Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
60 530. országos ülés 19U fogadom. (Élénk helyeslés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki a következő szónok? Rudnyánszky György jegyző: Desbordes Ernő! Desbordes Ernő: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk I) Közepében vagyunk a korszakos reformoknak, mögöttünk az újonnan megalkotott választói törvény, előttünk a közigazgatás reformjának odázást nem tűrő nagy feladata áll. Azt hiszem tehát, hogy hányavetiség volna részemről ezekkel a nagy kérdésekkel egyetlen rövid felszólalás keretében a részletekre is kiterjeszkedően foglalkozni. Különben is a választói jog kérdése lezárt akta és én ezt ez alkalommal nem szándékozom megbolygatni. Ez a kérdés úgyis nagyon hosszú ideig foglalkoztatta és izgatta a közvéleményt, legfőbb ideje tehát, hogy lekerüljön a napirendről. Én hiszem is, hogy le fog kerülni. (Helyeslés.) Köztudomású, hogy a reform eszméjét mint a magyar nemzet egysége ellen tervezett merényletet dobták a közvéleménybe, amelyet szitották bizonyos körök nagyon sok rosszhiszeműséggel (Igaz ! ügy van !) és szitották igen kevesen j óhiszemüséggel. Én remélem, hogy lekerül ez a kérdés a napirendről, mert az újonnan megalkotott törvény biztositja az organikus fejlődést; de lekerül másrészt azért is, mert le kell kerülnie, mert a magyar nemzet fontos érdeke kívánja meg azt, hogy lekerüljön, hogy a békés munkának, a nyugodt fejlődésnek ne álljon többé útjában. (Helyeslés.) Én, ismétlem, nem szándékozom megbolygatni ezt a kérdést, még abban a részletében sem, amelyik most az igen t. belügyminister urnak a kerületek territoriális beosztására vonatkozó rendeletében jutott nyilvánosságra. Ezen rendeletnek bírálata bizalmi kérdés és én teljes bizalommal viseltetem az igen tisztelt belügyminister ur személye és belügyministeri kormányzása iránt, (Élénk helyeslés.) de különben is az a kormány, amely a választójogi kérdésnek domináló részleteit olyan fényes eredménynyel oldotta meg, az teljesen rászolgált erre a bizalomra. (Élénk helyeslés.) A territoriális beosztás a helyi ismereteknek olyan alaposságát kívánja, hogy a felületesség vádja nélkül lehetetlen más beosztásokhoz mint a közvetlenül, hogy ne mondjam személyesen is ismert, kerületek beosztásához hozzászólni. Én pedig ebben a tekintetben minden pártpolitikai szemponttól eltekintve csakis a legteljesebb elismerés hangján szólhatok erről a nyilvánosságra hozott rendeletről és már most jelzem, hogyt azt tudomásul is fogom venni. Jelezni kívánom áUáspontomat a közigazgatás reformjának kérdésével szemben is. (Halljuk ! Halljuk !) Előre is megjegyzem, amint már beszédem bevezető szavaimban emiitettem, hogy én a részletekhez nem kívánok hozzászólni. Én ez alkalommal csak azon kívánságomnak akarok kifejezést adni, még pedig a tőlem telhető legnagyobb nyomatékkal, hogy a közigazgatás reformjának kérdése legalább azokban a méretekben, amint április 2í-én, pénteken. azt az igen t. belügyminister ur a pénzügyi bizottságban körvonalozta, mielőbb a törvényhozás elé kerüljön. (Helyeslés.) T. ház ! Ha én csak egész röviden egy pár szóval ezt a két kérdést egymással szembeállítom, t. i. a várasztói reformnak és a közigazgatás reformjának fejlődését én azt látom, hogy a választói reformnak kérdése mesterségesen lett előtérbe tolva, mesterségesen lett a közvlemény annyira felizgatva, hogy ez a kérdés dominálta hosszú ideig az egész magyar közéletet. A közigazgatás reformjának kérdése pedig szintén mesterkedésekkel, hamis jelszavakkal, a nemzeti védelem és az alkotmány védelmének humbugjával (Igaz! ügy van !) lett leszorítva a napirendről. (Ez igaz !) Ennek a kérdésnek eltolása már eddig is súlyos és kiszámíthatatlan károkat okozott az országnak kulturális és gazdasági tekintetekben is. Ez különben épen elég volna arra, hogy a reformot minél előbb megalkossuk. De a választói jogosultság rohamos terjedésével ez a károsodás könnyen a nemzeti egység veszedelmévé sulyosodhatik. Én nagyon kérem az igen tisztelt belügyminister urat, hogy ne késedelmezzék ennek a reformnak a benyújtásával. Súlyos erkölcsi felelősséget hárit el magáról ezáltal. Most ennek a parlamentnek módja és alkalma van ezzel a kérdéssel foglalkozni és azt megoldani és súlyos hiba volna, mikor a megfelelő idővel rendelkezünk és ezt a kérdést a nemzet érdekében megoldandónak látjuk, a megoldást, habár csak egy közel jövő, ismeretlen veszélyeinek kitenni. (Ugy van!) Azt mondtam az előbb, hogy ennek a parlamentnek most van módja és alkalma ezzel a kérdéssel foglalkozni és azt megoldani. Hát ebben minden esetre benne van az, hogy a parlamenti ellenzék távollétében a törvényhozás technikája könnyebben bonyolódik le. Egy hang (jobbfelől): Majd bejönnek! Desbordes Ernő: Azt még ők maguk sem tudják. Mondom, könnyebben bonyolódik le és kritika nélkül, ha a törvények talán több hibával is alkottatnak meg, de mindenesetre könynyebben hozza a parlament azokat létre. Az ellen azonban a magam nevében ós bizonyára a kormányzó párt minden egyes tagjának nevében is a leghatározottabban tiltakozom, mintha ez az ellenzék távollétének kiaknázását jelentené. (TJgy van! Ugy van!) Mi kötelességet teljesítünk. (Ugy van! Ugy van!) Megteszszük azt, amit az ország érdekében levőnek tartunk. Hgy az ellenzék itt van-e, vagy nincs, azzal én nem törődöm. (Helyeslés.) Amit az ország érdekében szükségesnek tartok, azt meg fogom tenni és a felelősséget saját tényei után mindenki önmaga viselje. (Ugy van! Ugy van !) Mintha csak iróniája lenne a sorsnak, — pedig nem az — hogy ezeket a nagy kérdéseket épen az a párt és az a kormány oldja meg, amely ellen a leg féktelenebb gyűlölködéssel, a magyar parlamentben eddig egészen ismeretlen, szokatlan fegyverekkel, uj hangnemben
