Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-539

539. országos ülés 191Í május 15-én, pénteken. 443 minekünk ezektől a kőhajigátoktól megijednünk nem szabad, mert ezek nem az ország igaz javát akarják, ezek veszélyt és bajt akarnak hozni erre a hazára és akkor nekünk kell és kötelességünk küzdeni ellenük, akkor nekünk megalkuvást, megbékélést ismernünk nem szabad, mert hiszen az ország fejlődéséről és jövendőjéről van szó. (Igaz! Ugy van!) Harczolnunk kell ellenük még akkor is, ha ez a bukásba vezet, harczolnunk kell ellenük — legyen szabad talán nekem is ezt a kifejezést használnom — addig, amig egyetlen ép idegszálunk van. (Igaz! ügy van! Élénk éljenzés.) T. ház ! A sors ugy akarta, hogy én, csekély érdemeimen felül is, ebben a választójogi törvényhozásban meglehetős szerepet vallhatok magaménak. (Éljenzés.) És én, t. ház, merem azt állitani, hogy erre a csekély szerepre is teljes büszkeséggel és szeretettel fcgok visszagondolni egész életemben, abban a meggyőződésben, hogy sohasem a liberalizmus ellen, de mindig a jól felfogott, a helyes és a józan liberalizmus érdekében cselekedtem. (Élénk helyeslés.) Most nemrégen lépett életbe az uj sajtótörvény. Emlékszünk rá, hogy annak idején, midőn ez a javaslat itt a házban tárgyaltatott, a t. háznak a jóslást igen kedvelő oldalán micsoda nagy veszedelmeket és szerencsétlenségeket vártak ettől a javaslattól. (Igaz! Ugy van! Derültség.) A javaslat azóta életbelépett és minden igazságosan itélő embernek meg kell állapitania, hogy semmiféle veszedelemmel és bajjal ez a törvény nem jár, (Igaz! Ugy van!) mert legfeljebb egynéhány olyan czikk maradt el a lapok hasábjairól, amelyet még a magamfajta higgadtvérü ember is felháborodással és néha pirulással olvas. A háznak ez a csoportja, amely — mint mondtam — jóslásokkal szeret foglalkozni és mindazok, akik ezen jóslatoknak hittek, most csalódtak ezen jóslatokban és azt hiszem s meg vagyok róla győződve, hog}^ akkor, ha az ő jóslásaiknak hinni akarnánk a választójogi reform törvényhozása terén és be akarnánk hozni azt a radikális választójogot, keserves csalódásnak volnánk kitéve, de nemcsak mi, hanem ők maguk és az a publikum is, amely jóslásaiknak hitelt adott, örömmel és elégtétellel állapítom meg, hogy a sors kegye megengedte azt, hogy erre a csalódásra, legalább egyelőre, nem került a sor, az ország ezt a csalódást elkerülte. A közigazgatási bizottság azt javasolja a t. háznak, méltóztassék az országgyűlési képviselőválasztókerületek részletes beosztásáról szóló belügyministeri jelentést tudomásul venni. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Mielőtt tovább mennénk, bejelentem, hogy a belügyminister ur a netalán szükséges felvilágosítások megadásával Némethy Károly államtitkár urat bizta meg. Szólásra Id következik ? Vermes Zoltán jegyző: Pop Cs, István! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Őszintén megvallom, jelenleg sem vagyok tisztában azzal, hogy tulaj donképen a ministeri rendelet feletti vitának mi a czélja. Az a czélja-e csak, hogy ez a ministeri rendelet általánosságban tudomásul vétessék avagy tudomásul ne vétessék, vagy pedig az a czélja-e, hogy az minden részletében megvitattassék és esetleg a részletes tárgyalásnál indítványok legyenek tehetők, olyan érdemleges indítványok, amelyek a részletes beosztást, amelyet a minister ur a rendeletben prezentál, megváltoztathassák. Az eddigi kijelentések szerint ugy látom, de a bizottság jelentéséből is ugy tűnik fel a dolog, mintha itt kizárólag csak arról volna szó, hogy tudomásul vesszük-e ezen jelentést vagy sem. Igen gyakran szellőztették e kérdést a lapokban is és olyan kijelentéseket olvastam, hogy a bizottságnak ezen jelentése ugy fog letárgyaltatni, mint akármely más javaslat. Erre enged következtetni, t. i. hogy talán részleges változtatásoklehetségesek lesznek, a ministerelnök ur tegnapi beszédének egy passzusa is. A ministerelnök ur t. i., amidőn szives volt válaszolni az én beszédemre és különösen a választókerületek részletes beosztását illetőleg, amelyet én tegnap sérelmesnek találtam, szives volt kijelenteni, hogy az összeállítás kombinatív adatokon nyugszik s még nem lehet tudni teljes bizonyossággal, hogy hogyan fognak alakulni a kerületek, minthogy a választók összeírása még nem is törtónt meg, a következőket mondta (olvassa) : »Ezek a kombinácziók azonban, amelyek rendelkezésünkre állanak és amelyeket igyekeztünk a leglelkiismeretesebben felhasználni, ugy vétettek tekintetbe, — ezt ismétlem és erre vonatkozólag esetleg a belügyminister ur rendeletének tárgyalása alkalmával lehet részletekbe is bocsátkozni — hogy ott a nemzetiségeknek politikai érvényesülése semmiféle mesterséges korlátozás alá nem csik.« Ebből én azt vélem kivehetni, hogy a ministerelnök ur nem zárkózik el az elől, hogy a részleges beosztásnál esetleges változtatásokat lehessen tenni. Az én álláspontom és helyzetem egészen más, hogy ha arról van szó, hogy tudomásul vesszük-e vagy sem ezen rendeletet, vagy pedig a t. minister ur hajlandóságot mutat esetleges változtatásokra. Mert ha nem mutat hajlandóságot és ha a többség elhatározza ennek a jelentésnek a tudomásulvételét, akkor nagyon természetes, hogy az én beszédem teljesen felesleges. Tegnapi beszédemben bátor voltam azt mondani, hogy azok a sérelmek és azok a hibák, amelyek az országgyűlési képviselőválasztókerületek számának és székhelyeinek megállapításainál elkövettettek, tetézve vannak a mélyen tisztelt belügyminister urnak az országgyűlési képviselőválasztókerületek részletes beosztásáról szóló rendeletével. Bátor voltam kimutatni akkor, midőn a kerületek 56*