Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

382 536. országos ülés 19U május 6-án, szerdán. nyit igért és épen ä most felolvasott nyilatkozat is mutatja, hogy ez a tervbevett kezdeményezés a dijnokok érdekeinek teljesen megfelel; ezen az utón haladva az ő érdekei lesznek védelmezve és kielégítésre találnak. Az adóreformra vonatkozólag még a hadmentességi adóról leszek bátor néhány szót szólani. Ez az adó nem érte el azt a magasabb pénzügyi politikai ezélt, amelynek létesítését köszönhette. A hadmentességi adó tulajdonképen nem egyéb, mint a hadiszolgálat alóli felmentés okából való fizetés az állam javára azok részéről, akik a hadiszolgálat alól bármiféle szempontból fel lettek mentve. Ez az adó azonban egyáltalában nincs arányban azoknak a szolgáltatásával, akik tényleg teljesítenek katonai szolgálatot. (Igaz! Ugy van!) Természetes, hogy itt magasabb szempontoknak kell hogy vezessenek minden embert: a katonai szolgálat rugója a haza ideális szeretete és a haza iránt való ragaszkodás. De az is kétségtelen, hogy a helyes pénzügyi politika az, amely az állampolgárait lehetőleg egyenlő arányban adóztatja meg. Itt azonban azt látjuk, hogy az államnak egyik polgára egy, vagy 3 évig, most hál' Istennek már csak két évig katonáskodik, 3—4—5 gyakorlatot teljesít, szemléken jelenik meg, mindezeket békében, háborúban pedig valóban életét és vérét áldozza; inig ezzel a nagy áldozatokkal szemben a hadi szolgálat alól felmentett polgára a hazának a jelzett szolgáltatások értékével arányban egyáltalán nem álló dijakat fizet. Az aránytalanság nagy és nyilvánvaló, ugy a lucrum cessans, mint a damnum emergens szempontjából nézve akár a tényleges kiadást, akár az elmaradt hasznot, amely a katonai szolgálatban eltöltött idő s a gazdasági életben elmaradt munka következménye. Az az idő, amelyet a katonaköteles eltölt, az az érték, amelyet szolgálati ideje alatt elveszít, egyáltalában aránytalan, ha nézzük a hadmentességi dijak alacsony tételeit. Azonkívül még megtörténik ott, ahol az apa vagyonos, és ahol magasabb díjtételeket kellene alkalmazni arra, akit a hadkötelezettség alól mentesítettek, hogy az illető bizonyos kisebb értékű vagyontárgy megszerzésével kevesebb adót fizet, mint amennyit valódi vagyona alapján fizetnie kellene. Itt önkéntelenül azon szempontnak kellene előtérbe lépni, hogy azoknak, akik hazájukat mint katonák szolgálják, valami téren kártérítés, ellenszolgáltatás adassék. Tehát az az eszme, amelyet e kérdésnél a vitába be akarok vinni, oda konkludál, hogy azok, akik katona kötelezettségüket hazájuk érdekében teljesítették, az adólerovás szempontjából bizonyos méltányos figyelemben részesíthessenek. Ezt az előnyt lehetne megadni a kereseti adó reformálása alkalmával a családos, különösen a többgyermekü családos emberek részére. Ez az erősen szocziális érzékű kívánság épen a mélyen t. pénzügyminister ur kormányzása alatt nyert elsősorban megvalósulást. Értem alatta a családi pótlék megadását, amely az illető tisztviselőre nézve igen lényeges segítség és ez az első lépés abban az irányban, hogy a szolgáltatások szempontjából a családos és nem családos egyének között az előbbi javára bizonyos megkülönböztetés tétetett. Az elmúlt költségvetési tárgyalások alkalmával mindig fel lett vetve az az óhaj a t. pénzügyminister úrral szemben, hogy lehetőleg minden egyes járásbíróság székhelyén adóhivatal szerveztessék. Csak az igazságnak és a tárgyilagos valóságnak tartozom annak konstatálásával, hogy a mélyen t. pénzügyminister urat ez a szempont, amely a jogszolgáltatás érdekében egy méltánylandó óhajtás, vezette már a múltban is, mert hiszen látjuk, hogy évről-évre szaporítva lett az adóhivatalok száma. A pénzügyi tárcza elmúlt években való tárgyalásánál fel lett híva a pénzügyi kormány figyelme a nagy állami építkezésekre, különösen a ministeriumoknak megfelelő épületekben való elhelyezésére. Érintve lett a költségvetés tárgyalása alkalmával, nem tudom melyik képviselőtársam részéről, a kultuszministerium, továbbá a belügyministerium építkezése, természetesen mindezeknek útjában a nehéz pénzvjszonyok állanak. Azonban itt is kell konstatálnom, hogy egy igen előnyös és pénzügyi szempontból is jelentékeny fontos építkezés történt, nevezetesen a a központi járásbíróság felépítése, emely Budapest jogkereső közönségére végtelen nagy előnyt képez. Altalános volt a panasz a jogkereső közönség részéről és az igazságügyi tárcza tárgyalásánál majdnem minden szónok kitért a a bíróságok elhelyezésének sanyarú, szomorú és kétségbeejtő állapotára, amely a múltban volt és részben van a jelenben is. De épen a pénzügyi tárcza megfelelő kezelésének és vele harmonikusan az igazságügyi tárcza megfelelő vezetésének tulajdonítom eme nagy hátránynak már a legközelebbi jövőben való megszüntetését. Mindezek után, t. ház, kifejezést kell még adnom annak, hogy a költségvetési év uj beosztásával, mely szerint az óv közepétől számit a költségvetési év, azt hiszem, mindenki meg van elégedve s igy abba a helyzetbe jutottunk, hogy a költségvetési vitáknak ilyen rendje állapíttatván meg, a törvényhozási munka beosztását sokkal gazdaságosabban végezhetjük el. Mindennek, az 1911. évből kelt egy pénzügyi bizottsági jelentés szerint, mint óhajnak kifejezést adtak pártkülönbség nélkül a bizottság tagjai már akkor és örvendetes, hogy ez az óhajtás most már valóra vált. A pénzügyi tárcza költségvetésének régi tételeit — a mint már emiitettem — a múlt, a gyakorlat, az élet teljesen alaposaknak fogadta el; a mostani emeléseket pedig, amelyek különösen a szeszmonopólium és a bélyegilleték terén jelentkeztek, a közszükségletek szintén feltétlenül