Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

4.34 538. országos ülés ÍDlb május lk-én, csütörtökön. gekben a tannyelv a magyar. A hajdudorogi görög katholikus magyar püspöki kiühelynök 1913. évi márczius 7-én kelt 89/913. számú rendeletet bocsátja ki a különböző görög szertartású katholikus iskolaszékekhez, mely igy szól (olvassa): »A hajdudorogi egyházmegyébe tartozó felekezeti iskolákban kötelező lévén a magyar tanitási nyelv, tiszteletteljesen kérem a tekintetes iskolaszéket, miszerint intézkedni szíveskedjék, hogy ezen ottani iskolákban a tanitási nyelv magyar legyen. Ha ez a tanév végéig nem volna foganatosítható, akkor a jövő tanév kezdetétől fogva okvetlenül be kell hozni a magyar tanitási nyelvet«. Tehát a püsjjöki helynök, még mielőtt ezen egyházmegye szervezve lett volna ezáltal, hogy látható feje ki volna nevezve, kibocsátja ezt a rendeletet, melyről méltóztatik mondani, hogy nagyon helyes, pedig a törvénybe ütközik. Fekete Márton : Ugy van ! Nagyon helyes ! Pop Cs. István : SzeKúndál ennek a rendeletnek a csíkszeredai kir. tanfelügyelő, ki elrendeli, hogy az összes ezen érseki egyházmegyétől elszakított román egyházközségek által fentartott iskolák mint magyar tannyelvű népiskolák törzskönyveztessenek. Ezen rendelet a következőleg szól (olvassa): »A hajdudorogi görög katholikus magyar püspöki helynöktől 89/1913. szám alatt értesítést vettem, mely szerint czimed illetékes egyházi főhatóságától is elrendeltetett a tanköteleseknek tisztán magyar nyelven leendő oktatása. Felhívom, hogy ezen rendelkezésnek annál is inkább érvényt szerezzen, mert a vaslábi görög katholikus elemi iskolát a magyar tannyelvű elemi népiskolák közé törzskönyveltem ; egyben utasítom, hogy jövőben mindennemű statisztikai hivatalos átirat, megkeresés vagy beadványban a közvetlen felügyelet alatt lévő iskolát magyar tannyelvű iskolának szervezze és ugyancsak ennek megfelelően készíttesse el a tananyagbeosztást és órarendet is. Csíkszereda, 1913 márczius 10. Lengyel Róbert, kir. tanfelügyelő.« T ház ! Azt méltóztatott mondani, hogy helyesen tette. Bocsánatot kérek, aki fáradságot vesz magának tanulmányozni a statisztikai adatokat, az meg fog győződni róla, hogy nem ugy, amint a ministerelnök ur mondta 10—12.000, hanem 29.000 román ember jogairól van szó Ennek daczára egy püspöki helynök minden impérium, minden autorizácziő nélkül, sua sponte önelhatározásából ilyen mélyreható intézkedéseket tesz és az egyházközségek által fentartott iskolák tanr^elvét megváltoztatja. Természetes, hogy a tanfelügyelő erre ráadja az áldását. Ez ellenkezik a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1%8. évi XLIV. t.-cz. 14. szakaszával, amely szerint ;>az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nem különben — az országos iskolai törvény korlátai között — iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg«. Sérti továbbá az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 58. §-át, amely szerint wiinden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike«. Ugyanezen törvény 11. §-a értelmében a hitefelekezetek mindazon községekben, ahol híveik laknak, nyilvános népoktatási tanintézeteket saját erejükből tarthatnak fönn és állithatnak föl. Tehát méltóztatik látni, hogy az 1868. évi a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény a fősúlyt az egyházközségekre fekteti és azok saját hatáskörükben jogosítva vannak iskoláikat felállítani, azokat ellátni és azok tannyelvét megállapitani. Mély felháborodást idézett elő ez az intézkedés és gyújtó anyagot adott nemcsak az agitáczióra, hanem a kedélyek nyugtalanitására is. De nem maradtak nyugodtan, hanem tovább mentek. A püspök ur tovább menve intézkedik és pedig egy mélyreható intézkedést tesz, amennyiben 3688. ex 1913. szám alatt értesiti a papságot, hogj^ a hivatalos levelezés nyelve a magyar, a hivatalos leveleket csak magyar nyelven szerkeszszék, kivételt képeznek a római egyházi főhatóságokhoz, vagy a nuiicziaturához intézett kérvénvek. Ezt követte a 3689—1913. számú rendelet, amelyben utasítja a nagytiszteletü papságot, hogy az egyházi anyakönyveket ezentúl kizárólag magyar nyelven vezesse és az anyakönyvi kivonatokat csak magyar nyelvű űrlapokon állítsa ki. Amióta Magyarországon a lelkészek vezetik az anyakönyveket, azóta azon a nyelven vezetik, amely egyúttal a liturgikus nyelv. A román egyház metropoliájában a liturgikus nyelv a román, kötelezőleg volt tehát előírva, bogy e liturgikus nyelven vezessék az összes anyakönyveket. Már most mit tesz itt a püspök ur ? Ezt a régi, törvény .által szentesitett jogot egyszerűen eltörik tabula rasat csinál a múltból és saját elhatározásából, impériuma alapján, az anyakönyvekre vonatkozólag azt a rendeletet adja a román lelkészeknek, hogy ahol a liturgikus nyelv a román, még ott is magyarul vezessék azokat, sőt mi több, kötelezi őket, hogy a kivonatokat mag}rar űrlapon állítsák ki, szóval határozottan törvénybeütköző dolgot csinál, mert az eredeti okmányról csak azon a nyelven lehet másolatot adni, amelyen az okmány szerkesztetett. Aki azt követeli, hogy én román okmányról magyarul állítsam ki a kivonatot, okira thamisitást követel tőlem. (Közbeszólások a középen.) Mindenütt ugy szokás, ministeri rendelet is van azonban, amely azt mondja, hogy a másolatok azon a nyelven állitandók ki, amely nyelven az eredeti okmány szerkesztetett, feljogosittatott azonban a lelkészség, hogy az anyakönyvi kivonathoz csatolhasson magyar fordítást. Nagyon természetes, hegy a jDapság ez ellen az eljárás ellen tiltakozott. A papság igen nagy dilemma elé állíttatott, mert amidőn kihirdették neki a pápai bullát, amelyben határozottan kimondatik, hogy három évig megmarad a státus kvó, azzal nyugtatták meg a híveket, hogy legyenek