Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

530. országos ülés 191b szüksége felmerül, a nyert szavazatok aránya- I ban történjék. (Helyeslés.) A ház ilyen értelemben határoz. Mielőtt a napirend második tárgyára áttérnénk, felkérem gróf Khuen-Héderváry Károly képviselő urat, mint az összeférhetlenségi állandó bizottság elnökét, hogy a házszabályok 141. §-ában megszabott eskü letétele végett a ház szine előtt megjelenni sziveskedjék. Szász Pál jegyző (olvassa az eskümintát. Gróf Khuen-Héderváry Károly, az összeférhetlenségi állandó bizottság elnöke leteszi az esküt. Elénk éljenzés.) Elnök: Következik a napirend 2. pontja: az 1914—15. évi állami költségvetés részletes tárgyalása és pedig a belügyi tárcza (írom. 100t). Szólásra ki következik ? Szász Pál jegyző : Rakovszky Iván ! Rakovszky Iván: T. képviselőház! (Halljuk I Halljuk !) Ha ma valaki közigazgatási kérdésekkel foglalkozik, ha valaki a belügyi tárcza tárgyalása során felszólal, egészen természetes és elkerülhetetlen, hogy témáját, gondolatmenetét, szavait a küszöbön álló közigazgatási reform vegye uralma alá, egészen természetes és elkerülhetetlen, hogy elsősorban is erre a legközelebb bekövetkezendő közigazgatási reformra gondoljon. (Ugy van! Ugy van !) És bár legszentebb meggyőződésem, hogy ez a közigazgatási reform, amelyet mindnyájan a legközelebbi jövendőben oly óhajtva várunk, a legszebb és legüdvösebb eredményekkel fog járni közigazgatásunkra nézve : mégis nem tartom feleslegesnek hangsúlyozni azt, hogy az én igénytelen nézetem szerint közvéleményünk, ugy a szakkörök, mint a nagyközönség, ettől a reformtól talán kissé túlsókat vár, azt talán kissé túlságosan optimisztikusan itéli meg. Mert hiszen ez a reform nem fog a mi közigazgatásunk teljes mezejére kiterjedni, ez a reform a mi közigazgatási szervezetünknek csak egy specziális területét, a középfokú közigazgatási szervezetet fogja módositani és ezen a szűk korlátok közé szorított területen, lehetetlen volt elérnünk azt, hogy közigazgatásunk összes bajai és összes anomáliái egyszerre, egy pár esztendő alatt megszűnjenek, mert meggyőződésem az, hogy ezen az egy területen kivül is még nagyon sok baja és nehézsége és hibája van közigazgatásunknak, amelyeket egy további, sorozatos reformmunkának, reformtevékenységnek kell megoldania. (Ugy van !) Nem felesleges ezeket hangsúlyoznom, mert, őszintén megvallva, a közvéleménynek túlságos felcsigázott várakozására való tekintettel félek tőle, hogyha ez a reform meg lesz alkotva és nem jár majd egyszerre azokkal az eredményekkel, amelyeket tőle mindenki vár, szemrehányásokban fognak részesülni azok, akik megalkották, bár eleve tisztában voltak azzal, hogy csak részleges ez a reform. Attól félek, hogy ugy fog járni közvéleményünk, mint annak idején az a franczia rousseau-ista közvélemény, amely Necker kinedprüis %-én, pénteken. 45 vezésétől várta legnagyobb ideáljainak egyszerre való megtestesülését, és, amikor Necker kinevezése nem járt ezzel az eredménynyel, a maga ideáljaiban, az egész társadalmi rendben, az egész kormányrendszerben csalódott. És, t. ház, elmondom ezeket azért is, hogy ezáltal némileg indokoljam elmondandó szavaim alapszerkezetét, mert csak részben és csak bizonyos a közigazgatási reformmal szemben felmerült kifogásokkal szemben való ellenvéleményem elmondása czéljából kivánok, a leendő közigazgatási reformra vonatkozólag nyilatkozni azontúl pedig a közigazgatás egyéb területein fogom keresni, hogy mi szorul reformra, miként lehet az ott mutatkozó hiányokon segiteni. Ugy képzelem a mi közigazgatásunkat a mai rossz és nehéz helyzetében, mint egy sánta embert, akinek tüdőgyulladása is van. Ez a tüdőgyulladás, amely mai vármegyei szervezetünkre, rendszerünkre nehezedik, olyan, hogy amig ez a tüdőgyulladás tart, addig betegünk semmiféle életfunkcziót, semmiféle tevékenységet elvégezni nem képes ; de, ha kigyógyítottuk a tüdőgyulladásból, akkor st m fog játszva, futva, eleget tenni kötelességének, akkor is biczegni, sántítani fog, akkor is ujabb kúrára, orvosi beavatkozásra lesz szükség, hogy tökéletes, hasznavehető tevékeny embert faragjunk belőle. Ami elsősorban a tüdőgyulladást, a vármegyei szervezet hiányait illeti, ezen kívánunk segiteni a leendő közigazgatási reformmal. Ez ellen a közigazgatási reform ellen mindazok, akik ellene kifogásokat keresnek, hivatkozni szoktak ennek a mai vármegyei szervezetnek a múltjára, arra, hogy évszázadokon keresztül a vármegyei szervezet kitűnően teljesítette kötelességét. De ha visszatekintünk a történelmi múltba, akkor egy nagy különbséget fogunk találni a vármegyének azelőtti feladata és hivatása, és mai feladata és hivatása között. Mert hiszen e vármegyék nem voltak a mai értelemben vett közigazgatási szervezetek, a vármegyék annak idején, amidőn mai formájukban kialakultak, elsősorban törvénykezési, bíráskodási szervezetek voltak a politikai és közjogi funkczióktól eltekintve és, ami igazgatási teendő rájuk hárult, az pénzügyi és hadügyi igazgatás volt. A mai értelemben vett közigazgatásrteendő, a rendőri és jóléti közigazgatás akkor, nemcsak a vármegyék keretén belül, de ország közéletében átalában ismeretlen fogalom volt; és mikor ez a megyei szervezet kifejlődött, ez nem a maga közigazgatási czéljainak és követelményeinek megfelelően alakult ki. Most időközben elkövetkezett az a helyzet, hogy a 70-es évek törvényhozása a törvénykezést és bíráskodást teljes mértékben kivette a vármegyék kezéből, elkövetkezett az, hogy hadügyünk, adóügyünk teljesen más alapra fektetése mellett a vármegyének a hadügyi és pénzügyi igazgatás terén csak mellékes, úgyszólván gépies teendői maradtak. Maradt a régi szervezet, a