Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

530. országos ülés 1914 április 24-én, pénteken. 57 a súlyos gond: lehetnek-e tartósak, lehetnek-e állandók ezek az eredmények, bármily nagyok is, amelyeket csak erőszakkal lehetett kikényszeríteni. Azt hiszem, hogy ezekre a kételyekre nagyon egyszerű a válasz. Az obstrukczió forradalom volt, a kisebbségnek eszközökben nem válogató forradalma, (Ugy van! Ugy van!) Forradalmat szép szóval legyőzni nem lehet ; a jogosulatlan erőszakot csak jogos erőszakkal lehetett lebirni. (Igaz! Ugy van !) Az anarchiát visszaállítani, az obstrukcziót újra trónra ültetni, nemzeti öngyilkosság volna. (Ügy van !) A kivivott eredményeknek tehát tartósaknak, a kivivott eredményeknek állandóknak kell lenniök. (Tetszés.) De igenis lehet is, sőt kell is a kedélyeket megnyugtatni. Lehet is és kell is arra törekedni, hogy a pártok ellenségeskedése helyébe az egymást megbecsülő nemes ellenfeleknek viszonya lépjen. (Halljuk ! Halljuk !) Természetellenes helyzet az, hogy a törvényhozó testület pártjai mint egymás kiirtására törő engesztelhetetlen ellenségek álljanak egymással szemközt. Elvégre is már rendezve vannak azok a kérdések, amelyek miatt a harcz kitört, amelyek miatt jogos erőszakot kellett alkalmazni a jogtalan erőszakkal szemben. (Halljuk ! Halljuk!) A véderőtörvények már meg vannak alkotva, az obstrukcziót lehetetlenné tevő házszabályreform már tető alatt van, szentesítve van már a választójogi törvény, sőt a választókerületek beosztásáról szóló törvény is, tehát meg van oldva már az a legkritikusabb kérdés, amelynem az aktualitás teréről való elvonása nagyban hozzájárulhat a merev pártellentétek elsimításához. (Ugy van!) Minden közszempont azt követeli tehát, hogy az ellenzék végtére hagyjon fel engesztelhetetlen gyűlöletével és az arra alapított passzivitással, amelyet szeszélyszerüen csak itt-ott szakit meg egyes esetekben. (Halljuk! Halljuk !) Közérdek az, hogy a parlament tárgyalásain a nemzet képviselőinek felfogása minden irányban megnyilvánuljon, hogy a parlament minden politikai pártja kifejtse nézőpontjait a megvitatás alá kerülő tárgyak felől. (Halljuk ! Halljuk !) Közérdek, hogy az ellenzék teljesítse a maga kötelességét, amely az uralkodó pártnak és a kormánynak szigora, de tárgyilagos ellenőrzésében áll. (Ugy van !) De különben közvetlen, saját érdeke is az ellenzéknek az, hogy ne maradjon távol a parlamenti tárgyalásoktól, mert hiszen a parlamenti tárgyalások tere az a tér, amelyen a legilletékesebben és a leghatékonyabban lehet politikai prorgammot adni, terjeszteni és a legszélesebb köröknek hozzáférhetővé tenni. (Tetszés.) A parlament porondján való küzdelmet nem helyettesitheti, nem pótolhatja a parlamenten kívül való bármely erőteljes vagy erőszakos propaganda sem. (Halljuk ! Halljuk!) Akik azért agitálnak a parlamenten kivül, mert,a parlament előttük zárva van, azokra járhat némi sikerrel a parlamenKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. ten kivüli politikai küzdelem; azoktól azonban, akik előtt tárva-nyitva van a parlament és mégis abszentálják magukat, elfordulnak a választók, mert sérti őket, hogy azok, akikbe bizalmukat helyezik, képviseletlenül hagyják az ő érdekeiket a nemzettanácsban. (Ugy van !) Az ellenzék azt hirdeti, (Halljuk! Halljuk !) hogy nem jöhet be a házba először azért, mert annak idején a házszabályok megszegésével szavaztatott meg a véderőtörvény; másodszor azért, mert alkotmánysértés volt a házban karhatalomnak alkalmazása; végül azért, mert a többségi párt egyoldalulag hozta meg a házszabályokat és egymagában alkotta meg a parlamenti őrségről szóló uj törvényt. Mindezek alkotmánysértések, — mondják — s amig ezek szanálva nincsenek, az ellenzék a képviselőház tanácskozásaiban rendesen nem vehet részt. (Halljuk ! Halljuk!) Egyet elismerek: azt, hogy a véderőtörvénynek megszavazása az akkori házszabályok megsértésével jött létre. Ámde ez a házszabálysértés a magyar nemzetre nézve életkérdés volt, (Igaz! Ugy van!) 1912 június 4-ért bátran vállaljuk a felelősséget a történelem előtt, (Élénk helyeslés.) mert azt az obstrukcziót, amely másfél évtizeden keresztül szivta a nemzet vérét, megsemmisíteni kötelességünk volt. (Igaz! Ugy van !) Különben is június 4-ének erőszakos cselekménye nagy többséggel szabályszerűen hozott házhatározattal már formailag is reparálva van. (Igaz! Ugy van!) Teljesen téves további állítás, hogy a tanácskozást lehetetlenné tevő képviselőkkel szemben a karhatalom alkalmazásával az alkotmányon esett súlyos sérelem. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen a parlamentről szóló 1848. évi V. t.-cz. akkópen rendelkezik, hogy »a rend és csend fentartása terembiztosok által, szükség esetében nemzeti őrség alkalmazása által eszközöltetik^ Amidőn tehát az elnök a ház hozzájárulásával karhatalmat alkalmazott, egyenesen a törvény alapján cselekedett. (Igaz! Ugy van!) Végül annak, hogy az uj házszabályok és a házőrségről szóló uj törvény az ellenzéknek aktiv közreműködése nélkül hozatott meg, kizárólag az ellenzéknek passzivitásában megnyüvánuló makacssága az oka, ebben pedig a többség részéről való alkotmánysértést még nagyító üveggel sem lehet felfedezni. (Igaz! Ugy van!) Másfél évnél hosszabb idő óta az üdvös törvényalkotás terén az ellenzéktől magára hagyatva, szinte korszakos munkásságot fejt ki a nemzeti munkapárt. Továbbra is kitart ezen az utón s alapos a reménye, hogy a nemzet haragja nem ő ellene, hanem a kötelességmulasztó ellenzéki pártok ellen fog fordulni. (Elénk helyeslés.) Mégis szívesen segédkezet nyújtana a nemzeti munkapárt ahhoz, hogy az ő hibáján kivül teremtett félszeg helyzetnek vége vettessék, örömmel előmozdítaná tehát az ellenzéki passziy 8