Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
530. országos ülés idih április 2i-én, pénteken. m tehát azt hatályosságától egyenesen megfoszthatják? Az ilyen közigazgatás azután természetszerűleg sem nem egységes, sem nem gyors, sem nem erélyes. Érzi ezt a belső szerkezeti ellenmondást a törvényhozás is régóta, épen ezért az időközben hozott törvényhatósági és községi novellákkal az autonóm törvényhatósági és községi közigazgatásnak egynémely olyan korlátozást szabtak, mely legalább is megnehezíti a felelős kormányzattal szemben való mesterséges ellenmondást, huzavonát, a felelős kormányzatot pedig abba a helyzetbe hozza, hogy mindazt, amiért a parlamentnek felelősséggel tartozik, tényleg erélyesen keresztül is vihesse. (Halljuk! Halljuk !) így született meg azután a mi külső közigazgatásunknak, vármegyei és községi közigazgatásnak az a felemás rendszere, mely külsőleg az autonómia mezébe van bujtatva, lényegben azonban nélkülözi az autonómia fogalmából folyó szabadság és önállóság kritériumait, másfelől pedig az öntudatos, erélyes állami közigazgatás követelményeinek sem felel meg, mert hiszen léptennyomon nehezíti, gátolja, olykor lehetetlenné teszi a kormányzat akaratának érvényesítését. (Ugy van!) A régi muniezipális rendszer kora már lejárt. Akkoriban egy nem nemzeti kormányzattal szemben nemzeti érdek volt politikailag megszervezni a helyi társadalmakat, az alkotmány bástyájává tenni a vármegyét, az állami közigazgatást is abszorbeáltatni a vármegyei autonómia által. (Halljuk ! Halljuk!) Ma azonban ez nem lehetséges, de nincs is rá szükség. (Igaz ! Ugy van !) A központi kormányzat magyar nemzeti alapon áll, a parlamentből vétetik és a parlamentnek felelős ; szükséges tehát avégből, hogy a felelőssége érvényesíthető is legyen, hogy kormányzati programmját tényleg képes legyen végre is hajtani. (Ugy van!) Ma már nincs szükség arra, hogy a közigazgatás általános, egyetemes, az egész országban egyöntetűen végrehajtandó teendőit, ezeket a világosan állami feladatokat ne az állam saját közegei, hanem a helyi társadalom és azoknak közegei lássák el. Ma már visszás az a rendszer, hogy a közigazgatást a törvényhatóságok lássák el, az állam pedig csak ellenőrizze. (Ugy van!) Egészséges rendszer csak az lehet, hogy az állami közigazgatási teendőket az állam közegei teljesítsék, az ellenőrzést, hatálycs ellenőrzést pedig a helyi társadalmak : a törvényhatóságok és a községek. (Halljuk ! Halljuk !) Korántsem szabad azt hinni, t. ház, hogy ezzel a törvényhatósági és községi élet, egyszóval a helyi közületek élete tartalmatlanná válnék. Ellenkezőleg, ezeknek a helyi közületeknek továbbra is maguknak kell intézniök az úgynevezett helyi közigazgatási teendőket, azaz azokat, melyek a helyi együttéléssel szorosan kapcsolatosak és intézésükben helyhezkötöttséget és helyi ismereteket igényelnek. Továbbra is maguknak keü végezniök saját belügyeik intézését. Mindezen hatáskörükben illesse azután őket nagy önállóság és függetlenség, nem ugy mint ma, amikor a legaprólékosabb községi belügy is a kormányhatóság felülbírálása alá bocsátható. (Helyeslés.) Az általános közigazgatási teendőket azonban végezze az állam közvetlenül saját közegeivel erőteljesen, hatályosan. Az állami közigazgatási ügyekkel szemben csak az ellenőrzési joga legyen a törvényhatóságnak és részben a községnek. (Helyeslés.) Ilyen rendszer mellett, midőn az egész országban egységes, hatályos, felelős állami közigazgatás működik, amelyet nem lassít, nem gátol, nem erőtlenit a vármegyei ál-omnipotenczia, a helyi társadalmak viszont a maguk autonómiájában önállóan, függetlenül járnak el s nincsenek a kormány járszallagjához kötve : el lehet érni azt, hogy az adófizető polgárok erélyes, gyors és jó közigazgatáshoz jussanak, a helyi autonómia viszont gyakorló iskolája legyen a közügyekben való önzetlen működésnek s előkészítője a nemzeti önkormányzati élet legmagasabb szinterének, a parlamentnek. (Elénk helyeslés.) Minthogy ped'g én ugy vélem, hogy a t. belügyminister ur a küszöbön álló reformot nem csupén kinevezési rendszer behozatalára akarja korlátozni s nem csupán az erőteljes állami közigazgatást akarja megszervezni, hanem az autonómiát is életerős alapokra akarja fektetni, ezért a legnagyobb szimpátiával várom az általa beterjesztendő törvényjavaslatokat. (Helyeslés.) Költségvetését különben annál a különös nagy tiszteletnél és rokonszenvnél fogva is, melylyel a belügyminister ur iránt viseltetem, készséggel elfogadom. (Helyeslés.) El kell ismernem, hogy azokat az anyagi eszközöket, melyeket a lehetőség rendelkezésére bocsátott, a legnagyobb bölcsességgel, legnagyobb tudással és legnagyobb tapasztalattal osztotta meg az egyes belügyi igazgatási ágak között. Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy a közegészségügynek most sem jut elegendő összeg rendelkezésére. (Halljuk/ Halljuk!) Különösen sajnálom, hogy a tuberkulózis elleni védekezésre szánt költséget csak kevéssel emelte a minister ur, de nagyon jól tudom, hogy mindez nem az ő jóakaratán múlt, hanem a sivár pénzügyi helyzeten. Szerettem volna a költségvetésben legalább megkezdését látni a fürdőügy erőteljesebb felkarolásának, de minthogy tudom, hogy a t. belügyminister ur e kérdés iránt is különös nagy érdeklődéssel viseltetik; minthogy tudom, hogy a t. belügyminister ur a fürdőügynek nemcsak közegészségügyi, hanem közgazdasági nagy fontosságára is kiváló súlyt helyez ; minthogy hallomás szerint a t. belügyminister ur különben is szándékozik a fürdőügy kérdésében javaslattal lépni a törvényhozás elé, az itt mutatkozó hiánynál sem kívánok tovább immorálni, hanem végzem azzal, hogy annál a nagy, annál a hatványozott bizalomnál fogva, melylyel a belügyminister ur iránt viseltetem, a belügyi tárcza költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául el8*
