Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
46 530. országos ülés 19li április 2í-en, pénteken. régi hivatás és feladatkör nélkül, megmaradt a régi szervezet egy teljesen uj, azelőtt ismeretlen, azelőtt rá nem ruházott hatáskörrel. Az a szervezet pedig, amely bizonyos czélokra alakult ki, de ezeknek a bizonyos czéloknak szolgálatában többé nem áll és ellát olyan feladatokat, melyeknek ellátására nem alakult, az a szervezet már logieze nem kell, hogy okvetlenül jó legyen. Hiszen lehetne azt mondani, hogy egy szervezet, amely egyféle teendőt jól ellát, amely egyféle teendő ellátására alkalmas, épen mert szervezet, mert organizmus, mert esetleg kiváló működésre képes organizmus, további teendőit is ép oly tökéletesen fogja ellátni. Ennek azonban ellentmond a jelen esetben az a tény, hogy ugy a törvénykezési, mint a pénzügyi és a hadügyi közigazgatás szervezetéhez fűzött követelményeink egészen mások, mint amit mi egy jó közigazgatási szervezettől kívánunk. A közigazgatás a maga működésében az öszszes igazgatási és kormányzati ágak közül a legmélyebben nyúl bele az egyéni életbe, mert arra törekszik, és azt igyekszik elérni, hogy az egyes egyének a maguk életbeosztásában, a maguk viselkedésében minden lehető jogsérelmet más jogos egyéni érdekek megsértését elkerüljek. Ennek a tevékenységnek elvégzésére pedig erélyesen vezetett, központositott, gyorsan, határozottan és mindig következetesen működni tudó szervezetre van szükség. A bíráskodásnál nem ezt keressük ; a bírósági szervezetnél elsősorban a függetlenséget, a központi hatalomtól való teljes felszabadítást kívánjuk. E mellett azonban nem szabad elzárkóznunk az elől, hogy a bíráskodás és a törvénykezés terén talán előny a hosszú kontempláczió, talán hasznos az alapcs deliberáczió. Ezzel szemben azonban a közigazgatásnak egyszerre, gyorsan és határozottan kell cselekednie. (Ugy van ! jobbfélől.) Ugyanígy éles különbség van a pénzügyi s hadügyi és az általános közigazgatás követelményei között. Hiszen a pénzügyi és hadügyi közigazgatás bizonyos közjogi jellegű teljesítmények behajtására és kiállítására való. Ezt a közigazgatást áthatja a politikum, a közjog kérdése. Helyes volt tehát, midőn annak idején a pénzügyi és a hadügyi közigazgatás ellátására szervezték a vármegyéket, hogy összekeverték a vármegyék szervezetében fi politikai és igazgatási jellegű kérdéseket. Az általános közigazgatás terén azonban talán egyike a legnagyobb veszedelmeknek az, ha az általános közigazgatást a politika szolgálatába állítjuk. A mai helyzetben ez az általános közigazgatásra hivatott szervezet megmaradt a politika és a közjog — majdnem mondhatnám — szolgálatában, midőn közjogi jellegű közigazgatást nem intéz ugyan, hanem rendőri és j óléti közigazgatás ellátására van elsősorban hivatva. Ily körülmények között visszatérek oda, ahonnan kiindultam. Teljesen jogosulatlannak tartom a vármegyék fentartását azon az alapon követelni, hogy a vármegyék évszázadokon keresztül kitűnő szolgálatokat tettek. Ez a szervezet valóban kitűnő szolgálatokat tett az akkori feladatok ellátására, de kérdéses, sőt majdnem bizonyos, — hiszen a közelmúlt tapasztalatai igazolják — kogy a mai feladatok, a mai uj hivatás és uj szerepkör betöltésére nem alkalmas. (Ugy van ! jobbfélől.) Azok, akik az* áUami közigazgatás ellen foglalnak állást, rendesen arra szoktak hivatkozni, hogy az önkormányzat részére fentartandó közigazgatási teendők és a központi közigazgatási teendők között éles ellentét van. Csak röviden hangsúlyozom, hogy se egyetlen külföldi törvényhozás, se egyetlen teória ezt a határvonalat preczizirozni és megállapitani nem tudta. De menjünk bele és fogadtjuk el, hogy vannak olyan közigazgatási teendők, amelyeket az önkormányzat láthat el helyesebben és vannak olyan közigazgatási teendők, amelyeket legjobban a czentralizált rendszer mellett lehet elvégezni. Kérdem azonban akkor, hogy ez a mai közigazgatási szervezetünk keresztül viszi-e ezt a bifurkácziót ? Hiszen mai közigazgatási szervezetünkben generális szabály, hogy a belügyi közigazgatás terén a végrehajtó hatalomnak a konkrét végrehajtás intézésére szolgáló szervezete egyáltalán nincsen, a belügyi igazgatás terén a végrehajtó hatalom ma csak az önkormányzat igénybevételével, csak a vármegyék utján intézkedik. Kérdem, hol van az önkormányzat és az állam közigazgatási hatáskörének az a szétválasztása, amit egyesek követelnek ? Ellenkezőleg, épen e felé a czél felé fogunk tenni egy lépést akkor, hogyha a ennek a végrehajtó hatalomnak rendelkezésére bocsátunk egy közigazgatási szervezetet, amelylyel a maga feladatait és czéjait az önkormányzattól elválasztva teljesítheti. (Igaz! Ugy van!) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Az a törvényes állapot, hogy ilyen erős, áthághatatlan czezura van az önkormányzat és az állami közigazgatás között, igen nagy és veszedelmes anomália és következményeiben, nagyon veszedelmes ellenmondásra vezetett, mert, ugy-e bár, alkotmányos államforma mellett a végrehajtó hatalom nemcsak a maga szorosan vett ténykedéseiért, de a közigazgatás egész menetéért, az igazgatásnak minden apró részletéért felelős ? Hogyan legyen felelős az a központi kormány, hogyan lehessen felelős a belügyminister olyan közigazgatásért, amelynek szervezésébe bele nem folyhat ? Hogyan lehessen felelős olyan tisztviselő olyan alkalmazottak működéséért, akiknek alkalmazásába bele nem szólhat ? Ez az ellenmondás arra vezetett, hogy épen azért, mert ministeri felelősségénél fogva kénytelen volt beleszólni, évről-évre, jóformán, azt mondhatjuk, t minden uj törvényhozási ténynyel, minden uj kormányrendelettel csorbítottuk, csonkítottuk, megszükitettük ezt az autonómiát.
