Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

530. országos ülés 19M április %-én, pénteken. 61 és terminológiával a legerősebb támadásokat intéztek. Hát ez nem a sors iróniája, ez ezek­nek a vádaskodásoknak és rágalmazásoknak leg­beszédesebb czáfolata, a leghatározottabb meg­czáfolása. (TJgy van!) Hiszen egyetlen pillana­tig sem tudnánk megállni az ország közvéle­ménye előtt, ha ezekben a nagy kérdésekben az ország polgársága nagy többségének akaratát nem mi képviselnők. (TJgy van! TJgy van!) Azt hiszem, talán elég egyetlen példára rámu­tatnom, amely igen aktuális. Epén ezekben a napokban Kassán, ebben a nagy magyar ősi kuruez városban, abban a vá­rosban, ahol a 67-es kormányokj jelöltjeit min­dig a legnagyobb ellenszenvvel és akadályokkal fogadták, ahol Szilágyi Dezsőt megdobálták, ahol Jókai Mórt nem akarták meghallgatni, a mi pártunk jelöltjének programmja ellen egyetlen hang, egyetlen ellenvetés sem hangzott el, le­számítva természetesen az ellenzéki újságok vezérczikkeit. (Elénk derültség.) Ez igen jellemző. Nem hangzott el semmi ellenvetés, hanem igenis, tapasztalhattuk az intelligens választópolgárok olyan tömegének tüntető rokonszenvét, amelyet semmiféle más erő, mint a meggyőződés ereje össze nem hozhatott. (Helyeslés.) Ez nem mondvacsinált közvélemény, mint az ellenzéki vezérczikkek. És mikor én ezt mint példát hozom fel, amelyhez hasonló az ország­ban igen számos helyen feltalálható, akkor az ellenzék, hogy képletes kifejezést használjak, fejünkhöz vagdalja a megbizás hiányának, az erkölcsi jogosulatlanságnak vádját és a küzdő­térről eltávozván, kibújik a felelősség teljesítése alól. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy ez egészen természetes dolog, természetes követ­kezménye annak az évtizedet meghaladó obstruk­cziónak, mikor az igen t. ellenzék az eszmék, a gondolatok, az érvek termelésének szerveit nem vette igénybe. Ezzel a tétlenséggel ezek a szer­vek elsorvadtak. (Tetszés.) És ők most képte­lenek velünk szemben az érvek küzdelmét fel­venni. (Igaz! TJgy van! Tetszés.) Meg aztán azok a t. ellenzéki urak most jórészben párt­taktikából foglalnak el bizonyos álláspontot, amelylyel nagyon nehéz helyzetben lesznek. Hiszen mostani álláspontjukkal ők bizonyos időkben homlokegyenest ellenkező álláspontot foglaltak el, valószínűleg hasonló őszinteséggel ugyan, de ezek mellett az ellentétes álláspontok mellett halmozták fel érveiket. Ezek ellen pedig küzdeni, azt hiszem, nagyon kevés kilátással lehet. T. ház! Ilyen körülmények között én az igen tisztelt ellenzéki eljárást egészen természe­tesnek találom; egészen logikusnak találom a függetlenségi és 48-as pártnak azt az eljárását, hogy ennek a hitelvesztett politikának szolgála­tára Amerikába és Szent-Pétervárra megy hívő­ket keresni. (Helyeslés.) Mert ott még találhat. Ezek a helyek elég távol vannak, hogy ott a sikernek némi kilátásával lehessen hívek tobor­zását megkísérlem. Ezek a helyek elég távol vannak ahhoz, hogy ott még ők hitelre találja­nak. De én ugy hiszem, hogy itthon a kilátások igen csekélyek. Amivel a magyar nemzetet bizonyos idők­ben oly nagy sikerrel tudták azokba a sokat emlegetett illúziókba elringatni, az a melódia rég elkopott. Azok a jelszavak, amelyekkel oly könnyen sikerült a magyar nemzetet harezra tüzelni, az önálló bank, az önálló vámterület, azok ott pihennek a szerény századnyelvvel együtt a koalicziós kormányzás elhagyott teme­tőjében ; sajnos, együtt pihennek ezek a magyar nemzetnek igen sok, nagy, drága, valódi értéké­vel. (Igaz! TJgy van!) Ne méltóztassanak tehát csodálkozni azon, hogy az ellenzék távol tartja magát a politikai küzdelemtől. Elfogyott a nóta, nincs kereset. (Derültség.) Az a melódia pedig, amivel ezek az uj muszkavezetők a magyar nemzet szivébe az orosz himnusz hangjai mellett be akarnak vonulni, én remélem, hogy itt rokonszenvre nem fog találni. (Elénk helyeslés és taps.) T. ház! Beismerem, hogy nem tudhatom, hogy vájjon a következő pillanatban a t. ellen­zék be fog-e ide jönni, hogy elég súlyos oknak tartja-e ezt a két és negyed miUiárdos költség­vetést, hogy azzal foglalkozzék. Én ezt nem tud­hatom, de^ezt, azt hiszem, ők sem tudják. (De­rültség.) És miután ezt a bizonytalanságot, ezt a bújósdit minden valószínűség szerint a leg­többször igen alárendelt jelentőségű, talán a politikával, a törvényhozással egyáltalán semmi­féle szerves kapcsolatban nem álló apró-cseprő körülmények befolyásolják, talán egyszer az, hogy egy ellenzéki vezér rosszat álmodott, visszaélnék a ház türelmével, ha ezzel a kérdéssel tovább is foglalkoznám. T. ház! Nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hiszen egyes kérdések, talán nem is egész jogosan, de a magyar közvéleménynek úgyis túlnyomó nagy részét lefoglalták, ugy hogy a kormányzás nagy területén még kétségtelenül fennálló igen sok hiány megvizsgálására és lehető szanálására bizony kevés figyelem marad. Én most a belügyi tárcza tárgyalásakor két súlyos körülményre kívánok rámutatni, két panaszt említek fel, amelyik mindegyike egyaránt a magyar nemzet életének gyökerébe vág. Két igen szomorú számadattal kell kez­denem. Az egyik, hogy Kolozs'vármegyében az elhalálozások 84°/o-ánál a betegek egyáltalán nem részesültek orvosi kezelésben. A másik ugyancsak erre vonatkozik, hogy Szolnok-Doboka még ezen is túlteszen, mert itt ez a szám 86°/o-ra emelkedik. Ha mi jogosan kívánunk számot tartani a kulturnemzet elnevezésre, akkor ezen siralmas állapoton lehetőleg sürgősen segitni kell. Jól tudom azt, hogy ezen a szomorú álla­poton hamarosan igen nehezen, olcsón pedig egyáltalában nem segíthetünk. De valami úton­módon segítenünk kell. (TJgy van!)

Next

/
Thumbnails
Contents