos fog képeztetni és reméljük, hogy ezekből az orvosokból majd jut a mi szerény körorvosi állásainkra is. Ha pedig nem jutna, akkor csakugyan nem lesz más módunk, mint hogy a már úgyis folyamatban lévő államosításokat ki fogjuk majd terjeszteni az orvosi állásokra, (Élénk helyeslés.) ugy amint Desbordes Ernő t. barátom is jelezte, hogy a közegészségügy szolgálatában lévő orvosok egy státusban egyesittetnek, miáltal kényszeríthetj ük majd a fiatal nemzedéket arra, hogy kezdje meg működését ott künn a vidéken, de egyúttal megadjuk neki a megnyugtatást is, hogy arra az időre, midőn ő már testi törődöttségénél fogva nem birja a vidéki szolgálat fáradalmait, midőn családi körülményei kényszeritik, hogy gyermeknevelés czéljából a városba költözzék, eljuthat a magasabb állásokba is. (Élénk helyeslés.) Ez igen jól bevált az állategészségügyi szolgálat államosításánál, mert hiszen sohasem halljuk azt, hogy amott künn a határ9
