Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-539

440 539. országos ülés Í9U A közigazgatási bizottság ezen jelentésre I vonatkozólag mindenekelőtt azzal a kérdéssel foglalkozott, vájjon ez a részletes beosztás megfelel-e mindenben az alapul szolgáló törvénynek. Megállapította, hogy a rendelet mindenben megtartotta azokat a kereteket, melyeket a törvén)

7 felállított, szorosan ragaszkodott a törvényben megállapított törvénykatósági kerületi létszámához és szorosan ragaszkodott azokhoz a székhelyekhez, melyek a törvényben meg vannak állapitva. Ezen törvényes és szükségszerű tényezőkön kivül másodsorban azt kell kutatnunk, hogy az a részletes beosztás megfelel-e azoknak az alapelveknek, azoknak az irányelveknek, melyeket a törvényhozás ezen kérdések megoldásánál maga is szem előtt tartott. Tudjuk, hogy a törvényhozás által megállapított általános kerületi beosztás főleg két szempontból indult ki. Egyrészt a kerületek arányosítását kívánta elérni, másrészt biztosítani akarta a nagyobb gazdasági és kulturális fejlettség szükségszerű nagyobb befolyását. Ezt a két alapelvet teljes mértékben szem előtt tartja a részletes beosztásról szóló rendelet. A belügyministernek ez kötelessége volt azért is, mert az 1914: XV. t.-cz. indokolása annak idején szintén megállapította azt, hogy ennek a részletes beosztásnak a törvény megalkotásánál figyelembe vett alapelvek szerint kell történnie. Ami már most mindenekelőtt a kerületeknek egymáshoz való arányát illeti, erre nézve vagyok bátor egynémely adattal szolgálni a részletes beosztásnál elért eredményekről. Az 1910-iki népszámlálás alapján az 1913 : XIV. t.-czikk szerint előre megállapítható választók összes száma 1,833.378, ugy hogy egy-egy választókerületre átlag 4226 választó esik. Ezek szerint szabályos nagyságú kerületnek azokat a kerületeket kell neveznünk, melyekben a választók száma 3000 és 5000 közt van ; ilyen kerület lesz 220, vagyis az összes választókerületek 51%-a. Tehát a választókerületeknek több mint fele fog körülbelül teljesen megfelelni a választók száma szerint az országos átlagnak. Középszerű kerületeknek tekinthetők azok. melyekben a választók száma kétezren felül és hatezren alul van, mert azoknál az országos átlagtól 50%-osnál nagyobb eltérést nem találunk. Ilyen kerület lesz 380, tehát az összes kerületeknek 86'5%-a, ami azt jelenti, hogy 86'5%, tehát jóval több, mint a kerületek háromnegyed része középnagyságúnak lesz tekintendő. Kicsiny kerület, azaz 2000 választón aluli kerület, mindössze 22, vagyis a kerületek 5'5%-a lesz, nagy kerület, azaz 6000 választón felüli kerület 33, azaz 8% lesz, tehát a szélsőségekre eső arányszámok elenyészően csekélyek. Ha nemcsak igy az egyes kerületeket hasonlítjuk össze egymással, hanem azt kutatjuk, hogy az ország 10 legnagyobb és 10 legkisebb kerülete a választók száma szerint miképen aránylik egymáshoz, azt fogjuk találni, hogy a 10 legnagyobb május 15-én, pénteken. kerületben található választók száma összesen 8k943 lesz, a 10 legkisebb kerületben 16.573, tehát a 10 legnagyobb kerület, választóinak száma a 10 legkisebb kerület választóinak számához ugy aránylik, mint 5 az l-hez. Ez az arányszám Ausztriában 18'1, Angliában 12'6, Németországban 12'7, ugy hogy a Magyarországon előállandó eredményt nagyon is kedvezőnek kell találnunk. A legnagyobb kerület, a krassó-szörénymegyei bozovicsi kerület, amelynek 9000 választója lesz, hat és félszerese a legkisebb kerületnek, a marosvásárhelyi második kerületnek. A legnagyobb és legkisebb kerület közötti arányszám Ausztriában 27"4, Angliában 304, Németországban 317, Francziaországban 10'6, tehát körülbelül ötször nagyobb a különbség a külföldi államokban a legnagyobb és a legkisebb kerületek között, mint amilyen különbség e tekintetben Magyarországon várható. Ezeket voltam bátor elmondani a kerületeknek egymáshoz való arányáról, és a közigazgatási bizottság ezen adatok alapján megállapította, hogy a részletes kerületi beosztás erre az arányosságra a legnagyobb eredményességgel fektetett nagy súlyt. Ami most már a kulturális fejlettség figyelembe vételét és honorálását illeti, erre vonatkozólag legkedvezőbben ugy juthatunk helyes megállapodásokhoz, ha a városi és a falusi kerületeknek egymáshoz való arányát kutatjuk, mert hiszen a kulturális és a gazdasági fejlettség góczpontjai a városok, amelyek minden szempontból magasabb szellemi és gazdasági fokon állanak, mint a falusi kerületek. Összesen lesz 66 törvényhatósági városi kerület, 22 önálló rendezett tanácsú városi és 18 olyan kerület, melyben a székhelyül kijelölt rendezett tanácsú város választói a vidéki elemet majorizálják és a kerületben többséget képezvén, azt politikailag vezetni képesek lesznek. Eddig 85 városi kerület volt, ezzel szemben lesz 105. Ezt a 20 kerülettel való szaporodást azonban teljes mértékben csak akkor tudjuk értékelni, ha gondolunk arra, hogy a régi választókerületi beosztás szerint egész sorozata volt az olyan választókerületeknek, amelyek városi választókerületeknek neveztettek, amelyek azonban sem az illető helységeknek közigazgatási minősítése, sem pedig azok lakosságának gazdasági és kulturális élete szerint városoknak nem voltak nevezhetők, ugy hogy sokkal nagyobb a városi elemek térfoglalása, mint ez ebből az egyszerű 20 kerületből való szaporodásból első pillanatra látszik. Ez a 105 kerület az összes választókerületeknek 24'1%-a lesz, s ezzel szemben a bennük található választók száma az összes választók számának csak 22'5%-a, tehát 22"5% választó 24' 1% kerületben fog befolyáshoz jutni, ugy hogy ezáltal a városi välasztóközönségnek a nagyobb befolyása már igy nagy átlagok szerint honorálva van. De még kedvezőbb képet nyerünk akkor, ha ezeket a -számadatokat ugy állítjuk fel, hogy