Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

530. országos ülés 19M április %-én, pénteken. 61 és terminológiával a legerősebb támadásokat intéztek. Hát ez nem a sors iróniája, ez ezeknek a vádaskodásoknak és rágalmazásoknak legbeszédesebb czáfolata, a leghatározottabb megczáfolása. (TJgy van!) Hiszen egyetlen pillanatig sem tudnánk megállni az ország közvéleménye előtt, ha ezekben a nagy kérdésekben az ország polgársága nagy többségének akaratát nem mi képviselnők. (TJgy van! TJgy van!) Azt hiszem, talán elég egyetlen példára rámutatnom, amely igen aktuális. Epén ezekben a napokban Kassán, ebben a nagy magyar ősi kuruez városban, abban a városban, ahol a 67-es kormányokj jelöltjeit mindig a legnagyobb ellenszenvvel és akadályokkal fogadták, ahol Szilágyi Dezsőt megdobálták, ahol Jókai Mórt nem akarták meghallgatni, a mi pártunk jelöltjének programmja ellen egyetlen hang, egyetlen ellenvetés sem hangzott el, leszámítva természetesen az ellenzéki újságok vezérczikkeit. (Elénk derültség.) Ez igen jellemző. Nem hangzott el semmi ellenvetés, hanem igenis, tapasztalhattuk az intelligens választópolgárok olyan tömegének tüntető rokonszenvét, amelyet semmiféle más erő, mint a meggyőződés ereje össze nem hozhatott. (Helyeslés.) Ez nem mondvacsinált közvélemény, mint az ellenzéki vezérczikkek. És mikor én ezt mint példát hozom fel, amelyhez hasonló az országban igen számos helyen feltalálható, akkor az ellenzék, hogy képletes kifejezést használjak, fejünkhöz vagdalja a megbizás hiányának, az erkölcsi jogosulatlanságnak vádját és a küzdőtérről eltávozván, kibújik a felelősség teljesítése alól. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy ez egészen természetes dolog, természetes következménye annak az évtizedet meghaladó obstrukcziónak, mikor az igen t. ellenzék az eszmék, a gondolatok, az érvek termelésének szerveit nem vette igénybe. Ezzel a tétlenséggel ezek a szervek elsorvadtak. (Tetszés.) És ők most képtelenek velünk szemben az érvek küzdelmét felvenni. (Igaz! TJgy van! Tetszés.) Meg aztán azok a t. ellenzéki urak most jórészben párttaktikából foglalnak el bizonyos álláspontot, amelylyel nagyon nehéz helyzetben lesznek. Hiszen mostani álláspontjukkal ők bizonyos időkben homlokegyenest ellenkező álláspontot foglaltak el, valószínűleg hasonló őszinteséggel ugyan, de ezek mellett az ellentétes álláspontok mellett halmozták fel érveiket. Ezek ellen pedig küzdeni, azt hiszem, nagyon kevés kilátással lehet. T. ház! Ilyen körülmények között én az igen tisztelt ellenzéki eljárást egészen természetesnek találom; egészen logikusnak találom a függetlenségi és 48-as pártnak azt az eljárását, hogy ennek a hitelvesztett politikának szolgálatára Amerikába és Szent-Pétervárra megy hívőket keresni. (Helyeslés.) Mert ott még találhat. Ezek a helyek elég távol vannak, hogy ott a sikernek némi kilátásával lehessen hívek toborzását megkísérlem. Ezek a helyek elég távol vannak ahhoz, hogy ott még ők hitelre találjanak. De én ugy hiszem, hogy itthon a kilátások igen csekélyek. Amivel a magyar nemzetet bizonyos időkben oly nagy sikerrel tudták azokba a sokat emlegetett illúziókba elringatni, az a melódia rég elkopott. Azok a jelszavak, amelyekkel oly könnyen sikerült a magyar nemzetet harezra tüzelni, az önálló bank, az önálló vámterület, azok ott pihennek a szerény századnyelvvel együtt a koalicziós kormányzás elhagyott temetőjében ; sajnos, együtt pihennek ezek a magyar nemzetnek igen sok, nagy, drága, valódi értékével. (Igaz! TJgy van!) Ne méltóztassanak tehát csodálkozni azon, hogy az ellenzék távol tartja magát a politikai küzdelemtől. Elfogyott a nóta, nincs kereset. (Derültség.) Az a melódia pedig, amivel ezek az uj muszkavezetők a magyar nemzet szivébe az orosz himnusz hangjai mellett be akarnak vonulni, én remélem, hogy itt rokonszenvre nem fog találni. (Elénk helyeslés és taps.) T. ház! Beismerem, hogy nem tudhatom, hogy vájjon a következő pillanatban a t. ellenzék be fog-e ide jönni, hogy elég súlyos oknak tartja-e ezt a két és negyed miUiárdos költségvetést, hogy azzal foglalkozzék. Én ezt nem tudhatom, de^ezt, azt hiszem, ők sem tudják. (Derültség.) És miután ezt a bizonytalanságot, ezt a bújósdit minden valószínűség szerint a legtöbbször igen alárendelt jelentőségű, talán a politikával, a törvényhozással egyáltalán semmiféle szerves kapcsolatban nem álló apró-cseprő körülmények befolyásolják, talán egyszer az, hogy egy ellenzéki vezér rosszat álmodott, visszaélnék a ház türelmével, ha ezzel a kérdéssel tovább is foglalkoznám. T. ház! Nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hiszen egyes kérdések, talán nem is egész jogosan, de a magyar közvéleménynek úgyis túlnyomó nagy részét lefoglalták, ugy hogy a kormányzás nagy területén még kétségtelenül fennálló igen sok hiány megvizsgálására és lehető szanálására bizony kevés figyelem marad. Én most a belügyi tárcza tárgyalásakor két súlyos körülményre kívánok rámutatni, két panaszt említek fel, amelyik mindegyike egyaránt a magyar nemzet életének gyökerébe vág. Két igen szomorú számadattal kell kezdenem. Az egyik, hogy Kolozs'vármegyében az elhalálozások 84°/o-ánál a betegek egyáltalán nem részesültek orvosi kezelésben. A másik ugyancsak erre vonatkozik, hogy Szolnok-Doboka még ezen is túlteszen, mert itt ez a szám 86°/o-ra emelkedik. Ha mi jogosan kívánunk számot tartani a kulturnemzet elnevezésre, akkor ezen siralmas állapoton lehetőleg sürgősen segitni kell. Jól tudom azt, hogy ezen a szomorú állapoton hamarosan igen nehezen, olcsón pedig egyáltalában nem segíthetünk. De valami útonmódon segítenünk kell. (TJgy van!)