Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
58 530. országos ülés Í91Í április 2í-én, pénteken. magatartás abbanhagyását. (TJgy van!) Csekély nézetem szerint a nemzeti munkapárt készséggel módot nyújtana az ellenzéki pártoknak arra, hogy az uj parlamenti rend alapját képező házszabályokhoz, valamint a parlamenti őrségről szóló törvényhez a maguk részéről alakszerüleg hozzájáruljanak, vagy alkalmat nyújtana a reparáczió hasonló más módjára, ha ezáltal el lenne érhető az, hogy az ellenzék abbahagyja passzivitásos politikáját. (Tetszés.) Sőt talán az is lehetséges, hogy a munkapárt az ellenzék kedvéért hozzájárulna ahhoz, hogy az uj tanácskozási rend ezen alapvető jogszabályain egyes módosítások tétessenek, természetesen nem olyanok, amelyek ezeket a jogszabályokat lényegüktől fosztanák meg. (Halljuk! Halljuk!) Arról azonban szó sem lehet, hogy az uj házszabályok és a parlamenti őrségről alkotott uj törvény félretétessenek, mintegy hatályuktól megfosztassanak s a régi rend, jobban mondva a régi anarchia állittassék helyre. (Igaz! TJgy van!) Valamint lehetetlen az is, hogy a véderőtörvénynek annak idején történt elfogadása hatálytalaníttassák, mert hiszen ezek szentesitett törvények és a ház azokhoz egymagában hozzá sem nyúlhat. Emellett államjogi és erkölcsi lehetetlenség, hogy törvények és házhatározatok, amelyek két év óta alapját képezik a törvényhozás eljárásának, egyes ellenzéki pártok érzékeny kedésének és ]3resztizs-politikájának martalékul dobassanak. (TJgy van!) Józan és tekintélyét le nem alacsonyító konczessziókra — ugy vélem — a nemzeti munkapártban megvan a hajlandóság, avégből, hogy az ellenzéki pártokkal való együttműködést lehetővé tegye. Mihelyt ezt az ellenzéki pártok megértik és feladják a passzivitás politikáját, a parlamenti élet egy csapásra normálissá válik; amely, lehet, hogy éles és szenvedélyes lesz, de anarchikus, amilyen az obstrukczió idejében volt, soha többé nem lehet. (Igaz! TJgy van!) Explanálni igyekeztem, t. ház, a nemzeti munkapárti kormányzat korszakos eredményeit. A nemzeti munkapárt (Halljuk ! Halljuk !) megszilárdította a 67-es közjogi alapot, helyreállította a király és nemzet között a bizalmat, megszüntette a parlamenti anarchiát, a gazdasági válság kitörése előtt a bankközösség meghosszabbításával megteremtette azt a biztosítékot, amely lényegesen enyhítette a válság romboló hatását; a balkáni háború kitörése előtt szilárd alapokra fektette a véderőt, végül a választójog demokratikus reformjával évtizedek mulasztásait pótolta. (Halljuk f Halljuk !) Mindezeket a nagy eredményeket részben a jelenlegi kormány biztosította, részben pedig az előző két munkapárti kormány, amelyeknek tudvalevőleg a jelenlegi ministerelnök ur volt a leghatalmasabb támasza. (TJgy van!) Ha mindezekhez hozzáveszem a kormány bölcs nemzetiségi politikáját, amelyre ezúttal részletesen kiterjeszkedni nem szándékozom, ha tekintetbe veszem azt, hogy kormányunk az országgyűlés 1 cziklus még hátralévő ideje alatt további korszakos alkotásokat kivan törvénytárunkba iktatni, amelyek közül századokra kiható fontosságuknál fogva csupán az általános polgári törvénykönyvre és a közigazgatás reformjára mutatok rá, ha tekintetbe veszszük azt a hangyaszorgalmú munkásságot, amely kabinetünket jellemzi, ugy hogy ez a nagyszorgalmu és nagy eredményű munkásság igazán megérdemli a nemzeti munka korszakának elnevezését.- (Igaz ! TJgy van!) akkor valóban megnyugvással látom hazánk sorsának intézését ennek a kormánynak kezében. Epén ezért az előterjesztett költségvetést készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés.) Különös örömmel fogadom el a belügyminister ur költségvetését, mert a belügyminister ur abban a rövid időben is, amióta a ministeri széket betölti, munkás életének nagy tapasztalataival már messze időkre kiható eredményeket biztosított (Igaz ! tlgy van !) és oly közigazgatási alkotásokat iktatott a Törvénytárba, amelyek méltó elődjei azoknak a közigazgatási reformoknak, amelyeknek benyújtását a minister ur legközelebbre bejelentette. (Elénk éljenzés.) A közigazgatás korszerű reformálása már csakugyan nem várathat magára és pedig annál kevésbbé, (Halljuk ! Halljuk !) mert a szervezeti reform, amelyet közönségesen a tisztviselők kinevezésének nevével szokás illetni, ma már pénzügyileg nem jelentős probléma. Köztudomás szerint a vármegyei közigazgatás állami pénzen él. A vármegyei tisztviselők az állampénztárból húzzák javadalmazásukat. Javadalmazásuk ugyanolyan, mint az állami tisztviselőké. Ennélfogva a szervezet személyi része nem fog államkincstárra nagyobb terheket róni. Az az akadály tehát, amely miatt évtizedeken keresztül folyton halasztatott a közigazgatási reform, a pénzügyi akadály, most már nem aktuális többé. (TJgy van!) S ha pénzügyi szempont nem akadályozza a reformot, más eg3 r éb nagy köztekintetek egyenesen sürgetően követelik, hogy ne késlekedjünk tovább a közigazgatás reformjával. (Elénk helyeslés.) A parlamenti kormányrendszernek természetével ellenkezik az, hogy a minister, ki a parlamentnek minden ténykedéséért felelős, ne rendelkezhessék egyenesen és közvetlenül azokkal a közigazgatási közegekkel, kik a kormányzat rendelkezéseit hivatottak végrehajtani. (Igaz ! TJgy van I) Már pedig mai közigazgatási rendszerünk szerint a közigazgatást a törvényhatóságok közvetítik, a minister tehát a közigazgatási közegekkel nem közvetlenül rendelkezik, hanem a törvényhatóságok utján. Hogy ez visszás állapot, azt alig szükséges fejtegetni. Hogyan legyen felelős a parlamentnek az a minister, kinek rendelkezései végrehajtásában a közigazgatás közegei nemcsak nehézségeket támaszthatnak, hanem bizonyos esetekben a végrehajtást egyenesen meg is tagadhatják vagy legalább is szörnyűségesen huzhatják-vonhatják,
