Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-539
450 55.9. országos ülés 191k május 15-én, pénteken. De nemcsak a községi és a körorvosok iránti méltányosság, hanem a közigazgatás zavartalan menetének érdeke is megkívánta ennek a kérdésnek sürgős megoldását, mert csakis megelégedett vagy legalább is az "élet legnyomasztóbb gondjaitól mentesített tisztviselőktől várhatjuk el, hogy a köz érdekében oly buzgó s önzetlen szolgálatot fejtsenek ki, aminő a közigazgatás minden ágában, de különösen a közegészségügy terén szükséges. (Élénk helyeslés.) Végül különös érdekei fűződtek még e kérdés megoldásához a népesség legszegényebb osztályainak is, mert a körorvosok vállaira, eltekintve nagyfontosságú és sokoldalú f. dminisztrativ teendőiktől, az a nemes feladat is hárul, hogy községeik lakosságát mérsékelt díjtételek mellett, a teljesen vagyontalan lakosságot pedig ingyen gyógykezeljék. (JJgy van ! ügy van !) Hogy mindezen czélok megvalósítása érdekében már halaszthatatlanul szükséges volt a községi és körorvosok jogviszonyainak korszerű rendezése, erre nézve egyetlen egy számszerű adatra legyen szabad hivatkoznom. (Halljuk!) Nevezetesen az 1913. év végén az országban szervezett 1857 községi és körorvosi állás közül csak 1465 volt betöltve,.tehát 392 állás, azaz az összes szervezett állások 22%-a alkalmas okleveles jelentkező hiányában nem veit betölthető. Sokatmondó, szomorú adat ez, azonban legyen szabad ehhez azt a reményi, fűznöm, hogy a nyugdijintézmény megteremtése a legelső jelentékeny lépés azon az utón, amely a vidéki orvoshiány megszüntetése, a közegészségügyi szolgálat korszerű rendezése felé vezet. (Helyeslés.) Ez a hit, ez a meggyőződés vezethette az igen tisztelt belügyminister urat is, mikor a mai nehéz, sivár közgazdasági viszonyok között még jelentékeny ujabb pénzáldozatok árán is megvalósította a községi és kör orvosok nyugdíj szabályrendeletét. A belügyi kormányzat ezen, a valódi közérdek által indokolt áldozatkészségének köszönhető, hogy habár a községi és körorvosok nyugdíj szabályrendeletében nagyjából az 1912 : LXV. t.-czikkéivel egyező elvek érvényesülnek, az érdekelt orvosok számbavehető javadalmazásuknak mindössze 7%-ával kénytelenek az országos nyugdijalaphoz hozzájárulni, az öszszes többi terheket pedig az államkincstár viseli. Ugyanaz a humánus szellem, amely áthatja a törvény ezen intézkedését, érvényesült abban a rendelkezésben is, hogy tekintettel arra, hogy a községi és körorvosok nyugdíjintézete négy évvel később létesült, mint ahogy a törvény ezt eredetileg rendelte, ezen négy év az érdekelt községi és kÖTorvosok szolgálati idejébe minden külön díjbefizetés nélkül beszámittatik. Az előadottakból, ugy hiszem, világosan kiderül, hogy a községi és körorvosok országos nyugdíjintézetének megteremtésénél a belügyminister urat nemcsak a törvény rideg parancsa, hanem annak emberszerető szelleme is vezérelte. (Ugy van !) Ezért bátor vagyok a közigazgatási bizottság nevében tizstelettel javasolni, hogy a községi és körorvosok országos nyugdíj intézetének létesítéséről és életbeléptetéséről szóló jelentést a t. ház tudomásul venni és hasonló célból a főrendiházhoz átteni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kíván valaki hozzászólni ? (Nem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. , A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az imént előterjesztett jelentést tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A jelentés tudomásul vétetik és hasonló czélból a főrendiházzal közöltetni fog. Következik a napirend 9. pontja : a ministerelnök urnak a védköteles egyénekre vonatkozó kivándorlási tilalom hatályának lejárta, illetve az utlevélkiadási tilalom visszavonásáról szóló jelentése (írom. 954, 1026). Az előadó urat illeti a szó. Rakovszky Iván előadó: T. ház ! (Halljuk!) A kivándorlásról szóló 1909. évi II. t.-cz. 2. §-ának b) pontjában felhatalmazza a kormányt arra, hogy a védkötelesek nagyobb arányú kivándorlása esetén olyan férfiszemélyeket, akik 17, életévüket már betöltötték, de a véderőtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettségeknek még nem tettek eleget, egy-egy évre a kivándorlástól eltilthasson. Az 1903 : VI. t.-ozikk, amely az útlevélügyről szól, viszont arra hatalmazza fel a kormányt, hogy háború esetén, vagy ha az országnak, vagy valamely részének biztonsága kívánja, az államhatáron túl való átkelés czéljából a fegyveres erő kötelékébe tartozó egyének részére útlevél kiadása egyáltalában betiltassék. Ezen két idézett törvényhelyen foglalt jogánál fogva a balkáni zavarok idején a magy.kir. kormány rendeletet bocsátott ki, amely 1912 deczember 10-én jelent meg a hivatalos lapban, s amelyben egyrészt a védköteles személyek kivándorlását egy esztendőre megtiltja, másrészt pedig a fegyveres erő kötelékébe tartozó egyének részére útlevelek kiadását egyelőre egyáltalában megszüntette. Időközben ezek a balkáni zavarok, amelyek az emiitett intézkedésnek megtételét szükségessé tették, megszűntek. Az első helyen emiitett rendelet, amely a védköteles egyének kivándorlását tiltotta el, már annálfogva, mert hiszen csak egy évre szólt, múlt évi deczember hó 17-én szűnt meg ; a másik rendeletet pedig a belügyminister ur a múlt év folyamán deczember hó 4-én 7837/1913. szám alatt megjelent rendeletével hatályon kivül helyezte. Miután a törvény erre kötelezi a kormányt, a magyar királyi ministerelnök ur az első rendelet hatályának lejártáról, illetőleg az útlevél-kiadási tilalom visszavonásáról a háznak jelentést tesz és a közigazgatási bizottság azt javasolja, hogy méltóztassék ezt a jelentést tudomásul venni s hasonló czélból a főrendiházhoz áttenni. (Helyeslés.)
