Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-539
446 53y. országos ülés 19lkmájus ib-én, pénteken. désben vannak, ha ugyan nem szándékosan ferdítik el a tényeket. (Vgy van! jobbfelől.) Richter János: Majd elmondják a dumában ! Sándor János belügyminister: Mintán az ellenzékhez nincs szerencsénk, távollétében kell ezt a jelentést letárgyalnunk. Kötelességem azonban azzal az elhangzott váddal szemben, hogy mi meglepetésszerűen hoztuk ide ezt a jelentést, már most leszögezni azt, hogy a jelentést már hetekkel ezelőtt beterjesztettem, még azokban a napokban, amikor a rendeletet kibocsátottam, a közigazgatási bizottság azt le is tárgyalta, a jelentés hetek óta van a képviselőház előtt és a dolog természete szerint következett, hogy amint a sorrendben előtte levő törvényjavaslatok letárgyaltattak, valamelyik napon el kellett következnie a jelentés tárgyalásának is. A jelentés itt van, aki akart hozzászólni, aki kivánt vele foglalkozni, annak ideje, módja és alkalma is volt hozzá. (Igaz / Vgy van ! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben kivétel Pojs Cs. István képviselő ur. Ö ide jött a ház szine elé és elmondta, hogy mit tart sérelmesnek. Ennélfogva kötelességemnek tartom az észrevételeire részletesen reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt azt kérdi tőlem a t. képviselő ur : mi a czélja tulaj donképen annak, hogy ez a jelentés idehozatott, az-e, hogy a képviselőház azt tudomásul vegye, vagy ne vegye tudomásul, vagy az, hogy a részleteket behatóan tárgyalja. Hogy mi a czélja, azt világosan és határozottan megmondja a törvény, amely 2. §-ában ugy rendelkezik, hogy a belügyminister rendelettel állapítja meg ezt a beosztást és rendeletét bemutatja a képviselőháznak, ugyanakkor azonban kijelenti azt is, hogy ezt a rendeletet jövőben csak törvényhozási utón lehet megváltoztatni. Ebben világosan van körvonalozva az álláspont. De még világosabban nyilatkoztam a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával e tekintetben, midőn megmondottam : hogy kötelességszerüleg be fogom mutatni ezt a jelentést és a törvényhozásnak alkalma lesz nyilatkozni, hogy tudomásul veszi-e vagy nem és ha nem veszi tudomásul, akkor levonom belőle a konzekvencziát én és levonja a kormány is. Ebben a tekintetben tehát közöttünk félreértés nem lehet. De itt ennek a rendeletnek a megváltoztatását megkisérelni sem lehet. (Helyeslés.) De minél határozottabbak és világosabbak a törvénynek erre vonatkozó rendelkezései, annál nagyobb és súlyosabb az a felelősség, amely az én és munkatársaim, valamint az egész kormány vállaira hárul ezen rendelet tekintetében. Azonban, ennek tudatában is újból ismétlem : nyugodt lelkiismerettel és felemelt fővel vállalom a felelősséget ezért, most és a jövőben. (Elénk éljenzés.) Ami Pop Cs. t. képviselő ur egyes kifogásait illeti, ő mindenekelőtt utalt arra, hogy a ministerelnök ur azt mondotta, hogy itt csak kombinatív adatok vétettek alapul, tehát majd később fogjuk meglátni, mi a tulaj donképeni eredménye a választókerületek beosztásának. Természetes, hogy csak kombinatív adatok alapján dolgozhattunk, mert a népszámlálás, mely az összes munkálatok kiindulási pontjául szolgált, 1910-ben ejtetett meg, azon alapulnak a statisztikai számadatok is, ennélfogva, miután tudjuk, hogy az élet meg nem áll, hanem fejlődik, halad és változik, csak kombinatív adatoknak tekinthetjük azokat, és nem abszolút biztosaknak. Igyekeztünk azonban ezen adatok alapján a lehető legbehatóbban tanulmányozni a helyzetet, és annak megfelelőleg megállapítani a kerületek beosztását. Azt mondja Pop Gs. képviselő ur, hogy lehet, hogy a belügyminister megtartotta az általános elveket, amelyeket sokszor hongoztatott, másokra nézve, de nem tartotta meg a nemzetségekre és nem tartotta meg specziálisan a románokra nézve. Ezzel szemben bátor vagyok egy pár adatot felsorolni. (Halljuk! Halljuk!) Ama számítás szerint, amely azokon a statisztikai adatokon alapszik, amelyekre hivatkozni bátor voltam. 267 magyar többségű kerület van, ezekben a magyar többségű kerületekben a választók összes száma 1,144.366, esik egy kerületre 4286. Német kerület van 33, a választók száma 135.742, egy választókerületre esik 4113. Tót van 45, a választók száma 181.060, egy kerületre esik 4024. Román van 27, a választók száma 102.842, egy kerületre esik 4285. Ruthén kerület van 7, az összes választók száma 28.626, egy kerületre esik 4089 választó; horvát kerület van 1, összesen 5126 választóval, egy kerületre esik 5126 választó. Szerb kerület van 2, az összes választók száma 8807, egy kerületre esik 4404, vend kerület van 1 ,5245 választóval. Tehát méltóztatnak látni, hogy miután az országos átlag 4226, e szám körül mozognak az összes átlagszámok, akár a magyarok, akár a román, német vagy más anyanyelvű választók alkotják az abszolút többséget az illető kerületben. (Helyeslés.) Igaz, hogy a lakosság számarányával ezek nem mindenütt egyeznek meg és ebben a tekintetben talán hátrányban vannak a románok. Ennek azonban az az oka, hogy választójogunk intellektuális czenzuson alapul, aminek következtében a választók száma a lakosság számával nem áll mindenütt arányban. Azonban amennyire hátrányos ez a románságra nézve a jelenben, annyira fokozatosan előnyösebbé válik a jövőre, mert amint megszerzik a műveltségnek ama eszközeit, amelyek a választói jogosultság ismérvei, abban az arányban fognak többségbe jutni olyan kerületekben is, amelyekben ma kisebbségben vannak. Ez idő szerint a román anyanyelvű választók 27 kerületben vannak többségben, a felnőtt férfilakosság számarányát tekintve azonban, a románok körülbelül 50 kerületben vannak többségben. i
