Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

376 53ö. országos ülés 1914 május 6-án, szerdán. politikát, melyet az igen t. pénzügyminister ur mindig hangoztat, amely folyton takarékosságot emleget és nagyobb beruházásoktól, nagyobb iparfejlesztési és egyéb akczióktól tartózkodik. Én készséggel elismerem, hogy ez a politika az adott körülmények között az egyedül helyes, az egyedül lehetséges. Én, t. ház, nem is bivom fel uj alkotásokra az igen t. pénzügyminister urat, sőt az ő konzervatív pénzügyi politikája biztosíték és biztatás nekem arra, hogy nem fogja tovább tétlenül nézni a magyar hitelszervezetnek ezen hipertrófikus fejlődését, hanem ennek gátakat fog emelni, és azokat a javaslataimat, melyek arra vonatkoznak, hogy a meglevő intézetek konzerváltassanak és tökél etesittessenek, meg fogja szivlelni. Ebhez nincs semmiféle uj intézményre szükség. Nincs szükség arra, hogy egy bankot vagy más intézményt létesítsünk, mert megvannak a meglevő szervezetek ; e tekintetben a pénzügyminister urat szabad kéz illeti, ebben őt senki sem gátolhatja. Hogy azonban ez a kérdés megoldásra szorul, hogy kellenek olyan intézmények, amelyek a pénzintézeteknek befelé megnyugvást kifelé bizalmat szereznek, azt hiszem, ez nem kétséges. Az alkotmányos élet helyreállítása óta úgyszólván minden pénzügyminister Ígéretet tett arra, hogy a pénzintézeti reform ügyét dűlőre viszi, azonban a politikai viszonyok alakulása a legtöbb esetben nem volt alkalmas arra, hogy ezt az ígéretet beváltsák. Az igen t. pénzügyminister ur az első, aki erre semmiféle Ígéretet nem tett és idei expozéjában a pénzintézeti kérdésre ki sem terjeszkedett. Szabadjon ezt biztató jelnek tartanom arra nézve, hogy ő viszont meg fogja csinálni a reformot és ezzel fog elődeitől különbözni. Ebben a reményben és a kormány iránti bizalomnál fogva a pénzügyi tárcza költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki a következő szónok % Szepesházy Imre jegyző: Almássy László! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Almássy képviselő ur nincs jelen. Ki van utána felírva ? Szepesházy I mre jegyző: Münnich Kálmán! Elnök: Münnich Kálmán képviselő urat illeti a szó. Münnich Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk I) Előre is ki akarom jelenteni, bogy azon bizalomnál fogva, amelylyel a kormány iránt és a pénzügyminister ur iránt viseltetem, a költségvetést elfogadom. Ha ehhez hozzászólok, oka csak az, hogy örömmel konstatáltam, hogy az állami üzemeknél a pénzügyminister ur, ott, ahol ennek szükségét látja, az egyes tételeket ugy dotálja, hogy örvendetes bal adásnak nézhetünk elébe. Azt látom, hogy a bányakutatásokra ismét nagyobb összeget irányoz elő, mint az előbbi évben, azonkívül tervbe veszi ott a torziós ingával való kutatásokat a geológiai kutatások mellett, ami okvet lenül jó hatással lesz bányászatunk fejlődésére. örömmel konstatálom, bogy a vaskőbányászat fejlesztésére az előbb megszavazott összeg második részletét beállítja, és igy vasbányászatunk fejlesztését is remélhetjük, ami alapját képezi a mi legszebb iparunknak, a mi vaskohászatunknak, mert hiszen tudjuk, hogy az állami vasgyárak, ma már teljesen a kor nívóján állva, olyan üzemek, amelyekre egész büszkeséggel tekinthetünk. Tudjuk, hogy a diósgyőri vasgyárban most a nagy olvasztó is fel lesz állítva, amelynek vaskőszükségletét a pénzügyminister ui különféle módon biztosította és tudjuk, hogy a minister ur minden irányban odahat, hogy ez a vaskőszükséglet a jövőre is biztosittassék. E tekintetben én teljes elismeréssel lehetek csak a minister ur iránt, inert ő az, aki a még parlagon heverő, részben már ismeretes vaskőelőfordulásokat hazánkban az állam részére biztosítani igyekszik, ami annál figyelemreméltóbb, mert köztudomás szerint a vaskőszükségleteknek itthon való fedezése lehet alapja vaskohászatunk jövő fejlődésének. A földgáz-, petróleum- és kálisó-kutatásokról is nagy örömmel olvastam a pénzügyminister ur jelentését. Tudjuk, hogy az utolsó időkben erről az akczióról igen sok szó esett. Külföldi szakértők jártak itt, foglalkoztak ezzel a kérdéssel és tervbe volt véve, hogy a földgáz kihasználását egy nagy társaság vegye a kezébe, ez a terv azonban meghiúsult. Én azokat az érveket, amelyek a pénzügyminister urat arra indították, hogy a tárgyalásokat, meglehet, hogy csak egyelőre, félbeszakította, teljesen helyeseknek ismerem el, mert a magam részéről előnyösnek tartom, hogy a földgáz kihasználása ne egy társaság kezébe adassék, amely azután ismét quasi monopóliumot csinálna abból, hanem hogy lehetőleg a városok és egyes olyan iparosok láttassanak el ezzel a gázzal, akik önállóan az állam kezéből nyerve a gázhasználati jogot, azt iparuk fejlesztésére fordíthassák. A pénzügyminister ur a földgáz értékének megállapítására egy igen helyes kulcsot állított fel. Itt tényleg tekintetbe kell venni az illető vidéken divó kőszénárakat, — mert hiszen a kőszenet kell hogy helyettesítse a gáz — másrészről pedig azt is, hogy milyen czélra fordittatik a gáz. Tudjuk, hogy az ez iránt hozott törvény intézkedik, hogy lehetőleg a mezőgazdaságot pártoljuk és hogy a mezőgazdasággal foglalkozók úgyszólván önköltségi árban kapják a gázát, ami nagyon helyes, csak ugy, mint az a törekvés, hogy a földgáz iparfejlesztési czélokra is felhasználtassék, mert okosabbnak tartom, ha pénzbeli segély helyett a földgáznak olcsó ár mellett való szolgáltatása által fejlesztjük az ipart és támogatjuk az uj vállalatokat. Nagy előnyt látok abban is, hogy a pénzügyminister ur az összes gázátengedéseknél kikötötte, hogy az illetők kötelesek a gáznak saját telepükhöz való vezetésénél kompresszorokat alkalmazni. Eltekintett ugyan attól, hogy most rögtön ezeket a drága berendezéseket elkészítsék és egyelőre megadta az engedélyt, hogy a gáz a maga természetes nyomásával vezettessék az illető fogyasztási he-