Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-539
53 ( J országos ülés l9i$ május 15-én, pénieketl. 449 minden képviselőnek az a kötelessége, hogy a kerülete választóközönségét nemzetiségi és vallásfelekezeti különbség nélkül képviselje. (Igaz f Ugy van !) Ez az elv kell hogy áthasson mindnyájunkat, mert csak igy fogjuk egymást megérteni. (Igaz ! ügy van! Elénk helyeslés.) Mindezek után, t. ház, még csak pár szóval kiyánok megemlékezni arról, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ezekkel az intézkedésekkel a mi törvényhozási munkánk még nincs véglegesen befejezve, mert gondoskodnunk kell arról, hogy, mivel a magyar képviselők száma szaporittatott, a horvát képviselők száma is megfelelően szaporittassék, amint különben erre a törvényjavaslat indokolásában annak idején már rá is mutattunk. Végül pedig jelentem a t. háznak, — és ezt már beszédem elején is előrebocsátottam — hogy sem a választójogi törvénynek, sem a kerületi beosztási törvénynek megalkotását és végrehajtását nem akartuk és nem akarjuk késleltetni és a tőlünk telhető legnagyobb erőfeszítéssel és odaadással azon vagyunk, hogy ez a választói törvény minélelőbb átmehesen az életbe, hogy annak részleteiben is minden intézkedés megtörténhessék s hogy igy gyakorlatilag megvalósuljon az, ami mindnyájunk törekvése, hogy t. i. a választói jog szélesebb körökre terjedjen ki és ennek eredményeként uj elemek is kerülhessenek be a parlamentbe. Jelentem a t. háznak, hogy most folyik a törvényhatóságokban a szavazókörök megállapítása. Bz oly alkalom, ahol módja van a kritikának megnyilvánulni. Némi megnyugvással és — talán mondhatom — némi önérzettel is konstatálom, hogy a kormány által beterjesztett és a ház által elfogadott e törvényjavaslatokkal szemben nemcsak hogy nincs ellenkezés a törvényhatóságokban, hanem azokat megnyugvással fogadják s azok érdekében készséggel teljesitik a munkálatokat, amelyek örvendetesen haladnak előre. Mindezek alapján kérem a t. házat, hogy a beterjesztett jelentést az előadói javaslat szerint tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kiván-e még valiki szólni ? Senki sem jelentkezik, tehát a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Rakovszky Iván előadó: A közigazgatási bizottság azt javasolta, hogy ezen jelentés a képviselőház által egyszerűen tudomásul vétessék. A belügyminister úrral egyetértőleg vagyok bátor javasolni, hogy ezen igy tudomásul vett jelentés hasonló czélból a főrendiházhoz is tétessék át. Kérem a t. házat, méltóztassék a közigazgatási bizottság javaslatát ezen kiegészítéssel elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az országgyűlési képviselőválasztókerületek részletes beKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. osztásáról kibocsátott belügyministeri rendeletet tudomásul venni, igen vagy nem % (Igen f) A rendelet tehát tudomásul vétetik és hasonló czélból közöltetni fog a főrendiházzal. Ezzel kapcsolatban Eger es Hajdúböszörmény városok kérvénye is elintézést nyert. Következik a napirend 8. pontja, a belügyminister ur jelentése (írom. 914, 1025) a községi és körorvosok országos nyugdíj intézetének létesitéséről és életbeléptetéséről. Pál Alfréd előadó: T. kéjrviselőház ! Ma-holnap hat éve, hogy a törvényhozás bölcsessége az 1908; XXXVIII.' t.-czikket", az úgynevezett közegészségügyi novellát megalkotta. Ezen törvény számos helyes és üdvös intézkedése közül is messze kimagaslik a, 26-ik szakasz nak rendelkezése, amely utasitctta az akkori belügyi kormányzatot, bogy a községi és körorvosok részére egy éven belül nyugdíjintézetet létesítsen. Tulaj donképen tehát csak a koalicziónak rég lejárt igéretét váltotta be és mulasztását pótolta a belügyminister ur, amikor az 1913-ik év végén ezt az intézményt megteremtette. Az egymást követő kormányok és pártok késedelmének némi magyarázatát a nyugdíjintézet megteremtését megelőző tárgyalások menetében lelhetjük. Eredetileg ugyanis az előmunkálatok azon az alapon indultak meg, hogy az 1885 : XI. t.-czikknek, a régi nyugdíjtörvénynek, rendelkezései érvényesüljenek majd a községi és körorvosokkal szemben is és hogy a nyugdíjintézet összes terheit az érdekelt orvosok viseljék. Rövidesen kiderült azonban, hogy ilyen alapon az intézményt méltányosan megteremteni nem lehet, hanem mellőzhetetlenül szükség van ezen intézmény megalkotásánál az állam segitő kezére. Alighogy gróf Khuen-Héderváry Károly akkori belügyminister ur ezen akadály elhárítása czéljából az 1912-ik évi belügyi költségvetésbe 250.000 korona járulékot beállított, nyomban ujabb nehézség merült fel. Az érdekelt körök ugyanis azon méltányos kéréssel járultak a belügyi kormányhoz, hogy az akkor már tervbe vett uj nyugdíjtörvénynek humánus intézkedései terjesztessenek ki a körorvosokra is. Ezen különféle nehézségek magyarázzák meg azt, hogy a törvény 26-ik szakaszában foglalt ige az 1909-ik év helyett csak 1913-ban öltött testet. Ámbár azt hiszem, hogy a közvélemény minden pártkülönbség nélkül teljesen tisztában van azzal, hogy ezen intézmény hézagpótló, legyen szabad mégis néhány rövid szóval annak szükséges voltát megindokolnom. (Halljuk !) Égető szükség volt a nyugdíjintézmény megteremtésére már csak azért is, mert annak hiányában a közegészségügy legodaadóbb, legbuzgóbb harczosai annak voltak kitéve, hogy munkás életük alkonyán nélkülözés legyen osztályrészük, és egész életükön át az az aggasztó gond kísérte őket, hogy időelőtti elhalálozásuk esetén azok, akik szivükhöz legközelebb állanak, Ínségnek, nyomornak lesznek áldozatai. 57
