Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

'14 május 6-án, szerdán. 383 536. országos üiés 19 megindokolják és ezért, látva azt is, hogy a tárczának czélirányos vezetése az ország igényei kielégítésének mindenféle szempontból elegettesz, teljes bizalommal a'kormány és a pénzügyminister ur iránt, a tételt elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Simontsits Eleméi- alelnök foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Almássy László jegyző: Ugron Zoltán! Ugron Zoltán: T. képviselőház! Természetes, hogy a tárgyalás alatt álló tételt pártállásomnál fogva elfogadom. Teljes bizalommal viseltetem a pénzügyminister ur iránt, és különösen szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy most, ezekben a nehéz időkben, amikor minden magángazda érzi, hogy milyen nehéz a pénzügyi helyzet, kétszeresen fáradságos és nehéz volt neki egyensúlyban tartani az egész államháztartást és a válság különböző fázisait az ország megelégedésére lebonyolítani. Habár a tárcza első tételénél szólalok fel, mégis specziális dolgokkal is akarok foglalkozni, igy elsősorban a földgáz kérdésével. Nekem nem a földgáz értékesítése körül vannak megjegyzéseim, hanem magára a kutatásra nézve is. Nagyon furcsának találom a kutatási eljárásnál követett módszert. Eddig azt tapasztaltuk, hogy az állam valamely akczió megindításánál mindig bizonyos egyetértésben járt el a közigazgatással és az érdekeltséggel. Most kivételt tettek. Láttuk, hogy bizonyos vidéken megjelentek a gázfurók, jöttek-mentek, a gázfurógépet felállították és bizonyos nagy mélységeket is elértek, de soha senkit sem értesítettek erről. Ezt maga az ügy szempontjából sem tartom helyesnek, mert bizony nem csekély költséget kímélhettek volna meg, ha a környék viszonyaival ismerős embereket bevontak volna a dologba és azt hiszem, hogy különben is helyesebb lett volna a fúrások iránti érdeklődést felkelteni, mint titkolódzást fogadni. Képtelen dolog, hogy egy gázfurónál alkalmazott kisebb műveltségű bányatisztviselőnek lakatot tettek a szájára, hogy egy esztendeig ne legyen szabad megmondania, hogy mit csinált. A kérdésekre megtagadta a felvilágosítást; nem mondta meg, hány méterre hatolt, milyen akadályokra talált és ha egyszer-egyszer mondott is már valamit, másnap ellentmondásba jött önmagával. Nem mondta meg, hogy mikor talált gázt és így teljes tájékozatlanságban hagyta a vidéket. í)e emellett el sem érték ezt a czéljukat, mert a gázkutatásokra vonatkozó összes érdemleges dolgokat egy pesti iroda révén mind meg lehetett tudni, még pedig teljesen megegyezően azzal, amit aministeriumban tudtak. Nem tudom az okát, miért vették el Udvarhely vármegyéből a gázfurót, ahol egy fúrás már megtörtént, mert ott még négy hely van gázfurás czéljára kijelölve. Nagyon óhajtandó és szükséges volna, hogy a gázt e vármegyében megtalálják, ha az egyáltalában megtalálható. Természetesen nem kívánhatjuk ezt akkor, ha a tudományos elmélet arra a következtetésre jutott, hogy ott a gázt föllelni nem lehet. Szeretném ebben a részben a pénzügyminister ur felvilágosítását hallani, hogy Udvarhely megyében folytatni fogják-e továbbra is a fúrásokat, annak daczára, hogy Czigányiba már elszállították a fúrógépet. A másik kérdés, amelylyel foglalkozni kívánok, a dohánymonopólium kérdése. Mindig jó néven szoktuk venni a pénzügyminister ur részéről azt, ha a közterhek behajtása körül kuláns módon jár el, ha mindjárt az egyenlőtlenség által követelt tekintetek rovására is. Én nem vagyok az, aki ezt kifogásolná, hiszen Magyarországon a szegény embernek sem esik rosszul, ha nem hajtják be rajta az adót, a milliomosok pedig olyan kevesen vannak, hogy azok gyarapodása is a közgazdaság javára válik. Azonban egészen más a nézetem a monopóliumok tekintetében. Mert amig a monopólium csak a termelő és a fogyasztó közti, hogy ugy mondjam, csempészésen alapuló cserét képvisel, addig az állampénztár károsodik ugyan, de az az országban marad; nálunk azonban a monopóliummal egészen másként van, mert nagy része annak, amivel a magyar monopólium károsodik, külföldre megy. A monopólium kérdésével három irányban lehet foglalkozni. Az első irányzat a gyártás. Én nem kifogásolom a gyártást. Körülöttünk négy és ha az>laszt is veszszük, öt monopólium van. A magyar monopólium a közfelfogás szerint kettőnél, ha az olaszt is veszszük, háromnál jobb, kettőnél rosszabb. Tudjuk, hogy az állami üzemnél nehézségek vannak; ismerem azokat a nehézségeket a gyárüzemben, azt is tudom, hogy a magyar árpából künn olyan kvalitású sört gyártanak, amelyet be lehet hozni és amelylyel nem bírunk konkurrálni; tudom azt, hogy a vegyészeti iparnak nem egy nyersanyagát szolgáltatjuk, amely azután a külföldi gyáripar által finomítva "hozzánk visszakerül, ezért magára a dohánygyártásra nézve nem akarok könnyű elmésségeket mondani. Azonban ami már a dohánykereskedelmet illeti, erre nézve volna pár megjegyzésem. Azt tartom, hogy igen elavult állapotban van nálunk a dohánykereskedelem. Fentartják ma is a különlegességet és az általános jövedéket. A különlegességnek tudtommal az volt az értelme, hogy az állam a több hasznot hozó dohányokat átadta az általános jövedéknek, de bizonyos góczpontokon, ahol félős volt, hogy azzal a dohánynyal nem elégszenek meg és máshoz hozzájutnak, felállította a különlegességi raktárakat, és ott kevesebb haszonnal árult azért, hogy megakadályozza, hogy más áruljon. Ez a