Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-539
5.3y. országos ülés 19H május lo-én, pénteken. 445 Vegyük rendre. A marosberkesi kerület, amely 80 községet számlál, átszeli a megyét egészen, de nemcsak egyenes vonalban, hanem oly czikk-czakkban, mint a legszeszélyesebb folyók szokták átszelni a területeket, ugy, bogy hol jobbra, hol balra szalad. Annak a képviselőjelöltnek, aki be akarja járni a kerületet, ez szinte lehetetlen lesz, és minthogy szívesek lesznek fentartani az alkotmányos költségeket, ez a beosztás oly óriási költségeket okoz, hogy azt a jelölt nem fogja megbirni. Nézzük a másikat, a bálinczi kerületet. Ebben csak 46 község van. Miért ? Mert ugy osztották be, hogy a magyar községek, a magyar telepek érvényesülhessenek. (Helyeslés.) Kémek példány aztán a karánsebesi kerület; ez a szivét foglalja el az egész megyének és délről keletre egészen a Marosig nyúlik. Aki megtekinti, látja, hogy az egész megyének több, mint egynegyed részét foglalja magában. Nemess Zsigmond: Mindig az ország egyik legnagyobb kerülete volt! Pop Cs. István : Tekintsük a bozovicsi kerületet. Ez is a megye egyik részéből a másik részébe czikk-czakk alakban bejárja a különben is óriási területű megyét. Ellenben itt van az oraviczabányai kerület. Milyen gyönyörű kis oázis, milyen kellemes itt képviselőjelöltnek lenni! (Zaj.) Siegescu József: Van 1800 szavazó! (Zaj.) Pop Cs. István : A legtöbb függő állásban lévő egyén. Egy hang : Az is magyar választó ! Pop Cs. István : Ugyancsak gyönyörű oázis Resiczabánya, hol igazán öröm lehet képviselőjelöltnek lenni. (Felkiáltások: Tessék fellépni! Derültség.) Ezek olyan átlátszó tendencziával vannak összeállitva, hogy ebben a megyében, amelynek 72%-a a hivatalos adatok szerint is román, a románságnak három kerület sem fog jutni. Nemess Zsigmond : Dehogy nem ! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Nem czélom részletekbe bocsátkozni, csak felemlitem, hogy Szolnok-Doboka megyében a nagyilondai kerület, mely dr. Miháli Tivadar kerülete, ugy megduzzasztatott, hogy az egész megyét átfogja több mint 100 km. hosszúságban és 120 községet adtak oda. Ami a többi megyéket illeti, melyekben mi románok abszolút többségben vagyunk, ezek közül csak Torda-Aranyos megyét emlitem, hol eddig 4 képviselő volt és jelenleg 3 van. Az egyetlen kerületet, hol a románság érvényesülhetett volna, a toroczkait, beszüntették és most egy olyan megyében, hol a románság 72'1%-kal van képviselve, egyetlenegy román többségű választókerület sincs. így vagyunk Kolozs megyével is, melyben a románság 68'1%-kal van képviselve, ott sincs egyetlenegy román többségű választókerület. Beszéltem Huny ad vármegyéről. Ennek a megyének 79'9%-a román. Igen ám, de itt sikerült a minister urnak a dolgot olykép berendezni, hogy 67.000 és néhány száz lakos esik egy kerületre és ahol a románság oly tömören lakik, hogy semmiféle belügyministeri kombináció nem segitett, ahol nem birt elhelyezni semmiféle magyar oázist, ott felállít egy 140 községből álló választókerületet, a marosillyeit, mely a nyugati havasoktól le a Marosig és azután a Maroson túl fel a hegyekig megy, ugy hogy ez az óriási megyéből végig egy átmérő sávot fog magában foglalni. Miután most sem ismerem a helyzetet és nem tudom, lehet-e segíteni a dolgon vagy sem, talán a belügyminister ur lesz szives felvilágosítást adni. Én azt látom, hogy a részletes beosztással a belügyminister ur óriási sérelmeket okozott különösen a nemzetiségeknek s különösen minekünk, és ezeket a sérelmeket hallhatta a t. belügyminister ur nemcsak az én ajkamról, hanem a különböző vármegyék, törvényhatóságok közgyűlési termeiből, nem olyan ember ajkairól, akit önök túlzónak tartanak,, hanem a t. kormány által is igen mérsékelt elemnek tartott emberek szájából. Ezek után kijelentem, hogy a belügyminister ur jelentését nem fogadom el. Sándor János belügyminister: T. ház! A részletes, beható ismertetés, melylyel a t. előadó ur a jelentést előterjesztette és azok a számadatok, melyeket ő felsorolt, felmentenek engem attól, hogy én is számadatokkal igazoljam, hogy menynyire igyekeztünk betartani azokat az általános elveket, amelyeket a törvény elénk szabott és amelyeket a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával itt a ház előtt én is ismételten voltam bátor hangsúlyozni. Egyszerűen utalhatok Teá és felemelt fővel, nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy nem törekedtünk arra, hogy amit a törvényhozás az egyik kezével nyújtott, azt a másik kezével visszavegye. (Ugy van ! jobb felől.) Igyekeztünk az elénk szabott elvek szerint eljárni és jó lelkiismerettel teljesíteni a törvényben kapott utasításokat. Ha ennek ellenére a kerületi beosztás nem szolgált mindenkinek megnyugvására, az természetes, mert azt mindenki a saját szempontjából fogja fel. Nekünk azonban megnyugvásunkra szolgál, — amit a t. előadó ur is hangsúlyozni volt szives — hogy bár ez a kérdés a politikai támadások homlokterében áll, a támadók részéről alig hallunk általános hangzatos frázisoknál egyebet, a részletkérdéseknél pedig nem általános nagy szempontok, hanem kicsinyes helyiérdekek azok, amelyek az állásfoglalásra okot adnak. (Ugy van! jobb felől.) Mindazonáltal az egyes bírálatokból is sikerült volna az egészre vonatkozólag általános képet alkotnunk, ha szerencsénk lett volna az ellenzékhez, ha eljött volna ide és elmondotta volna itt, az ország szine előtt a szétszórtan, itt-ott a sajtóban hangoztatott kifogásokat. Tudtunk volna, neki felelni és kimutatni, hogy legalább is tévet
