Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

536". országos ülés lMk május 6-án, szerdán. 377 lyekre, azonban bölcs előrelátással mindenütt kikötötte, hogy amikor a kincstár annak szükségét látja, amikor esetleg gázkutainkban a nyomás le fog szállni, akkor az illető köteles kompresszorok utján a gázát a fogyasztás helyére juttatni. Meg vagyok róla győződve, hogy azon mód mellett, ahogyan a pénzügyminister ur a gáz értékesítését jelenleg folytatja, ugyanis először is kezdi az ottani környéken, vidéken, a közelebb fekvő városok fogyasztását ezzel biztosítani, el fogja érni lassanként azt, hogy ezen vezeték mindig távolabbra lesz vezetve, különösen, miután már most is tekintettel van arra, hogy a vezetékek ott oly módon, vagyis oly méretekben fektettessenek le, hogy ezek azután felhasználhatók legyenek a további helyekre való vezetésnél is. így azután akkor, ha idővel meglesz a bizalom a publikumban a gázforrásokhoz és főleg meglesz az a mi pénzügi * köreinkben, akkor még mindig remélhetjük, hogy ezen gázvezetékek szukczesszive, lassan, idővel el fogják érni még fővárosunkat is. Ha ez megtörténik, akkor ez egyrészt természetes fejlődés lesz, mert hiszen sokkal inkább vannak biztosivá az ilyen vállalatok, amelyek szukczesszive, önerejükből fejlődnek, mintha egyszerre, óriási tőkével mentünk volna bele egy drága, költséges, nehéz vezetéknek lerakásába és itt kezdtük volna meg a fogyasztást. Meggyőződésem, hogy ez mindenesetre be fog még következni, mert hiszen ha a publikum meg fog győződni róla, hogy ezen gázkutatásaink a jelenlegi folytatólagos hatások által is, amelyek folynak, mindig a kellő gázmennyiséget biztosítják, meg lesz a bizalom és akkor ez a kérdés lassankint idáig fog jutni. Rövid felszólalásomnak főczélja azonban tulajdonképen az, hogy egy kéréssel járuljak a t. pénzügyminister ur elé. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy már évtizedek óta szőnyegen van az uj bányatörvény. Ismeretes előttünk, hogy a korrnány az előbbi években is novelláris utón sok irányban pótolta azt, ami régi, ósdi bányatörvényünkben nem helyes, de mégis nézetem szerint szükség volna arra, hogy ezen bányatörvény, amely már éveken keresztül széles körökben át meg át lett vitatva, amely, ugy tudom, nagyon is előkészitve, készen fekszik, hogy ez végre a ház elé kerüljön, mert vannak különösen egyes dolgok, amelyek sürgős megoldásra várnak. Kormányunk ugyan a közelmúltban nagyon javította a kutatási ügyeket, amidőn a zárkutatmányok tekintetében máris uj szabályrendelet által segített részben a hiányokon, de tudjuk, hogy a mi zárkutatmányi rendszerünk tulaj donképen gátja a bányászat fejlődésének, mert elzár egész vidékeket. A nagyobb vállalatok abban a helyzetben vannak, hogy ezen zárkutatmányokat bejelentve ezeket fentarthatják, de bizony ezen nagy területeken a kutatások nem eszközöltetnek és én meg vagyok róla győződve, hogy a múltban a legritkább esetben kutatták fel az uj előjövételeket az érczekben a nagy testületek, hanem sokkal KÉPVIÍ. NAPLÓ. 1910—1915. xxiv. KÖTET. inkább az egyes vállalkozók, mert hiszen ezek önérdekükben dolgozva, inkább járnak utána, mint azok, amelyek csak hivatalból és fizetett tisztviselőkkel dolgoznak e téren. Egy nagy, fontos kérdés, amely az uj bányatörvény keretében megoldásra vár, a kisajátítás kérdése. A régi bányatörvény megadja a bányának és a bányavállalatoknak a kisajátítási jogot, de csakis egy időleges kisajátítási jogot. A mai időben, amidőn bányászati téren már megszűnt a kisbányászat és mindig csak nagyobb vállalatok létesülnek, ezeknek inveszticziój a pedig már egészen más természetű, mint aminő volt hajdan és így nagyon szükséges, hogy ezen kisajátítási jog, az uj törvény keretében oldassék meg oly módon, hogy ez a bányászat emelésére tényleg közreműködhessék. Szintén az uj bányatörvénynyel kapcsolatosan megoldandó nézetem szerint a bányahatóságok kérdése is. A mi bányakapitányságaink még nagyon is a régi, ósdi rendszer szerint vannak szervezve. Mert hiszen ha összehasonlítjuk azokat a külföld hasonló intézményével, látjuk, hogy óriási mértékben vissza vannak maradva. (Ugy van!) Nálunk a bányahatóság hivatalos személyei voltaképen igen kevés időt fordíthatnak a tulajdonképeni bányafelügyeletre s a bányahatósági teendőkre, mert minálunk a bányahatóságok egyszersmint a bányák felmérésével is meg vannak bizva. Tudjuk, hogy az adományozások körül és az összes előforduló hivatalos eljárásoknál a bányahatósági személyzet köteles a felvételeket eszközölni. Ezek oly óriási időt vesznek igénybe és annyira elvonják őket tulaj donképeni czéljuktól, hogy a hatósági személyzetnek csak igen kevés ideje marad arra, hogy tényleg a bányák felügyeletével és a többi hatósági teendőkkel foglalkozhassak. Másrészt őszintén be kell vallanom, hogy részemről nagyon is rossz helyzetben lévőknek találom a bányahatóságnál alkalmazott tiszteket és megélhetésük biztositását nem tartom megfelelőnek. Tudjuk, hogy ezektől a jelenlegi törvény szerint tulajdonképen két oklevelet kivannak, mert hiszen megköveteljük tőlük a bányászati oklevél megszerzését, de amellett azt is megköveteljük, hogy jogi oklevelük is legyen. Ök tehát kétféle előképzettséggel kerülnek a bányahatósághoz és ennek daczára ők a státusban bizony csak olyan helyet foglalnak el, mint a többi bányászati tiszviselők. Okvetlenül kell, hogy ezen a hiányon segítsünk, mert hiszen hacsak Németországot nézzük, vagy akár csak azt, hogy Ausztriában is milyen befolyást gyakorolnak a bányahatósági személyek az egész bányászatra, bizony sajnosán kell konstatálnunk, hogy a mi ilyen hatóságaink még árnyékát sem végezhetik el annak a feladatnak, amelyet a külföldön végeznek. Részemről tehát azzal a kérdéssel fordulok az igen tisztelt pénzügyminister úrhoz, méltóz48