Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

538. országos ülés 19ik májas íí-én, csütörtökön. 433 tatkozó jelenségekkel, az kutatni fogja azokat az okokat, amelyek ezen ügyet előidézték s csak miután megállapította a tényállást, csak miután tiszta képet nyert a tényekről, fog magának Ítéletet alkotni. T. képviselőház ! A hajdudorogi egyházmegyének felállitása, amint méltóztatnak tudni, a görög katholikus román metropolita érdekkörét, szféráját sértette a legmélyebben, minket, görög katholikusokat érintett leginkább, a mi érdekkörünkbe avatkozott, amely örök időkre már előzőleg az »Eccle3Ía Christk pápai bullával körülményesen megállapittatott. Amint a »Christifidsles graeci« pápai bulla kihirdettetett és a szervezéshez fogtak, a szervezés tekintetében nem jártak el azzal a körültekintéssel és tapintattal, amelyet különösen az a hivatás követelt volna meg, amely egy egyházmegyére a jövőben vár, hanem már kezdetben ugy a hívőket, mint a metropolitát és a lelkészséget sértő intézkedések történtek. T. képviselőház ! A pápai bulla azt mondja, hogy azért kreáltatott ez az egyházmegye, hogy (olvassa) : »Non est profecto dubitandum hanc eiectionem quam maximé conferre, quo christiana religio, pax et unió iater ipsos graeei ritus fideles variis sertnonibus loquentes foveantur«, — hogy tehát a vallás, a béke és az unió a görög katholikusok között, akik azonban más nyelveken beszélnek, előmozdittassék. Amint már a mai nap folyamán bátor voltam említeni, Magyarország herezegprimása kénytelen volt a főrendiház egyik ülésén kijelenteni, hogy bizony a szervezés munkálataiban az egyházi hatóságok nem jártak el kellő tapintattal és körültekintéssel. Hogy előadásom és azok a sérelmek, amelyeket előterjesztek, érthetőbbek legyenek, bátor vagyok csak röviden említeni, hogy mi vplt előzőleg a helyzet azokban a községekben, amelyek a fogarasi és a balázsfalvi görög katolikus metropoliában oszlottak el. A liturgikus nyelv román volt minden vonalon, azonban az extraliturgikus istentiszteletet ott, ahol magyarok voltak és magyarul kívánták, magyarul is végezték. A levelezések románul történtek, de történtek magyarul is és soha az egyházi hatóságoknak eszük ágában nem volt kifogást tenni, ha magyarul írtak. Amint azonban ezt az egyházmegyét kreálták és a szervezési munkálatokhoz hozzáfogtak, amint bátor voltam említeni, tapintatlanul, sőt hozzáértés nélkül is, a legnagyobb sérelmek merültek fel. Ezek a községek ugy vannak szervezve, hogy több község egy esperesség, több esperesség egy archidiaconus és mindezek a püspöki helytartó alatt állanak. Első dolga az volt a püspöki külhelynöknek, hogy mindazokat a román lelkészeket, akik hosszú és becsületes munkával hierarchiai előléptetést nyertek, mint esperesek, főesperesek, vagy archidiaconusok, a szervezésnél teljesen mellőzte és vadonatúj idegen elemeket választott. A sérelmes intézkedések lánczolata mélyreható intézkedésekkel kezdődik, amelyek nyíltan dezavuálják mind KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. a kormánynak, mind a pápai bullának és minden hivatalos megnyilatkozásnak valódiságát, hogy t. i. ez az egyházmegye csak azért lett volna kreálva, hogy a magyarságot megnyerje a magyarságnak és a magyar ember érzelmei és vallási meggyőződése ne bénittassanak azáltal, hogy idegen nyelven kell imádkoznia. Mondom, dezavuálják ezt a következők : Amint bátor voltam említeni, a pápai bulla, de különösen Scapinelli Raphael pápai nunczius intézkedései, amelyeket szórói-szóra itt e házban gyakrabban felsoroltunk, határozottan a következő elvekből indulnak ki. Felállítja ezt az egyházmegyét azok részére, qui lingua hungarica utuntur, akik a magyar nyelvet használják. A pápai bulla kiemeli, hogy három évig minden ugy marad, ahogy volt, hogy tudniillik minden marad a régiben, hogy a papságnak ideje legyen megtanulni az ó-görög nyelvet és ideje legyen a szervezkedésre. Amidőn az életbeléptetés megtörtént, határozottan kijelentetett, hogy a revízió, a határkiigazi tás, 0 felsége kormányának hozzájárulásával nincs kizárva, sőt hajlandóság mutatkozik erre. A nyelvhasználatra vonatkozólag kijelentetett, hogy a liturgiái nyelv egyelőre a régi marad, három év múlva lesz az ó-görög ; az úgynevezett köznyelv, a lingva vernacula pedig csak kizárólag extraliturgikus esetekben fog alkalmaztatni. És tovább megy, nagyon természetes, a görög katholikus román egyházhatóságok és egyházmegyék megnyugtatására, hogy itt nincs magyarositási czél és kijelenti Scapinelli, hogy garancziákat kapott arra vonatkozólag, ugy a magyar kormánytól, mint a magyar püspöki kartól, hogy a magyar nyelv liturgikus nyelvül nem fog használtatni soha, sőt ez mint damnandus abusus nem lesz megengedhető. Bátor leszek majd, t. ház, kitérni és megvilágítani a mi álláspontunkat, hogy mi sohasem vagyunk ellenére annak, hogy magyar községek is a magyar liturgikus nyelvet használják. Mi csak a mi érdekeinket akarjuk megvédeni, azonban azokat feltétlenül védeni fogjuk. Ezeknek előre bocsátása után nézzük, hogy miként respektáltatott a pápai bullának azon intézkedése, mely szerint minden a régiben marad három évig. Remélem, hogy nem méltóztatnak követelni, hogy ezt latin nyelven felolvassam ; ha a legkisebb kétely merülne fel, felolvasom. A mi iskoláinkban azon egyházközségekben, melyek elszakittattak, a tanítási nyelv a román volt. Ahol kizárólag vagy nagyobbára magyarul beszéltek, a magyar nyelv volt a kötelező tanítási nyelv. A püspöki vikáriusnak, még mielőtt ennek az egyházmegyének püspöke lett volna, még mielőtt szervezve lett volna, első lépése az volt, mint mondám, hogy az összes dignitáriusokat helyettesitette teljesen idegenekkel, nagyobbra oroszokkal. A balázsfalvi érsekségtől elszakított községekre vonatkozólag kibocsátott egy rendeletet, melyben kimondja, hogy az összes egyházközsé55