Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-539

444 539. országos ülés 191h május 15-én, pénteken. számának és székhelyeinek megállapításáról volt szó, hogy milyen óriási sérelmek estek a nemzetiségeken és különösen mirajtunk, a románokon. Kimutattam azt, hogy reánk vonatkozólag azokból az általános tételekből, amelyeket mint vezérelveket állítottak fel, egyetlenegy sem jut kifejezésre és érvényre. Mert a mi megyéinkben — nem is beszélek azokról a kerületekről, ahol relatív többségben vannak a románok, hanem csak azokról szólok, amelyekben abszolút többségben vannak — a választókerületek lélekszáma óriási mértékben elüt a szászok és székelyek által lakott kerületekétől. Mig p. o. a hunyadmegyei választókerületek 67 ezer és néhány száz lélekből állanak, addig Háromszék megyében a kerületek lélekszáma 29.000. (Mozgás.) Nemes Zsigmond: A választók számát kell nézni: Pop Cs. István : A választók tekintetében sincs egyenlőség, t. ház, mert mig amott, ha jól emlékszem, körülbelül 2000 és néhány száz, addig nálunk 4000 választó esik egy kerületre. Ismétlem tehát, hogy a választókerületek megállapításánál ezeket az óriási nagy sérelmeket követték el. Most bátor leszek kimutatni, hogy a részletes beosztás még sérelmesebb. A mélyen tisztelt belügyminister ur tehát nemcsak hogy nem korrigálta az előző törvény által okozott sérelmeket, hanem azokat tetézte. Az egész anyagi törvénynek és a kerületek beosztásának is az volna a vezéreszméje, — amire nagy súlyt fektetett az igen tisztelt belügyminister ur — hogy a homogenitás megóvassék, hogy lehetőleg homogén elemek kerüljenek együvé a kerületekben. E tekintetben annyira ment, hogy pl. a hosszúfalui választókerületet azon hét községből állónak állapította meg, amelyeknek lakói többnyire csángók, kijelentvén, hogy ott egy oázist akart kreálni, azoknak a csángókgak politikai érvényesülését akarta biztosítani. Ámde ha ennek az elvnek hódolt volna, akkor nagyon természetes, hogy ezt a homogenitást az egész vonalon nyíltan érvényesítenie kellett volna. De nézzük meg, t. ház, mennyiben valósította meg ezt az elvet. Arad vármegyének van összesen 350.944 lakosa ; ebből magyar 22'2%, német 9 '8%, román 65'4%, tehát abszolút többségben van a románság. Miként történt azonban a részletes beosztás ? Borosjenő kap 34, Borossebes 82, Elek 10, Kisjenő 21, Magyarpécska 11, Máriaradna 42, Világos 17 kerületet. A részletes beosztás ebben a vármegyében ugy van kontemplálva, hogy habár, amint itt kifejtettem, a magyarság csak 22'2, a németség pedig 9"8%-ot tesz ki, ennek daczára két kerület német lesz és két kerület magyar és sem a gazdasági, sem a kulturális fejlődés nem fogja semmi körülmények között a mérleget a románság javára billenteni, mert a kisjenői kerületben, amelyben elenyésző kis többségben volt a románság, most azáltal, hogy onnan elvétetik Nagypél és Gyulavarsánd, két erős román község, a magyarság a németséggel egyetemben abszolút többségre jut és ezt az abszolút többséget meg" fogja őrizni a fejlődés folyamán is. Egy hang: És ez baj ? Pop Cs. István : Bocsánatot kérek, a ministerelnök ur és a belügyminister ur is azt mondotta, hogy azok az arányok, amelyek ránk nézve kedvezőtlenek, a kulturális és gazdasági fejlődésnek fokozásával a mérleget a mi javunkra fogják billenteni; pedig, nagyon természetes, épen azáltal, hogy kreált kis oázisokat és azután minket óriási nagy tömbökbe egyesitett, épen ezáltal lehetetlenné tette a jövőre nézve is azt, hogy számarányunknak megfelelőleg jussunk román nemzetiségi kerületekbe mint többség ; ennek a lehetősége a jövőre ki is van zárva. Bátor voltam sérelmezni a világosi kerületnek dismembraczióját. Még talán higanynyal sem lehetne valamit ugy széjjelbontani az alkatrészeire, mint ahogy az itt ezzel a kerülettel történt. Ezt a kerületet, amely, mint bátor voltam tegnap itt mondani, egyedül volt, amely választott egy nemzetiségi képviselőt, ezt a kerületet felosztották. Ha azt mondja a belügyminister ur : felosztottam azért, mert ugy geográfiai, mint homogenitási elveim ezt diktálják nekem, akkor talán azt mondhatnám, hogy ez megmagyarázható. Azonban elveszi azokat a román községeket, amelyek Világos közvetlen közelében vannak, mint p. o. Tornova, Doroszlófalu, elveszi továbbá Kovászi községet, amely közvetlenül Világos mellett van és ezeket hol a máriaradnai, hol a borosjenői kerületekhez osztja be és azután a geográfiai fekvésnek meg nem felelőleg olyan községeket ad, amelyekre nézve, ha azt akarja, hogy a magyar elemnek biztosítsuk, mint mondám, talán fokozott mértékben a befolyást e községekben, sokkal jobban tenné, ha a pécskai kerülethez osztja be őket. Ezáltal, t. ház, a belügyminister ur azt a transzparens tendencziát mutatja, hogy a jövőre nézve oly kerületeket fog alkotni ebben a megyében, amely kerületekben a nemzetiségek bármily kulturális fejlődés mellett sem juthatnak soha többségbe. Ezt meg lehet tenni, mert akié a hatalom és erő, az sok mindent megtehet, de engedjék meg kijelentenem, hogy ez sem az igazságnak, sem a méltányosságnak meg nem felel, és ez a jogegyenlőség teljes megtagadása és a politikai érvényesülésnek is lehetetlenné tétele. Bátor voltam azt mondani, hogy olyan a kerületeknek a beosztása az egyes megyékben, oly furcsán történik az, hogy azok a nemzetiségi többségek, amelyek itt-ott megmaradtak, oly óriási területen vannak, hogy majdnem mindenütt az egész megj^ét átszelik. Méltóztassék csak egy kis figyelmet fordítani például Krassó-Szörény megyére. Ennek a megyének van 464.163 lakosa, ebből 335.192 román, vagyis 72%. A beosztás ugy történik, hogy abszolút többségben a nemzetiségek nem lesznek három kerületben.